Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Néprajztudomány - Bosnyák, Sándor: A moldvai csángók mondáiból

A MOLDVAI CSÁNGÓK MONDÁIBÓL BOSNYÁK SÁNDOR A menekülő moldvai csángók hosszú szekérsoraikkal 1944 őszén tűntek fel Baranyában, s a felszabadulás után a sásdi járás falvaiban találtak végleges otthonra. A földosztáskor földet kaptak, s ma már, negyedszázad múltán örömmel állapíthatjuk meg, hogy valamennyien beleilleszkedtek baranyai környezetükbe. A csángókat a kutatók közül egyesek

1 a honfoglaló magyarság etelközi pihenőjekor elmaradt csoportok leszármazottainak tartják, mások kivándorolt székelyeket,

2 vagy kún ivadékokat

3 látnak bennük. Az igazság a különféle álláspontok között lehet: az etelközi pihenőkor elmaradt csoportok időről időre feltöltődtek székely, kun és más népelemekkel. A középkori írásos forrásokban több helyütt is előfordul a moldvai magyarokra való utalás,'* de az első megbízható adattal csak későn, Bandinius 1648. március 2-i, a pápához írott jelentésében találkozunk. Bandinius 1646-tól két éven át járta a moldvai falvakat, s jelentésében 1122 magyar családról

5 tudósít. Bandinius jelentése után egyre több és több írásos emlékkel találkozunk, egyre több és több a moldvai magyarok száma. A legutolsó írásos adat a háború előttről az 1930-as népszámlálás adata, amely már 23 894 magyar anyanyelvűről beszél/ 1941-ben, a második bécsi döntés után, az akkori magyar kormány a bukovinai székelyekkel együtt Bácska területére telepített másfélszáz csángó családot,

7 s 1944ben, három év után, a front közeledtével Bácskából elmenekültek, s néhány hetes menekülés után szekereikkel a baranyai falvakban állapodtak meg. A moldvai csángók hat faluból települtek, legtöbben Gajcsánból, Pusztináról és Lábnikról, s a hat falut egyenként is egy, vagy több mesemondó képviseli gyűjteményemben. Benke Jánosné 1906-ban Diósfalun született, férjhezmenetele után került Klézsére, s 1944ben Szárászra. Dávid Illésné a Klézséhez közelfekvő Pokolpatakon született 1908-ban, s 1944 óta él Egyházaskozáron. Gyurka Mihályné 1920ban Gajcsánban született, ma az egyházaskozári szövetkezet tagja. A legszebb csángó ruhákat őrzi, ma is sző, varr és fon, s bár az utóbbi években sok csapás érte, életvidám és jókedvű, s ez a vidámság és jókedv a meséin is átsüt. Jakab Istvánné li906-ban született, Lészpeden, ma a mekényesi szövetkezet tagja. Kocsis Györgyné 1907-ben született, Lészpeden, s 1944ben került Mekényesre. A legjobb mesemondó a klézsei születésű Máris György. 1903-ban született, legénykorában a kőműves mesterséget tanulta ki s kőművességgel kereste kenyerét. 1945 óta földműves, s 1966 óta az egyházaskozári szövetkezet nyugdíjasa. Az alacsony nyugdíjat apró kőművesmunkák elvégzéséért járó pénzekkel egészíti ki. A legarchaikusabb mese és mondakincset őrzi, több mondája messze a honfoglalás előtti időkbe vezet bennünket. Nyelve ízig-vérig magyar, látszik, hogy olyan faluból

8 'származik, ahol elenyészően kicsiny volt a román lakosság, s a magyarság nyelvét és hagyományait alig érintette. Polgár József 1916ban született, Lábnikon, ma az egyházaskozári szövetkezetben dolgozik. Simon József né 1895ben született és 1951-ben települt Lészpedről Mekényesre. A csángó név eűlen ő is tiltakozott. A többi moldvaival ellentétben, akik magyaroknak vallják magukat, ő székelynek vallotta magát, mert, mint mondta, az ő őseik a mádéfalvi vérontáskor menekültek ki Csík megyéből.

9 A gyűjtést 1962. február 22-től 25-ig Mekényesen kezdtem, 1962. május 5-én és 6-án Szárászon folytattam és 1968. május 30-tól június 2-ig Egyházaskozáron fejeztem be. Gyűjtésem során arra törekedtem, hogy olyan meséket és mondákat jegyezzek fel, melyekkel Hegedűs gyűjtőút ja során nem találkozott.

10 Az ötvenkét monda, amelyet ezeken a lapokon adok át az olvasóknak, többségükben ismeretlen a magyar kutatók előtt, s van köztük olyan is, amely a magyar mondák legarchaikusabb részéhez tartozik. Az eredetmondák közt a legősibb a világ teremtésének mondája. A föld vízből való eüőbuktatása, a többszöri alámerülés, a teremtőnek az ördöggel való együttműködése, a föld fokozatos növekedése, az ördög cselvetése — egytől egyig széles körben elterjedt motívumok. E monda az urali-uraltáji népeknél is kisebbnagyobb eltérésekkel (mindenütt ismert — legközelebbi változatára a vogul regék közt találtam.

11