Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)
Néprajztudomány - Bosnyák, Sándor: A moldvai csángók mondáiból
172 BOSNYÁK SÁNDOR 8. Illés ostora. A régi öregek ászt monták, hogy megy Illés a hintón és a kerekjei tüzesek és ostorval van és az harsan és azér zörög annyira az ég. A villámlás a tüzes kerekekből van, ahogy hajtyák, az szikrádzik. Gyurka Mihályné 9. A füst keletkezése. Beszélték, hogy az Ördög ráfingott a tűzre, s akkor keletkezett a füst, addig nem vót füst. Máris György 10. Miért rövid a búzakalász? A régi öregek csak két borozdát szántottak, s akkor végig mind kalász vót. Akkor az emberek szántottak többet, akkor az Isten megverte avval, hogy hát csak a madarak részikre hattá a búzát, nem a népekére, csak a madarak részikre, azétt van ilyen rövid kalász. Dávid Illésné 11. Jézus obrázattya. A búzán, ott, ahol ki kell kejjen, ki kell jöjjön, az úgy néz ki, mind Jézusnak az obrázattya. Máris György 12. A gomba eredete. Há most elmondok én egy meszét, Benke Jánosné, amelyiket hallottam régen az öregektől. És ez így is van. Mái napig is onegvan az emléke. Hát, mikor Tolszon mekkeszdőttek a búcsúk, elmentek a búcsúra. Egyik faluba is, a másik faluba is. Ott mindenki készítette jaz ebédet, hogy mégis legyen neki egy-két-három vendégje, hogyha nem több, de bár kettő-három legyen mégis. Hát egy szegén asszonnak — nem men senkise vendégségbe hozzájuk. Hát elmaratt neki az ennivalója, a galuskája. Az vót a legelső és a legfontosabb. Nem bírták elhasználni, mett nem vót ki. Akkor ő szegén gondolkodott, hogy neki senki nem vót, egy vendégje se. Mi csináljon ő annyi sok ennivalóval s tneki nem leszen egy Isten fizessége se. Hát mit gondolt ü, mit nem? Elvette innen a fazekat a galuskával és kivitte az erdőbe. Kivitte innen az erdőbe, ott vett, minden, vett egy-két-három galuskát, s minden fának a tövibe tett egy-egy, két-három galuskát. S hazokból a galuskákból ott gomba lett. Jó, megennivaló gomba. S akkor ű aszonta: — Habár galuskával nem használták el, akkor használják el gombának. S akkor visszajött s elment későbben ki az erdőbe és kapott gombát. Mind úgy, ahogy ő rakogatta ja fának a tövibe, úgy gombákat kapott. Akkor ő megháláta a Jóistent, hogy: — Hála a Jóistennek, mégis, hogy az б ennivalója nem ment kárba. S hahótától mamái napig mindenki használja, aki szereti. S észt a meszét Benkéné hallotta a régi öregektől, s mamái napig is folytatom és én is használom a gombát. Isten ál dia meg. Benke Jánosné 13—14. A szégyenvirág. így monták az öregasszonyok, hogy a szégyenvirág, régen nagyobb piros vót a közepin, de most egész szikróka van, akkoracska, mimt egy mákszem, most má, asz imongyák, hogy most má emuit a szégyen, nincs szégyen. Máris György Hát a szégyenvirágról asz monták régen, hogy a szégyen virágnak a külső részén csak egy sor fehérke vót, s a közepe piros vót. És most, hogyha megnézzük jól, akkor semmi piros nincs belől, az egész fehér. Asz monták, hogy régen jobban féltek, jobban szegyeitek, mind most. Gyurka Mihályné 15—16. A teknyősbéka eredete. Hát mikor elment az Ürjézus, az asszon vette bé a kenyeret, s akkor az asszon edukta. Bevette vót a kenyeret, s akart Úrjézus kérni tolle. Hát akkor ő bébutt a teknyő alá, s akkor Ür jézus avval verte meg, hogy a teknyőt vigye a hátán, s a lapáton mennyen. Hát az alsaja lapát, föllű teknyő. És abból lett a teknyősbéka. Dávid Illésné Hát úgy mesétek régen a régi öregek, hogy Jézus járt a fődön, betért egy asszonhoz. Mikor bement, Pétervei vót, mikor bement, az asszon rakta bé a kemencébe, a kenyereket. Mikor mekhallotta Jézus hangját, akkor reült a lapátra s a teknyőt magára húszta. Abból lett a teknyősbéka, mert nem akart kenyeret adni. Gyurka Mihályné 11. A tetű eredete. Réges-régen, mikor az Isten őszencsége a földön járt, akkor hát vót egy lejány, lefekütt a körtefa alá, szép, nagy körték vótak, de olyan lusta vót, hogy hát csak nézett fel a fa alól, asz monta, hogy:
