Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Művészettörténet - Molnár, László: Az iparművészet korszerű elméleti értelmézésének néhány problémája

AZ IPARMŰVÉSZET ÉRTELMEZÉSE , 215 elrendezését, a színeik és anyagok felhasználását, a harmóniára való törekvés eredményeit vizs­gálhatjuk. Ë területeken már pozitív tapasztala­tokról is beszélhetünk, mert az utóbbi 'eszten­dőkben jelentős előrehaladásnak lehetünk tanúi. Ennek figyelembe vételével, azt hiszem helyes hazai viszonyaink között is beszélni a közleke­dési eszközök művészetéről, mint az iparművé­szet újabb terültei béről, éppen az új társadalmunk alakulásának időszakában, amikor az iparmű­vészet »kizárólagos« történeti korszakainak és tárgyainak uralmát, nagyrészt már felszámoltuk. A három újabb kategória után foglalkozha­tunk lényegében a régi, vagy még mai értelem­ben is használt iparművészeti fogalommal, ame­lyet a fentiek alapján egy újabb nagy egységbe foglalhatunk. Ez után nem kizárólag az előállí­tás módja és mennyisége, vagy a felhasznált anyag oldaláról vizsgálva rendszerezünk, ha­nem a itárgyak társadalmi funkcióját tekintve nevezzük azok összességét a használati eszközök művészetének. A szaktudomány rendszerezésé­ben ezideig a történehniileg többé-kevésbé azo­nos körülmények között fejlődött iparművészeti gyűjtő fogalomba nem illeszthető be minden, mai művészeti értékű tárgy. Valamennyi újabb kategóriának van olyan határterülete, amely is­mérvei alapján nem tartozik az iparművészeit ál­talános fogalmának magjába, de viszonyaink között rendszerbe foglalásuk mégis szükséges a tudomány, az előrehaladás érdekében. Az ipar­művészet hagyományos területei, mind az anya­gúkban, mind az előállítása módjukban forra­dalmÜ változáson mennek keresztül. A tárgyak £.ikár hagyományosak, akár az újabb területér: valamelyikéhez tartoznak, elsősorban nem ön­maguk anyagában, kizárólagosságukban hordoz­zák értéküket, hanem éppen a bennük lévő tár­sadalmi munka értékében, az egyes emberek, a társadalom egésze számára való hozzáférhetősé­gükben, használhatóságukban lesznek korunk­ban jelentősek. — Közismertek azok a történel­mi korszakok, amelyekben az iparművészet pl. ötvös és textil tárgyai elsősorban nem a használ­hatósági értéküknél fogva voltak jelentősek tu­lajdonosaik számára, hanem különleges anya­guk, lényegében ritkaságuk szabta meg azok sze­repét, társadalmi funkcióját. — Korfunkban más 'művészeti értékek alakulásának vagyunk tanúi, cselekvő részesei, amikor a regieknek — tuda­tunkban és környezetünkben — át kéli adni he­lyüket az újnak, amelyek egyrészt társadalmunk­ban a széles tömegek igényének kielégítésére al­kalmasak, másrészt alakítják, formálják társa­dalmunk egészének művészeti arculatát. A határesetek nemcsak az egyes előbb vázolt területeik között fedezhetők fel, hanem a képző­művészet és az iparművészet érintkezéseinek fe­lülete is további problémaként van jelen. Ezekét ugyancsák a társadalmi szerepük, feladatuk és helyük alapján szükséges megítélni, illetve az újabb kategóriák valamelyikéhez sorolni a, szak­tudomány elméleti és gyakorlati módszere fej­lődésiének előmozdítása érdekében. Az érintett három kérdés vázlatos felvetésén ez alkalommal nem léphetünk tovább, s az nem is volt célunk. Mégis úgy gondoljuk azok tör­vényszerűen következnek korunkból. Az ipar­művészet új fogalmi meghatározása a művészi tárgyak és eszközök újabb területeinek számba­vétele és a tudományos tevékenység érdekében történő figyelembe vétele szükségszerűen veti fel a rendszerezés korszerű formájának kialakí­tását. Az újabb tudományos módszerek kialakítása, azok elfogadtatása nem egyszerűen a deklaráció kérdése. Szükséges egyes problémák részletes elemzése, összehasonlítása és ennek során a ko­rábbi tudományos módszerek kritikai számba­vétele és nem Utolsó sorban a társadalom ilyen­irányú fejlődésének szociológiai tanulmányozása.

Next

/
Thumbnails
Contents