Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Művészettörténet - Molnár, László: Az iparművészet korszerű elméleti értelmézésének néhány problémája

214 MOLNÁR LÁSZLÓ sásig. A társadalmi tudat a hagyományos értelemben vett liparművésziet, illetve kizárólag csak a hagyományos kerámia, porcelán, üveg, fa, fém, textil sltb. tárgyakat hajlandó mint iparművészeti tárgyaikat elfogadni. Vonatkoztatható ez még abban az esetben is és annak ellenére, ha történetesen nem is egészen művészi értékű tárgyakról van szó. A »díszítés« a hagyomáinyos »anyagoké, egyáltalán az »iparművészet« fogalma, mánden küliönöisebb rendszer, vagy összefüggés nélkül élnek egymás imielüett a tudatban, és a lexikonokban. Ezt a kialakítandó újabb rendszerezés létrehozásánál semmiképpen sem lett volna helyes figyelmen kívül hagyni. A hagyományos értelmezésiben iparművészetinek nem minősített tárgyak, eszközök egyre sokasodó fajtája ezlidelig csak a tervezők és a kutatók részére jelentett feladatot a művészi külsőt illetően, a szélesebb tömegek mészéről, mint igény még nem. Ezt is hozzátartozóinak tekintjük mint az előbbit, a többnyire a múltból táplálkozó nézetek fajtáihoz. Ilyenformán jelenleg valahol az elhaló régi és a születő új határán a kettő között foglalnak helyet társadalmunk 'egyedei tudatukkal az iparművészet egészének és újabb területeinek megítéléseikar. Az anyagi javak termelése szempontjából elsősorban az alkotó-teremitő ember környezetének szűkebb 'és tágabb vizsgálatából indulhatunk ki és úgy jutunk el, mint a legújabb és korunkban leglényegesebb területek, a termelés, a munka színhelyének esztétikai problémáihoz. A termelőeszközök esztétikai kérdésével való részletes és elemző foglalkozás azok történetének módszeres feldolgozása az iparművészet újabb nagy területének történetét gazdagíthatja és helyes megvilágításba helyezheti az ezzel kapcsolatban felmerült eddig még homályos, vagy teljesen elhanyagolt kérdéseket. A termelőeszközök művészete mint egyik iparművészeti kategória, illetve annak a tudomány által történő elfogadása előmozdíthatja az iparművészet korunkban lényeges, figyelmen kívül nem hagyható alakító és formáló (hatékonyságának érvónyrejutásáít. Nem kevésbé jelentős mind a. termelésiben. mind a mindennapi életben a munkaeszközök művészete, azaz a művészien alakított eszközlök összessége, amely ugyanúgy társadalmi jellegű mint a termelőeszközök csoportja, de funkciójuknál fogva nemcsak .a termelésiben, hanem az élet más területein is jelentőséggel bírnak. Tekintve, hogy csak az újabb területek felvázolására vállalkozhatunk, ebben az esetben nem tekinthetünk végig példákkal az egyes részeken. Szükséges egyet mégis megemlíteni, amely a jelenlegi — fejsze, vagy balta — formai kialakítása és megmunkálása, valamint a ibronzbalta között kimutatható. Mindkettő régóta termelő, illetve hosszabb idő óta munkaeszköz és az is marad még sokáig, iAzonban a korali, a bronz ős 'művészi foirmaadásána, kialakítására lényegesen több gondot fordítottak azon viszonyok között mint a későbbire, vagy éppen utódjára a baltára, amelynek imái alakja a közvetlen funkció szolgálatán egyáltalán nem terjed túl. — A példa nem egyedüli, mert valamennyi korban és területen előforduló és éppen itt hozható kapcsolatba az iparművészet korszerű értelmezésének szükségével az egyre nagyobb tömegű tárgyak kialakításának igényével. Az új rendszerezésben ma még szükség szerint, olyan tárgyak is helyet kaphatnak, amelyek művészileg nem formáltak, miint a balta, ide éppen a rendszerbefoglalás hívhatja fel ilyenekre lis a figyelmet és támaszthat szükségszerűen igényt a mű vészi formálásira. A munkaeszközök külön egyeinkénti felisorolása és meghatározása azt hiszem ebben az esetben ugyanúgy nem szükséges, mint a termelőeszközök szűkebb, vagy általánosabb körülírása. A termelő és munkaeszközök csoportja mellett egyre inkább az egyetemesség körvonalai bontakoznak ki a közlekedési eszközök területén. iKorunban és szinte szemünk előtt adják át helyüket a korábbi technikák, •energiaforrások, amint a gőz — a korszerűbb anyagoknak, amelyek elsősorbain alakítólag és meghatározólag hatmaik az eszközökre, belső szerkezetükben, mechanizmusukban lés külső alakjukban egyaránt. Amennyiben ezek így hatnak pl. a vasúti votrv tatokra, éreztetik hatásukat magát az utazást szolgáló 'eszközökre is, azokra a kocsikra, fülkékre, Utasterekre egyszóval járművekre, amelyeikben az ember helyet foglal. A művészi formaaldás, a sebesség és a kényelem tényezőinek figyelembevételével történik, ami egyre inkább harmonikus művészi tömegképben jelentkezik a vizén, a szárazföldön, a levegőben és majdan az űrben. — A tanulmány első részében utaltunk a főúri hintóra, amely a maga nemiében kétséget kizáróan iparművészeti termék. Azonban annak társadalmi értéke kizárólagosságánál fogva, — mely szerint az emberek döntő része ki volt zárva az ilyenek használatából így más jelentőségű, imint korunk bármelyik közlekedési eszköze. — Napjainkban a lehető legszélesebb tömegek rendelkezésére állnak a járművek és valamennyi formai kialakításánál a funkcionális tömeg komponálásánál a legkisebb autó karoszszériájának tervezésénél a művészeti és hasznossági tényezők egymással való versengése jut kifejezésre. A cél egyre inkább a vizuálisan érzékelhető művélszí összkép és hasznosság győzelmének biztosítása, ami nemcsak formában, hanem szín, anyag végezetül a hasznosság szintézisében valósul meg. Hazai viszonyaink között a közlekedési eszközök esztétikája a járművek tervezésének csak néhány területén juthat érvényre, aminek következtében a viilaimosok, autóbuszok, vasúti szerelvények, kisebb hajók külső képi, belső téri