Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Néprajztudomány - Bosnyák, Sándor: A moldvai csángók mondáiból

A MOLDVAI CSÁNGÓK MONDÁIBÓL 171 Eredetmondák 1. A világ teremtése. Amikor az Isten teremtette a fődet, akkor hát az ördögvei ketten vótak. Az ördögvei ketten vótak és lekűtte az ördögöt a tenger fenekire, hogy az ördög hozzon ki fődet. Akkor lement a tenger fenekire és markolt fődet, dehát amíg kijött, addig kimosta a markából a víz, nem lett főd. — Na hosztál-e? — aszongya. — Hát nem hosztam — aszongya —, kimosta a víz a kezemből. — Jó van, menny vissza — aszongya — hozzá. Akkor megint visszament, akkor se hozott, akkor se vót. Hát akkor még harmadikszor viszszakütte, hogy akkor hozzon fődet. Na de hát akkor se hozott, mert a markából kimosta a víz. Na de hát asz monta az Isten őszencsége, hogy: — A körmeidet kapard ki. Kapard ki a körmeidet, má hosztá fődet — aszongya — hosztá a körmeid koszt. Na akkor kikaparta a körmei közül a fődet, akkor lett egy kevés főd. Akkor az Isten elkeszte nyomkodni, nyomkodni, hat napig. A hat nap akkorát nyomkotta, hogy egyik lábát re ja tehette arra a kevés fődre. Na akkor az a főd mindig nőtt, nőtt, nőtt, nőtt tovább. Hát megent hat napra annyira nőtt, hogy hát ők ketten le tuttak fekünni. És mikor lefeküttek este, akkor jött a hetedik nap, hogy megpihennyenek. Akkor lefeküttek. Hát az ördög mit gondolt magába, —- mos már főd is van és akkor az Isten őcsencségit belöki a vízbe, hogy fullaggyon el a vízbe —. Lökte, lökte, s lökte, egész hosszú éjen lökte. Arnennyiszer lökte,, annyira nőtt a főd utána. Nőtt a főd, nőtt a főd, de az Isten őcsenesége nem esett bé a vízbe. Na de akkor, hát reggé felébrettek, felkeltek. — Na — aszongya az Isten őszencsége —, hát mit csinátá az éjjel — aszongya — mindig lökdöste — aszongya — nem tuttá alunni? — Hát dehogynem, tuttam — aszongya —, de olyan rosszul feküttem — aszongya —, mindig foroktam — aszongya. — Jó van — aszongya — mos má van hely, má megnőtt a főd. Hát, hogy megnőtt a főd, most asz mongya, hogy mos má ember es kell a fődre. — Hát csak csinájj egy embert — aszongya az ördögnek az Isten őszentcsége —, csinájj embert. — Hát csinálok — aszongya. Megrúgott egy gaj fődet, lett egy béka belölle. A béka ugrálni kezdett. Akkor az Isten őszencsége es megrúgott egy gaj at, abból lett egy ember. Na akkor az embervei elkezdett beszélgetni. Beszélgettek ottan, akkor osztán, így mongyák, hogy így lett az ember a fődre. Máris György 2—4. Miért reng a főd? Asz mongyák az öregek, hogy négy angyal tárcsa a fődet. Akkor, mikor a négy angyal megfáradnak, s mikor változtassák meg a vállikot, akkor reng a főd. így hallottam az öregektől. Máris György A fődet három angyal fogja s mikor átvátozódnak azok az angyalok, akkor mozog a főd, akkor van a fődrengés. Másik angyalok mennek helyettük, leváltyák egymást. Gyurka Mihályné Azért reng a főd, hogy három cethal a világot tárcsa, s azok amikor megmozdulnak, akkor reng a főd. Dehát igaz legyen-e, nem-e, én ezt halltam, s ennyit tudok mondani. Simon Józsefné 5—6. A csobán kapcája. Ügy szokták mondani, hogy vót egy juhász és a juhásznak megvizűt a lábán a kapca. Akkor ő kiteregette a tüskékre a kapcaj it és akkor, há nem akartak száradni meg a kapcáji. Akkor mekfenyegette a bottyával a Hódat és a Hód felszipta a juhászt, birkástól, mindenestől. Azóta ott áll a juhász a Hódba a birkákval együtt. Máris György Asz monták az öregek, hogy a csobán elment éjjel legeltetni a juhait s akkor kiterigette a kapcájit egy csipkebokorra, s nem akart száradni s akkor káromkodott, hogy métt nem süti a Hód. Akkor aszonták, hogy a Hód felszipta birkástól, juhostól, mindenestől a csipkebokorral ászt a csobánt. Dávid Illésné 7. A villámlás oka. Asz monták, hogy a sárkán hordozza a felhőket, akkor asztán a zörgés, a farkával hajcsa szét a felhőket és akkor szétszórja az esőt, akkor esik az eső. A nagy villámlások, a farkával, mikor így csapkod ide-oda. Az öregek így monták. Л ; Máris György