Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Művészettörténet - Molnár, László: Az iparművészet korszerű elméleti értelmézésének néhány problémája

210 MOLNÁR LÁSZLÓ zailk, az intarzia, a niielló stb., valamint a lakktárgyaik készítése és az oirnamentális festészet. Az iparművészet szoros kölcsönhatásban van a népművészettel. Története a kőkorszakig nyúlik vissza.« ... iE címszavak sem mondanak alapvetően mást az iparművészeiről, talán még konzervatívabbak az elsőnél. Valamennyi meghatározás elavultságát tükirözi az is a többi közlött, hogy teljesen figyelmen kívül hagyták a társadalmat, mint az alkotásokat létrehozó egyetemes erőit, a korábbi idők osztálytársadalmaiit és annak sajátos iparművészetét. A fogalommal kapcsolatban még általánosabb 'megállapításokkal is találkozhatunk a művészettörténeti szakirodalóimban. — Nem a fentiek elemzését, vagy bírálatát tekintem mondanivalóm tárgyának, hiszen nem a terminológia okozott problémát korábban vagy napjainikbain, hanem magánalk az iparművészetnek, mint a társadalmi produktumnak korszerű értelmezésének hiánya és abból fakadó elméleti és gyakorlati félreértések az alkalmazásnál. Tovább bonyolítja a fogalom tisztázásának kérdését, »A magyarországi (művészet története« с imű 1966-ban megjelent első, majd a következő kiadásokban is szereplő idevonatkozó megállapításai. Az első kötetben olvashatjuk a honfoglalástól a (tatárjárásig terjedő korszakokra vonatkozóan a kisművészetek, az iparművesség címekiét, ahol lényegében az iparművészetről írnak a szerzők. A több mint fél évszázad előtt megjelent egyetlen magyarnyelvű összefoglaló mű a három kötetes »Az iparművészet könyve«, amely az akkor legismertebb művészettörténészek, kutatók és szakírók közreműködésével Ráth György szerkesztésében látott napvilágot, a mai értelmezésünk szerint számos iparművészeti és egyáltalán művészeti határterületet sorol az iparművészet körébe, amelyét ma egyáltalán mem, vagy csak bizonyos vonatkozásiban utalunk az iparművészetihez. A reprezentatív kötetek az alábbi sorrendben foglalkoznak: aiz éremmel, la pecséttel a mozaikkal, a sokszorosító művészettel, glyptikával, elefántcsont faragással, fafaragással, az üvegtfestessel, a lakkrnűvességgel, a bútorral, az agyagiművesiséggel, az ötvösséggel, a bronz és ónművességgel, a vasművesiséggel, a zománccal, az üveggel, a könyvkötéssel és végezetül a szövött munkákkal. Semmi kétség affelől, hogy a felsorolt szakterületek nem minősíthetők egyes konkrét történelmi Viszonyok között iparmű veszetnek, vagy nem sorolták azokat a szerzőik helyesen azok közé. Azonban a lényegiéit tekintve itt is csak a művesség oldaláról történő írendszerbefoglaliásiról van szó, amely többé-kevésbé figyelmen kívül hagyta a társadalom struktúráját, illetve abban helyét az iparművészetnek. A nagyszabású mű végén a XX. S!Zicl Zi3i dra történő kitekintés csak utal a társadallom szerepére, illetve az iparművészet kölcsönhatásokban kifejeződő társadalmi jelentőségére. — Helytelenül értékelnénk az 1906—1912 közlött megjelent mű szerzőinek munkásságát, a fentiek számonkérését abban a korban amikor még a hazai lipairművészettörténeti kutatások alig haladták túl az egyes, kiemelkedő iparművészeti tárgyak publikálásának korszakát, ami akkor szükségszerű is volt. Az eltelt félévszázad alatt, elteikintve néhány ilyen vonatkozású tanulmánytól, azonban aiz iparművészet és a társadalom kapcsolatának kérdése nem került újabb megvilágításiba annak ellenére, hogy többen kutatták és vitatták ezt a kérdéskört. Az utolsó félévszázad képzőmű vészetét a különféle izmusok tartalmi és formai törekvéseinek számtalan változatával gazdagították a festészet, szobrászat, építészet és grafika területéinek alkotói. Mindez tág lehetőséget tereimtett ugyanakkor a 'tudomány művelői számára a legkülönfélébb ideológiai irányzatok alkalmazásaira a probléma esztétikai megítélésében. Az iparművészet bizonyos vonatkozásban viszonylagos önállóságiban sajátos törvényszerűség szerint fejlődik, mégis számos vonását vette át a képzőművészet formai és tartalmi megnyilvánulásainak, ennek ellenére sem volt a szaktudoimányban olyan reflektorfényben sem a hazai, sem a külföldi kutatásiban, mint a képzőművészet és azon belül is a festészet. Az iparművészéttörténet tudomány fejlesztése Európában és más világrészeken is csak az utolsó két-három évtizedben Ikerült előtérbe. A különböző struktúrájú társadalmakban megmutatkozó egyre növekvő érdeklődés az iparművészét irányában igényt teremtett, .amit egyaránt felismerve a művészek ós művészettörténészek a létrehozott tárgyakban és elemzésekben, kritikákban foglalva juttattak vissza a társadalom legszélesebb rétegeihez, ami a szükséglet kielégítésekor annak to>váíbbi fokozódására ás lehetőséget teremtett. Az így kialakult kölcsönhatás a környezet tárgyainak és eszközeinek legszélesebb miértékben való fejlődését idézte elő. Ennek következményeként újabb és újabb területekkel szemben igényelte a tárgyak művészi szépségét, ami szükségszerűen a korszerűséget is jelentette. Az iparművészét értelmezése szempontjaiból neim feltétlen szükséges újabb terminológiák 'megalkotása, mert az magában m'ég csak deklarative fejezné ki a formát, de a korunkban megváltozott tartalmat nem. Szükséges azonban, hogy napjainkban is mint ahogyan az élőbb láttuk a valóságot megközelítő módon értelmezzük az iparművészetet, mint társadalmii produktumot, nem mint egy osztálynak, vagy egy korszaknak jelenségét. A társadalmiak története összefüggő láncolatban mutatja a művészétek és a technikák fejlődését és alakulását a többi között és a többivel együtt, azoknak az emberre gyakorolt formáló és alakító hatását. Az iparművészet