Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Helytörténet - Fancsovits, György: A JPM helytörténeti osztályának feladatairól

A JPM HELYTÖRTÉNETI OSZTÁLYÁNAK FELADATAIRÓL FANCSOVITS GYÖRGY A címben foglalt s az abban lévő mögöttes tartalom indokolja, hogy foglalkozzunk a. helytörténeti osztály céljaival, terveivel. A történeti muzeológia egyik fiatal, — ha nem a legfiatalabb — ágáról s amnatk perspektíváiról van szó álitalában, de konkrétan a JPM-en belül is. Mint minden új dolog, állapot, inkább folyamat, magán viseli, magában hordja a problémák sokaságát. Ez örömünk is és gondunk is egyszerre. Ezért szükségesnek látszik, hogy előbb néhány elvi (kérdéssel foglalkozzunk. Elmélet és módszer: A legújabbkori muzeológia egészét felölelő szakmai polémia egyik-másik oldalát érinibenők. Az elején jelentkezik az elnevezésből származó ellentmondás, Mert mit is takar a »helytörténet« elnevezés? A (kifejezést a német »Ortsgesohichite« fordításából vettük át, de az egész német terminelógiai rendszert már nem lehet átvenni, eltérő történelmi 'sajátosságaink miatt. A helytörténet tartama alatt egyszerre helyes a szűkebb és tágabb értelmezésből kiindulni. A szűkebb fogalom történeti helyhez (város vagy falu vagy táj) (kötődik, mivel az ember társadalmi élete mindig és következetesen valamint objektíve térhez (kötött. A teret különben földrajzilag is leírhatjuk, illetve meghatározhatjuk. Ugyanakikor el kell választani — a mi értelmezésünkben — a földrajzi és a történelmi térséget egymástól. Elválasztani és nem szétszakítani, mivel összefüggésük: dialektikusan illeszkedő. Végeredményben a történeti hely szűkebb, de következetes alkalmazása csupán egy-egy város és falu története lenne. Eleve kijelölné a helytörténeti osztály feladatát, muzeológiai gyűjtőkörét, amely ebben az esetben csak Pécsre korlátozódnék. Aligha volna helyes és célszerű. A társadalmi élet története objektíve nem enynyire leszüikített, ennyire (elszigetelt, A történelmileg kialakult társadalmi munkaimegosztás tágabb és szélesebb vonzást, hatást teremtett a múltban és a jelenben is. Ebből következik, hogy Pécs például — mint helytörténeti »modell« — sem szigetelhető el közigazgatási, gazdasági vonzásterületétől, Baranyától, sőt a Dél-Dunántúltól. Magában hordja tehát a helytörténet tágabb lehetőségét szükségképpen, s ez a muzeológia gyűjtőkörét is feloldja, szélesebb horizontra, helyezi. Ebben az értelemben beszélhetünk a helytörténeti osztály tágabb feladatairól. Vagyis: »a helytörténet tárgyának fogalmát ki kell terjesztenünk a történeti helyek gazdasági vagy közigazgatási komplexumára is.«

1 Témánkat más aspektusból is szemlélnünk kell. A helytörténeti osztály a történelmi muzeológia szervezeti kerete, egysége, s mint ilyen — fentebb már említettük — a muzeológia legfiatalabb »leánya«. Létrehozását korunk szükségletei az élet örökké fejlődő, változó folyamata, történelmi szükségszerűsége alapozta meg. Korunk: a jelenkor sajátossága, hogy a legtörténelmibb beállítottságú kor, mivel a, modern ember minden elődjét felülmúlja tudatosságával, készségével, történelmi létérzékével. Jóval tudatosabb, mint ősei voltak. A mai ember történelmi cselekvése felgyorsult, hihetetlen mennyiségben és (minőségiben »termeli«, alakítja környezetét, alkotja meg emlékeit. A történeti muzeológia feladata azok »megragadása«, összegyűjtése, tudományos megőrzése, feldolgozása. A JPM Helyitörténeti Osztály speciális munkája abban van, hogy az általánostól az országostól eltérő, a helyi viszonyokban gyökerező sajátos történeti emlékeket gyűjti és kezeli. Ezzel képes a maga körére szabott helytörténet objektív valóságát alapjaiban feltárni és bemutatni. A speciális vonásokat nem moshatja el az; országos történethez nem igazíthatja mesterkélten. Ámbár kétségtelen, hogy a történeti muzeológia a történettudomány — mint tudománycsoport — keretein belül helyezlkedik el és ez eleve kijelöli határait, sőt amit kevéssé hangsúlyoznak, a helytörténet igényelte pólusokhoz kell igazodnia, miivel nem mellőzheti azokat a közös munkákat, jellegzetességeket, amelyek a történettudomány egészével, illetve a helytörténeti szintézissel ösz1 Fenyő János: Gondolatok a hely történetírásról. Legújiabbkori Múzeumi Közlemények, Bp. 1967. 1—2. sz. 94. old.