Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Néprajztudomány - Bosnyák, Sándor: A moldvai csángók mondáiból

182 BOSNYÁK SÁNDOR Hát akkor aszongya az öregasszony: — Akármit csinálnak — aszongya — velem, csak szeggyék le a vasakat. Akkor a fejezőt odatették az ajtóhó, akkor ő mingyá ló jé változott. Elvitték a kovácshoz, leszették azokat a vasakat a lábáról. Akkor a legényke megint fölült rá, és akkor meghajtotta megin, úgy, hogy vízbe borította teljesen. Akkor elengették, akkor az öregasszony úgy jött helyre és akkor aszonták, hogy az vót a boszorkány, mer a legénynek szíta ki a vérit. Polgár József 48. A világ vége. Azelőtt tüzvet hordosztak a nyakukon vízzel tele. Amikor megszomjalt, akkor mindig vizet ivott, s azétt vót a vízözön. Na de mos már mindön ember szip a száján át, most tűzvel kell elvesszen a világ. így hallottam. Máris György Történelmi mondák 49. István király húshagy atty a. Hát István király hosszabbította meg a húshagyatot, mert nem ért haza a csalággyához vasárnap estére, hanem kedden estére ért haza. úgy, hogy ő vasárnap este kellett vóna megtarcsa, de közbe kedden este ért haza, és akkor tartotta meg a csalággyával a húshagyatot, mert katolikus ember vót. Gyurka Mihályné 50. István király keresztfája. Hát van Erdélyben egy nagy keresztfa, egy nagy hegyen, és ászt tarcsák a régi öregek, hogy ászt a keresztfát István király tette le, mikor átlépte ászt a hegyet, őt tette le. Gyurka Mihályné 51. Szent László farsangja. Hát most elmondok egy meszét, amilyenre még emlékszem vissza az öreg apókámtól, meg a mamókámtól, mett jöttek oda este guzsalas üdejibe és ottan ekesztek, egyik is mondót egy meszét, akkor a mászik is. Többet mondtak, de azokról inem emlékszem jól, de erről az egyről még emlékszem, mett arról, hogy húshagyat van. Ászt meszelték, ászt beszélték el apókám is, azok az öreg emberek, hogy régen, amikor itt vótak a tatárok, akkor felkelt László király a haggyával s az ű népivel és elzavarták őköt, elhajtották. Messze-messze elkergették őköt s hogy a tatárok örökké féljenek, hogy erre viszsza ne jöjjenek, oda vittek egy nagy harangot s a haranghoz, felkötték egy fára ja harangot s megkötték egy kötélvel, s odakötték egy ághoz. Az az ág, amikor fú a szél, az az ág hújza a haragot és mindig harangoznak. És a totárok, azétt is nem jöttek vissza soha, mett tuggyák, hogy az Szent László királynak az emléke és ott vannak, mamái napig is őrzik. S amikor visszajött Szent László király, akkor vasárnap eszte ott a piacra vasárnap eszte érkesztek, éjjel, akkor éjjel érkesztek vissza. S akkor nekik többet nem vót üdéjük, hogy kimulasszák magikat. Akkor kérte a Jóistentől, hogy aggyon nekik két napot, hogy ők is tugygyanak mulatni. S akkor adott is a Szent Űristen két napát nekik, hétfőt és keddet, hogy ezen a két napon kimulasszák magikat, s erről emlékszem vissza, hogy jött utána minden esztendőbe a húshagyó hétfő és kedd. Én észt a meszét hallottam töllik, és én is bemondom. Mindenki hallgassa és mondja szívesen. Isten áldja meg! Benke Jánosné 52. A csángók eredete. Moldvába úgy kerültünk oda, hogy vót egy öregember és erdőt váktak el. Ott csinát egy gunyhót és ott megnősült. Abból szaporodott fel az egész moldvai magyarság, mert mü netm vagyunk székelyiek, hanem mü moldovai csángó magyarok vagyunk. Gyurka Mihályné A gyűjtemény ötvenkét mondát, gyűjtésem javát tartalmazza. A lejegyzéseknél betűszerinti hűségre törekedtem, de a nyilvánvaló szóbotlásokat kijavítottam, s egy-két esetben egy-egy zavaró félmondatot elhagytam. A csángók nyelve egyre többet veszít eredeti jellegéből (akikre például jellemző az sz-es ejtés, azok is egyre bizonytalanabbul ejtik), egyre közelebb kerül az irodalmi nyelvhez, egyre kevesebb táj, illetve román szót használnak. Az ötvenkét mondában mindössze négy olyan szót találtam, ami magyarázatra szorul: csobán = pásztor, kocsorba = szévonó, lófejező = kötőfék, tüzvet = víztartó tök. A bevezetőben a következő irodalomra hivatkoztam: