Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Néprajztudomány - Dankó, Imre: Újtípusú kutak Pécsett és környékén

ÜJTlPUSÜ KUTAK 205 működő kutakat készített vagy régebbi kútjait ilyenre szerelte át. A legközelebbi kiindulópont, ahová bizonyára pécsi tapasztalatok juttatták el a szerkezetet, Szászvár és környéke. Az el­terjedésnek nem szeghette útját a közigazgatási határ; a harmadik, bár az előző kettőnél sze­rényebb kiindulópont Bonyhád volt. Ma már nem lehet megállapítani, hogy Bonyhád vagy Szászvár, illetve közvetlenül Pécs közvetítésével jutott-e el és került alkalmazásba Kapoisvárott és környékén. Legújabban Dombóvárott és kör­nyékén is terjed. Üjtípusú kút Bogdásán. Foto: Zentai János. Az elterjedés intenzitása összefüggésben áll az úgynevezett kétlakisággal is. A kizárólag ipari tevékenységet folytató, közművesített bér­házakban vagy lakótelepeken lakó 'munkásság­nak nincsen szüksége kútra. Csak abban az eset­ben, ha szőlője van, illetve akkor, ha előző élet­formája több-kevesebb részét megtartotta. Sa­ját családi házában lakik, falun él és bejáró dolgozó, lakóhelyén vízmű nincsen, az üzemben végzett ipari jellegű tevékenysége mellett ő ma­ga is, de családtagjai méginkább, gazdálkodást folytatnak, mezőgazdasággal is foglalkoznak. Megpróbáltunk a kúttípus elterjedtségére vo­natkozóan statisztikai adatokat is gyűjteni. Fá­radozásunk azonban nem járt eredménnyel. Csak részeredményekhez juttottunk, olyan ada­tokhoz, amelyek nem érzékeltetik az elterjedt­séget, a különböző formák arányát. Ezért a megszerzett statisztikai adatok helyett, termé­szetesen azokra is támaszkodva, becsléssel álla­pítjuk meg, hogy Pécs közigazgatási területén jelenleg a kutak 60%-a ilyen újtípusú vízhúzó szerkezettel működik. Baranya megye déli és délkeleti részén az elterjedtség 30%-os, az északi és északkeleti részen 35%-os, míg a nyu­gati és északnyugati részeken 40%-OÍS, Pécs köz­igazgatási területén az ilyen vízhúzó szerkezet­tel működő kutak 48%-ánál van betonlábba ágyazva a rúd és mindössze 10%-a talpcsap­ágyas, azaz elfordítható; vagyis a legkimunkál­tabb formájú. Legtöbb a földbe leásott faosz­lophoz erősített rúd és igen kis számban előfor­dul az is, hogy közvetlenül a rudat magát he­lyezték a földbe. Ilyen esetekben a mozgás, ki­lazulás ellem keresztvasakat tettek a földbe, kö­veket helyzetek a rúd mellé és a betöltött rúd­gödrct alaposan bedöngölték. Igen sok esetben a külön betonlábat feleslegessé teszi az, hogy a kút környékét felbetonozzák, hogy a kiömlő víz lefolyjék, ne okozzon sarat, ne tegye veszélyessé a kút használatát. Ilyen esetekben a kút körül­betonozása megoldja a rúd rögzítését is. Összegezve az elmondottakat megállapíthat­juk, hogy Pécsett és környékén az ipari élet­formára alapozottan a századfordulón újtípusú kút, illetve vízhúzó szerkezet alakult ki, amely több módosulással napjainkra Pécsett és kör­nyékén általánossá lett, de az egész Dél-dunán­túlon elterjedt. Az új vízhúzó szerkezet vasból, magasszintű technikai-technológiai ismeretek­kel és gyakorlattal készül. Szépen tanúsítja a civilizáció vívmányainak, a technikai ismeretek­nek elterjedését és felhasználását a népéletben. Társadalmilag érdekes, hogy a szerkezetekhez szükséges anyagok a bányákból, ipartelepekről kerülnek ki és hogy ünnepnapokon, szabadság­időben készülnek. Bár a szerkezeteket lényege­sen nagyobb számban tudnák a lakosok, a kút­tulajdonosok készíteni, a szerszámok, szerszám­együttesek hiánya miatt a szerkezetek legtöbb­jét bányalakatoisok, üzemi munkások készítik. Olyanok, akiknek a szükséges szerszámok ren­delkezésükre állnak. A szerkezetek elterjedése összefüggésben áll az iparosodással, a kétlaki­sággal, a munkaerő utazásával, vándorlásával.

Next

/
Thumbnails
Contents