Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Művészettörténet - Molnár, László: Az iparművészet korszerű elméleti értelmézésének néhány problémája

AZ IPARMŰVÉSZET ÉRTELMEZÉSE 211 sohasem fiüggeitlen a kor társadalmi berendezésétől, oisztályviszonyaitól, így nem független technikai fejlettségének állapotától sem. — Nem független általánosságban, de olyan vonatkozásban isem, hogy az adott koriban az iparművészet egyik, vagy másik területe, egésze, mennyire volt kizárólagos az uralkodó osztály egészéneik, vagy egy szűkebb rétegének, egyedének használati és esztétikai igényt kielégítő tárgya, vagy tárgyainak 'összessége. — Korunkban az sem lehet közömbös a művészettudomány számára, hogy az lipairművészeti tárgyak használhatósági értékükön túlmenően milyen esztétikai funkciót töltenek be egyedenikiént (és összességükben. A társadalom melyik részénél, milyen hatások elérésének érdekében hozták azokat létre. Itt elsősorban ideológiai kérdésiekre gondolunk iparművészeti vonatkozásiban és csak másodsorban az uralkodó osztályok alatt elhelyezkedő szélesebb tömegű osztályok művészeti ligényének tárgyakban jelentkező Ikielégíítéisiére és (fejlődésének alakulására. —Az iparművészét tartalmának korszerű megítélésénél éls 'értelmezésénél napjainkban is még elképzelhetetlen, nem a hagyományos anyagokhoz és művességlhez valló ragaszfcokodás. — Más kérdésnek tekintjük azt, hogy az újabb és újabb szintetikus anyagok művészi megjelenítése elértene már a formakiéipzésnek azt a fókát, egyáltalán megffelelnek-e azok a követelményeknek, hogy a környezetünkben lévő tárgyak és eszközök a használhatóságukon túlmenően esztétikai értékek hordozójává ás válhassanak. — A megítélésiünknél a fejlődés előremutató irányát vettük figyelembe olyan értelmezésiben, hogy az adott kor és ebben az esetben saját korunk, a társadalom minden egyedére kiterjedő esztétikai tendenciáiból 'tekintünk 'élőre és vázoljuk fel az újabb fogalmakat, bővítjük az iparművészet har gyományos értelemben vett és napjainkban születő újabb területeit. A iparművészet korszerű értelmezésénél tehát először nem hagyhatjuk (figyelmen kívül, hogy a már említett — osztály — kizárólagosság megszűnt, így az egész társadalmat érintően kell gondolkoznunk. — INem tekinthetjük többé csak a hagyományos területeket és anyagokat az iparművészet kategóriájába tartozónak, hanem újabb és újabb kategóriáikat szükséges megállapítanunk. Ezeknél nem a iművesslégből, az előállítás imodjáből és formájából, nemcsak az anyagiból indulunk ki és .azt tekintjük elsődlegesen mégha tározónak, hanem olyan rendszerek megalkotását igényeljük ahol a művészi tárgyak, eszközök társadalmi funkciójuknál, jelentőségüknél és valóságos értéküknél fogva kerülnek az iparművészet körébe. Ilyen vonatkozásban bár továbbra is (használható az iparművészet, mint összegező ós általánosító fogalmi megjelölés, de 'értelmezése mint látjuk feltétlen kiegészítésire szarul több vonatkozásban. A tárgyak és eszközök szerepe laz ember fejlődésében, nemcsák nagymértékben alakító, hanem meghatározó ils. A fejlődéssel a 'tárgyak szaporulata és azok differenicááltsiága is bekövetkezik ami azt jelenti, hogy egyre több tárggyal szemben támasztunk, mint egyén és imint társadalom is olyan igényéket, amelyek szerint azoknak, nemcsak korszerűeknek kell lennie, hanem esztétikailag ils megtfoirmiáltnak és az egész társadalom számára egyetemes igényit Melegítőnek. Az újabb területek. Az Iparművészeti Tanács megfogalmazásában napvilágot látott ipari forma, vagy ipari formatervezés, ipari művészet stb. fogalmi iés tartalmi kérdésiéi sok tekintetben nem fediik a valóságot, nem azonos társadalmi tevékenységiről szólnak, bár látszólag új keletűek, gyakorlati értelmezésüknél ellentmondó megállapításokkal találkozunk. — Az ipar — és ebben az esetben értjük alatta a kapitalizmus viszonyai között kifejlődött 'termelési formát, amely sorozatok, százas, ezres nagyságrendben fcifejezésire jutó mennyiségeik előállítását is jelenti az egyre fejlettebb technika, alkalmazásával. — A hagyományosan vett iparművészeti tárgyak nagyobb tömegénél, mind más. az emberi környezetben alkalmazott tárgyaknál és eszfeözlöknél. — Ez a Ihazai kapitalizmus viszonyai között is így alakult ki. — Nem 'tagadhatjuk, hogy a manufaktúrák és gyárak már hosszabb ideje többnyire a XVIII—

XIX. század fordulójától kezdődően egyre gyakrabban és több helyen alkalmaznak tervezőket, vagy vásárolnak terveket kivitelezésre. Ennek elleniére mégsem erről van szló az ipari művészetnél. Nem lenne helyes etiimológiailag vitába szállni és 'értékelésbe bocsátkozni egyetlen »i« betű érdekében, vagy az ellen, hogy melyik a korszerűbb az ipar, vagy az ipari. Lényegében itt is arról van szó, mint előbb, hogy korunkban megfelelően töltsünk meg egy fogalmat tartalommal és, tegyük azt egész társadalmunk — a tudomány és a közönség légsizélesebb rétegei Számára közismertté és általánosan használhatóvá. Fejlett ipari termelésű nyugati és skandináv országok az elmúlt évtizedeikben, különösen a második világháború befejezése után sorra kiszélesítették az 'iparművészet fogalmát és viszonyaik között ils a hagyományosnak ismert iparművészeti tárgyak körét kiegészítették a munkahelyek felszereléséivel, közösségi helyiségek berendezésével, közlekedési eszközökkel, ennek során szükségszerűen számos új anyaggal. Mindez szinte forradalmat jelentett a tervezők és kritikusok, de elsősorban a termelők és a fogyasztók világában, ment a célszerűen megformált használati eszközök és tárgyak Iránti kereslet megnövekedett. A korszerűen (berendezett esztétikusan kialakított, a színek, forrnák és anyagok harmóniájára