Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)
Néprajztudomány - Dankó, Imre: Újtípusú kutak Pécsett és környékén
ÜJTlPUSÜ KUTAK 205 működő kutakat készített vagy régebbi kútjait ilyenre szerelte át. A legközelebbi kiindulópont, ahová bizonyára pécsi tapasztalatok juttatták el a szerkezetet, Szászvár és környéke. Az elterjedésnek nem szeghette útját a közigazgatási határ; a harmadik, bár az előző kettőnél szerényebb kiindulópont Bonyhád volt. Ma már nem lehet megállapítani, hogy Bonyhád vagy Szászvár, illetve közvetlenül Pécs közvetítésével jutott-e el és került alkalmazásba Kapoisvárott és környékén. Legújabban Dombóvárott és környékén is terjed. Üjtípusú kút Bogdásán. Foto: Zentai János. Az elterjedés intenzitása összefüggésben áll az úgynevezett kétlakisággal is. A kizárólag ipari tevékenységet folytató, közművesített bérházakban vagy lakótelepeken lakó 'munkásságnak nincsen szüksége kútra. Csak abban az esetben, ha szőlője van, illetve akkor, ha előző életformája több-kevesebb részét megtartotta. Saját családi házában lakik, falun él és bejáró dolgozó, lakóhelyén vízmű nincsen, az üzemben végzett ipari jellegű tevékenysége mellett ő maga is, de családtagjai méginkább, gazdálkodást folytatnak, mezőgazdasággal is foglalkoznak. Megpróbáltunk a kúttípus elterjedtségére vonatkozóan statisztikai adatokat is gyűjteni. Fáradozásunk azonban nem járt eredménnyel. Csak részeredményekhez juttottunk, olyan adatokhoz, amelyek nem érzékeltetik az elterjedtséget, a különböző formák arányát. Ezért a megszerzett statisztikai adatok helyett, természetesen azokra is támaszkodva, becsléssel állapítjuk meg, hogy Pécs közigazgatási területén jelenleg a kutak 60%-a ilyen újtípusú vízhúzó szerkezettel működik. Baranya megye déli és délkeleti részén az elterjedtség 30%-os, az északi és északkeleti részen 35%-os, míg a nyugati és északnyugati részeken 40%-OÍS, Pécs közigazgatási területén az ilyen vízhúzó szerkezettel működő kutak 48%-ánál van betonlábba ágyazva a rúd és mindössze 10%-a talpcsapágyas, azaz elfordítható; vagyis a legkimunkáltabb formájú. Legtöbb a földbe leásott faoszlophoz erősített rúd és igen kis számban előfordul az is, hogy közvetlenül a rudat magát helyezték a földbe. Ilyen esetekben a mozgás, kilazulás ellem keresztvasakat tettek a földbe, köveket helyzetek a rúd mellé és a betöltött rúdgödrct alaposan bedöngölték. Igen sok esetben a külön betonlábat feleslegessé teszi az, hogy a kút környékét felbetonozzák, hogy a kiömlő víz lefolyjék, ne okozzon sarat, ne tegye veszélyessé a kút használatát. Ilyen esetekben a kút körülbetonozása megoldja a rúd rögzítését is. Összegezve az elmondottakat megállapíthatjuk, hogy Pécsett és környékén az ipari életformára alapozottan a századfordulón újtípusú kút, illetve vízhúzó szerkezet alakult ki, amely több módosulással napjainkra Pécsett és környékén általánossá lett, de az egész Dél-dunántúlon elterjedt. Az új vízhúzó szerkezet vasból, magasszintű technikai-technológiai ismeretekkel és gyakorlattal készül. Szépen tanúsítja a civilizáció vívmányainak, a technikai ismereteknek elterjedését és felhasználását a népéletben. Társadalmilag érdekes, hogy a szerkezetekhez szükséges anyagok a bányákból, ipartelepekről kerülnek ki és hogy ünnepnapokon, szabadságidőben készülnek. Bár a szerkezeteket lényegesen nagyobb számban tudnák a lakosok, a kúttulajdonosok készíteni, a szerszámok, szerszámegyüttesek hiánya miatt a szerkezetek legtöbbjét bányalakatoisok, üzemi munkások készítik. Olyanok, akiknek a szükséges szerszámok rendelkezésükre állnak. A szerkezetek elterjedése összefüggésben áll az iparosodással, a kétlakisággal, a munkaerő utazásával, vándorlásával.