Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Néprajztudomány - Bosnyák, Sándor: A mohácsi hajósok, komposok és gátmunkások meséiből

90 BOSNYÁK SÁNDOR verin, a Duna is a Tisza melletti falvak, Gönyü, Paks, Korane, Tolna és Tápé kerülnek egymás mellé. A hajósok nem kapcsolódnak oílyan mértékben egy tájihoz, imiiint a parasztiság. 1947-ig mesemondóimnak siem volt a szárazföldön lakásuk. A hajósok világa, amely a meséikben is él, a Duna & a Tisza s véges-^végig a kélt nagy folyó melletti (falvak és városok. Az országszerte ismert falucsúfolók is a dunamenti falvakhoz kiaposolódnaik, s e falvakhoz kapcsolódva, csak a hajósok közit élnek. Apám meséiben is az alapot, amelyre mesevilága épül, a. szülőföld és a környező falvak adták, de a szülőföld-adta magyar mesevilág élete során évrő^évne tágult, gazdagodott, nemcsak más tájak magyar mesevilágával, hanem a imásnyelvű népek meséivel is. Gyűjteményemben a »nagyszámú jellegzetesen magyar mese mellett szeiíb, román és német amesék és meseszerű történeteik váltogatják egymást. A legnemesebb érteleimben vett internacionalizmusit láthatjuk: a magyar hajós a szülőföld-adta kultúrájával járja a világot, útja során, idegen földön is mindent magáévá, tesz, amit értéknek érez, s az új élményt, az új történeteit hagyományos mesevilágához alakítva adja (tovább. A gyűjtemény másik jellemző és meglepő vonása, hogy a történeteiknek több, imiint a féle ismeretien, változat nélkül álló mese, vagy monda, s ezek közit a változat nélkül álló mondák közit olyan klasszikus szépségű és felépítésű mondákat lis italálunk, mint a iák, vagy a szúnyogok eredetét 'magyarázó itörtemetek. A legtöbb ismeretiéin motívum a hazudós mesék közt találhatók. Egy-egy tréfáskedvű, agyafúrt, Csalóka Péter^szerű ember a legtöbb faluban él, s ezeket a valóban ellő, mesehőssé emelkedő embereket az ismert motívumok mellett a közösség képzelete újabb és újabb eredeti motívumokkal EREDETMAGYARÁZÓ MONDÁK 1. A fák eredete Jézus és Szén Péter vándorúnak ai zúton. A zegyiik faluba kapnak egy szál kalbászt. De Szén Péter olyan éhes vóít, hogy elmaratit Jézustú és mindig akarta enni a kalbászt. De mlikó harapott, Jézus minidig szót és nem tutta. megenni, rögtön kivette a szájábú és eldobta. És így mentek, mentek, de mindig, mikó le akarta vóna nyelni a kalbászt, Jézus mindig beleszólt és nem tutta sose lenyelni, imindig e köllött neki dotai. Ementek a másik faluba és. másnap jönnek viszszafelé. Aszongya, neki, Péter a Jézusnak: — Jézusom —• aszongya, hát tennap mig erre jöttünk, még nem vótak fák, nem vót erdő. Mert ahol Péter eldobta a kalbászt, mindenhol erdő nyőt. is gazdagítja. A bezdámi »Csalóka Péter-«: Pázmány Sándor, akinek (tettei, éppen azért, mert nemcsak a nemzetközileg ismert motívumokból épülnek, jellegzetesebbek, a teremtő közösség képzeHetvilágát élesebben mutatják. A hiedelemmondák közt a néphit ismert alakjai mellett új alakkal, a tudós hajós alakjával találkozunk, s az igaz töntléinetek közt is találunk olyant, amely oly mértékben folklorizálódoitit, hogy szinte az az érzésünk, hogy típusba is osztható mesét olvasunk. Gyűjteményem harmadik jellemző vonása, hogy mesemondóim — s velük a mesét hallgató közösség is — 'elfordultak már a varázslatos mesei világtól, s a Valóságos környezetben játszódó történeteket kedvelik. A varazsmesék átadták helyüket a tréfás meséknek, is nap, mint nap tanúi lehetünk, amint a tréfás meséik átadják helyüket a vicceknek. A hagyományos világképben, s ennek megfelelően a meséik világában már nem • hisznek, az eredetmagyarázó és hiedelemmcindákat, amelyeket ma még el-elmondanák, megmosolyogják, sőt, mint több történetünk is mutatja, szembe is fordulnák vele. Világképükben az irreális elemeik egyre kisebb szerepet kapnak, s maholnap teljesen eltűnnek. Valószínűnek látszik, hogy az irreális elemeket tartalmazó meséket nem a hit, hanem a költészet ereje tartotta életben eddig is. A mohácsi hajósok, gátmunkások és komposok meséi, melyeket 1967 nyarán jegyeztem le, ékes szavaknál jobban bizonyítják, hogy a munkásság éppúgy, 'mint a parasztság, mese ós mitoszőrző, mese és 'mitosziteremtő s a magyar népi kultúrának alkotó részese, örülnék, ha gyűjteményem meséi is hozzásegítenék olvasóimat e munkások igazabb megismeréséhez. — Ja Péter — aszongya — itt ahun -most erdő van, itt dobtad mindig el a kalbászt, amit lopva harapta a kalbászibú. Ott nyőtek ki a fák, ott lettek a zerdők. Bosnyák Sándor 2. A nád levele iMikor Jézus Krisztus ment Jeruzsálembe, egy nádason kellett keresztül menniük és a szamár már ki volt merülve, éhes volt ós beleharapott a nádba és nem tutta leharapni, mert Jézus Krisztus rászólt. Azóta láocik a nád levelén a szamárnak a foga. hele. Szabó Pál 3. Az ádámcsutka Az Ádám-csutkája az, ember torlkán azér láccilk, mikor az Űr megteremtette az embert és behejezite a paradicsomba és Éva ravasz volt és