Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Régészet - Kőhelyi, M.–Novotny, I.: Adatok és megjegyzések a Contra Florentiam római kori kikötőről

A CONTRA FLOREENTIAM RÓMAI KORI KIKÖTŐ 45 10 опыте! magasabbra

28

. Rekonstrukciónk a több helyről vett adatok egyesítése irévén jött létre (10. kép). A falazást 60 cm-en felül már cölöpsor nélkül folytatták, itt a rézsűsen ásott oldalfalig töltötték ki az alapárkot, aiminek következtében az a föld felszíne felé egyre szélesedik s eléri (jelenleg) a 165 cm-et. Az alapfal egy gyengébb minőségű mészkőből 'és homokkőből készült. Mindkettőt a közeli Mecsek hegységből nyerték

29

. Felhasználtak régebbi, de ugyancsak római kori töredék téglákat is. Az egészet rendszer nélkül falazták a dúsan alkalmazott meszes habarcsba. A padlószintet a déli 'torony DNY-i és DK-i sarkián jól meg lehet figyelni. Fölfelé már gondosan falaztak tovább, itt szabályos téglasorok fekszenek egymás fölött féltéglakötésben. Ebből a felmenő falból azonban csak helyenként maradt meg 20—40 cm nagyságú falcsonk. 28 Ezt a cölöpsort az északi, oldalára elfekvő tömbön lehet látni. 29 Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Ásvány és Földtani Tanszékének segítségét itt is köszönjük. 11. kép. Heinrich Friedrich Fischer: Chartte des Bascher Comitat... 1788. vagy a cölöpökhöz kötötték őket, de ezt az aprólékos, időtralbló munkát aligha vállalták. Arra is gyanakodtunk, hogy a szabadion álló, két oldalról hozzáférhető cölöpsort sövényszerűen fonták be. Ebben az esetben azonban a vesszőlenyomatok felülről 8-asokat képezve jelentkeztek volna, illetve oldalmetszetben (ez látszik ós vizsgálható) huUámvonalszerűen kijebb

J

beljebb jelentkeznének. Ennék azonban semmi nyoma sincs. De nem követhették ezt a módszert azért seim, ment a cölöpök között nincs a vesszők átbujtatásához szükséges hézag. Maradt a leggyorsabb, a célnak tökéletesen megfelelő megoldás: a kívülről történő rőzseiköteg fektetés. Természetesein aránylag vékony, 8—10 szálból álló kötegekről lehet csak szó, különben az elkorhadó rőzse és az oldalfal között nagyobb hézag maradt volna, azaz az alapfal nem támaszkodott volna az alap árok oldalfalához. Ezt semmiképpen sem kockáztatták. A rőzsét felülről így is bizonyára száraz homokkal pörgették tele. Az elkorhadó ágacskák helyét pedig könnyen kitöltötte ezek után a homok. Észlelhető annak de nyoma, hogy a két párhuzaimos oölöpsor közé helyenként további cölöpöket vertek le az alapárok szintjénél alig