Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Helytörténet - Kőhegyi, Mihály: Baranyai jobbágysérelmek. Dráva menti községek kérvényei az 1848-as országgyűléshez

230 KŐHEGYI MIHÁLY nősítette a törvényt, mely »a parasztnak igen magasra kötött szőlőfürt.«

52 Az örökváltság ügye Kossuth börtönbüntetésének ideje alatt lényegében aludt s csak szabadulása, 1841 után került újfent az ország érdeklődésének középpontjába.

51 Az 1841. év kezdetén megindított, Kossuth szerkesztette Pesti Hírlapban sorra-rendre jelennek meg az örökváltság elvi és gyakorlati kérdéseit megvilágító cikkek.

54 Február 13-án,

53 majd pedig imég ugyanezen év augusztus 28-án és szeptember 1-én »Örökváltság« címen

56 vezércikket íirt Kossuth, melyekben ellenállhatatlan erővel, hatalmas sodrással követelte: Szabad földet a jobbágynak! Jóllehet többé a Pesti Hírlapban vezércikket e témáról nem írt, mégis a »szabad föld« jeliszava számos írásában, megjegyzésében előbukkan.

57 Három és fél év alatt — Kossuth 1844. július 30-án vált meg a Pesti Hírlaptól —• sikerült elérnie, hogy az ország lakóinak széles rétegében tudatosodott a jobbágyság felszabadításának ügye. Világossá vált az is, hogy az önkéntes örökváltságot, amely az »engedelmezés« álláspontján a földesúrra bízta a jobbágyok megváltási kérelmének teljesítését és a váltság bérének meghatározását, fel kell váltani a kényszerített, kötelező örökváltsággal. A kötelezés elve nem kevesebbet foglalt magában, mint hogy a földesurak nem tagadhatják meg a megváltást, nem függ tetszésüktől, hogy a megváltásért jelentkező jobbágy ajánlatát elfogadják-e vagy sem. Mindez persze csak javaslat, elgondolás volt, de önmagában is nagy lépést jelentett előre. Gyakorlati megvalósítását az 1843—44. évi országgyűlés lett volna hivatva keresztül vinni. Kossuth maga is úgy vélte az országgyűlés megnyitása előtt, hogy »nagy dolgok előestéjén vagyunk.«

5

' Hamarosan ki kellett ábrándulnia.

5

" A nemesség hazafiúi lelkesedésébe, áldozatkészségébe s ennek alapján a »békés átalakulás« lehetősé52 Antiúrbérváltság. Lipcse, 1846. 7—8. — Ujabban e névtelen röpirat szerzőjének Táncsics Mihályt vélik. Barta István: Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen. Bp. 1951. 256. 53 Pompéry Aurél: Kossuth Lajos 1837/39-iki hűtlenségi perének története. Bp. 1913. 176. 54 Csabai Tibor: Kossuth Lajos és az irodalom. Bp. 1961. 55 Kossuth Lajos: örökváltság. Pesti Hírlap, 1841. febr. 13. (13. szám.) 56 Kossuth Lajos: örökváltság. Pesti Hírlap, 1841. aug. 28. (69. sz.) — Kossuth Lajos: örökváltság. Pesti Hírlap, 1841. szept. 22. (76. sz.) 57 Kossuth Lajos: Ősiség. Pesti Hírlap, 1841. márc. 20. (23. sz.) — Majorátusok. Pesti Hírlap, 1841. okt. 13. (186. sz.) — Irány. Pesti Hírlap, 1841. aug. 21. (67. sz.) 58 Kossuth Lajos levele Wesselényi Miklóshoz 1843. április 17. Történelmi Tár, 1920. 184. 59 Kossuth Lajos: Kiábrándulás. Pesti Hírlap, 1843. dec. 7. (306. sz.) — Üjra kiadva Kossuth Lajcs- Iratai. Bp. 1911. XIII. 239—243. gébé vetett hite megingott,"

0 egész nemzeti rendszere súlyos válsághoz érkezett/

1 1846 első hónapjaiban azonban olyasmi történt Galíciában, amely arra késztette Kossuthot, hogy a magyar jobbágykérdés gyakorlati megoldásának ügyét ismét kezébe vegye. Az Ausztriához csatolt galíciai tartományban az elnyomó Habsburg hatalom ellen felkeltek a lengyel nemesek. Az európai forradalmi csoportokkal kapcsolatot tartó lengyel urak felkelése gyors kudarcba fulladt. Az ellenük felvonultatott nagyszámú császári csapatokon túl ez a vereség annak is köszönhető volt, hogy a bécsi uralom által bujtogatott jobbágyok felkeltek földesuraik ellen. E taktikai sakkhúzás magyarországi alkalmazásának lehetősége azonnal felrémlett Kossuth előtt. Az események híre ugyan erősen szűrve jutott el hozzánk, de azt a Brüsszelben nyomtatott névtelen röpiratot, mely egyenesen a bécsi kormányt vádolja a parasztok zendülésre való felbujtatásával, nálunk is olvasták.

62 Kossuth felismerte a veszélyt és elérkezettnek látta az időt a kérdés újbóli felvetésére. Mint annyiszor, most is Wesselényi Miklós barátjának írta meg elgondolását, melynek lényege: »Az úrbéri viszonyokat meg kell szüntetni. A népet s a nép földét szabaddá kell tenni az egész országban egyszerre. Ezt pedig nem lehet magánjogi eljárásoktól felfüggeszteni.«

6

' Míg Kossuth és Wesselényi a megoldás módján tépelődtek, az országot az a hír járta be, hogy a kormány, mint azt Galíciában és az örökös tartományokban tenni szándékozik, Erdélyben is országgyűlés nélkül, rendeleti úton kívánja az úrbér kérdéséi megoldani.

6

'' Azt akarta ezzel elérni, hogy a parasztságot adott esetben felhasználhassa a nemesség ellen annak a hitnek a felébresztésével, 60 Kossuth csüggedése indokolt volt, ez az egykori gyűlések határozatából is nyilvánvaló. Kovács Ferenc: Az 1843—44-ik évi magyar országgyűlés alsó tábla kerületi üléseinek naplója. I—

VI. Bp. 1894. — Felséges I. Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e néven ötödik koronás királyától sz. kir. Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar Ország-gyűlésen a Méltóságos Főrendeknél tartatott országos ülések Naplója. I—VII. Pozsony—Pest, 1843—1844. 61 Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás. Századok, 1952. 543. ю Hans Schütter: Aus Österreichs Vormärz III. Ungarn. Zürich—Leipzig—Wien, 1920. 48, 125. 63 Ferenczy Zoltán: Kossuth és Wesselényi s az úrbér ügye 1846—1847-ben. Századok, 1902. 55. 04 Erdélyi országgyűlés. Pesti Hírlap, 1847. jan. 29. — Erdélyi országgyűlés. Múlt és jelen. 1846. 60. sz. — Tájékozzuk magunkat. Erdélyi Híradó, 1847. 304—307, 311. sz.