Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Helytörténet - Solymos, Ede: Adatok a pécsi és mohácsi halászcéh történetéhez

188 SÓLYMOS EDÉ Vannak, akik egész, életükben egy vagy két, mások 4—ö inast tartattak, vagy egész generációkat nevelteik. így pl.: Rátkovics Zsigái 1868—4891 közt 8, Ruppert Péter 1872—1899 közt 7, Damjanovics Java 1873—'1888 közt 5, Heim Jakab 1873—1886 közt 6, Szonner József 1874—1900 közi 7, Schmidt József 1876—1880 közt 8, Kisztner Miklós 1877—1899 között 11 inast tartott. Az inasok többsége mohácsi születésű, de akadnak vidékiek is: Mersitz Ferenc mohácsi származású, dunaszefccsői illetőségű

5

, Herr József baíttinai, Ivisics János bezdáni, Varga Pál és Kovács József szegedi, Szijj Mihály etei (komarom megyei), Szántosi János dávodi, Sütő Lajos révkotmáiromi, Ráitkavics Anton lánycsóki, Székeres József bátai, Réssz Antal apatiini, Bauer Károly zimonyi születésű. A mohácsi halászcéhnek csak egy vidéki mesteréről tudunk, Schmidt Józsefről. Valószínű, hogy Mohácsiról költözött el, mert 1869-^ben mint oéhmester szerepéi, ezt a tisztséget pedig vidékről nem láthatta volna el, különösen nem Jasenovácról. Ez a község a Száva és az Una találkozásánál fekszik, szerb—horvát lakosságú, élénk kereskedelmet folytatott a múlt században. Hogy mi okból költözött Schmidt mester Jasenovácra, azt nem tudjuk, viszont 1876^ból minden inasa részére az ottani görög keleti pap állítja ki a vasárnapi iskola látogatásáról szóló igazolványt német nyelven. Érdekes, hogy éppen az ő tanítványai között találunk szegedi és Komárom megyei származásút. Az inasok 16—17 éves korban szabadultaik fel, lettek legények. A céhnek neim sokkal megalakulása után a halárusítási jog körül merültek fel nehézségei két ízben is. Hogy az első alkalom 'mikor volt, és milyen eredménnyel végződött, nem tudjuk, csak a második esetben hivatkoznak rá, 1851-ben. Beadványukhoz a bajai és a tolnai halászcéhektől kérnek tájékoztatásit az ottani szokásokról, amire a válasz így hangzik: »Mi alolirt bajai halász céhmesiter és az egész itt kebelezett balász czéh, az Érdemes Mohácsi Halász czéhnek, mint szeretett polgártársainknak illő megkeresésére, ezennel hitelesen bizonyítjuk: hogy Baja városunkban jelesen a halpiarezoin, Ö császári királyi Felsége által legkegyelmesebben szentesítve kiadott halász czéhünk Privilégiumának Rendeletéhez képest, — halat 5 Mersitz nevű halászok éltek Dunaföldváron is, s itt emlegették a Kocsi nevű bérlőket. Mohácson két Kocsi nevű inas szabadult, 1883-ban László, 1892-ben Pál. A családi kapcsolatok nem bizonyítottak, de feltűnő a névazonosság. Dunaföldiváron a halászok céhéről nincs adatunk. árulni senkinek másnak, s&m helybeli, sem vidékinek neim szabad, mint egyedül czéhbéii mester társainknak, s ezen árulhatási jogot a mi halpiairczunlkon még eddig senki nem gyakorolta sőt városunk utczáin a páairczon kívül, kocsikon is csak holt halait nem pedig elevent szabad árulni. Minek nagyabb hitteléül kiadtuk ezen neveink aláírásával s czéhünk szokott hiteles pecsétjével megerősített Bizonyítványunkat«. A (tolnaiak hasonló módon igazolják, hogy »mi Tolna Városában létező Czéhíbeli halász mesterek, mint Császári s Kir. Szabadalmainknak 8dik §-am mint pedig emberi emlékezetet felül múló üdőfc olítai gyakoirlalt szerint a Hal és áruink eladásált Tolna Mvárosban, kizárólag, és egyedül használtuk és használjuk . . .« Másolatban csíaitolják a privilégium 33-ik §-t, mely így szól: »Valamint a külső mesterembereknek szabad a közönséges vásárokra megjelenni és miveiket az egész vásár idő alatt árulgatmi, úgy ellenben semmiképp meg nem engedtetik, hogy azon vidéki mestereik a helybelieknél sziinlte találkozó portékákat a vásáron kivül is áruljanak, vagy mesterségüket nyilván vagy alattomban legényekkel avagy azok nélkül űzhessék.« A döntés már az új idők jeleit mutatja, elismeri a halászok kiváltságait, de a nagybani halkereskedelmet mindenkinek megengedi: »Baranya M. cs. к. Főnökétől. 5343. Azon súrlódás — melly a halárulási gyakorlatra nézve — egyrészt a mohácsi halász czéh, más részről pedig a Mohácsi városbéli lakosok között már egy izben fenforgoüt, s annak idejében elintéztetett, ujabban az érdekelt halászczéhnék f. évi május hóban hozzám benyújtott abeli folyamodványa által hogy 1847-ik évben első Ferdinánd Ö fölségének legmagasabb kegyeiből nyert czéh kiváltság alapján e hivataltól folyó évi Január 12-én 246. sz. alatt kibocsájtott Rendelés életbeléptetésével a nemczáhbeli mohácsi lakosok — a heti és országos vásárokon kivül más időben a halnak árulásától letiltassanak — ismét felmerülvén — e résziben a folyamodó mohácsi halászczéhnék legfelsőbb kegyelemből nyert kiváltságos jogai, ímellyék a kereskedést és ipairsziafoályozó ujabbá imagas rendelet által nem csak nem gyengültek, sőt inkább erősültek — zsinórmértékül szolgálnák — és ezeknek kétségbe vonhatatlan érvényességüknél fogva az ezekre f. évi jan. 12-én 246. sz. aliaitt törvényszerűleg fektetett határozata e főnöki hivatalnak erejében fennmaradván — az mint határozó mihez tartásul jövőben is megtartandó lészen. Miután azonban a fentebb érintettem kereskedésit és iparszaíbályozó felsőbbi rendelésnek 4-ük §-a szerint a hallali kereskedés és így azoknak eladása nagyban — a fennálló halászczóhekre való tekintet nélkül, és bármelly megszorítás mellőzésével mindenkinek megengedtetett volna, és mi-