Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Helytörténet - Solymos, Ede: Adatok a pécsi és mohácsi halászcéh történetéhez

ADATOK A PÉCSI ÉS MOHÁCSI HALÁSZCÉH TÖRTÉNETÉHEZ SÓLYMOS EDE A pécsi ós a omohácsi halász céheikről irodalmiunkban kevés szó eslik. Szádeczky ugyan regisztrálja mindkettőit

1

, de a pécsi céh létezését Vánady munkája sem említi

2

. Hihetetlennek is látszik első pillanatban, hogy miniden nagyobb halas vízitől távoli városiban halászokkal találkozhatunk. Mint a későbbiekben látni fogjuk, tevékenységűik valóban problematikus. Kopasz Gábor soimmázlba csak a halászcéh iratainak alapján a céh történetét: »A halászok céhe 1829-ben alakult meg 25 taggal. Nem volt nagy céh, hiszen 1837—ö5-ig csak 8 taggal szaporodott. Feladatuk közé tartozott a halott és betegszállítás is, amely munkáért miniden kocsitól 30 krajcárt kellett a céhládába befizetni«

3

. Ez utóbbi megállapítására még visszatérünk. A pécsi halászcéh iratait a város levéltára őrizte meg számiunkra. Mint a oéhfcönyv első oldalán olvasható, öziv. Papp Istvánné ajándékozta azokat 1918-ban. A Papp família állandóan szerepel a halászok között. Szádeczky idézett adata alapján a privilégium az Országos Leivéltárban található. Tekintve, hogy 1829чЬеп kelt, az már az egységes szövegű, mely minden céhre és minden helységre vonatkozott. A pécsi levéltárban levő »Halász, Czéhnek és azon Mesteremibereknek Könyve 1829« sokkfal többet ámul el a céh életéről, noha sok kérdés így is hoimályihan marad. Bevezetőként a megalakulás, tényét rögzíti, későbbi beírásokkal helyesbítve az adatokat: »Szabad Királyi Péts Városába 1829dik Esizitendőben, 26difc Júliusban, minekutána az ide való Halászok Társasága Isten kegyelméből az Privilégiumot kinyerték, az meghallgatott Szent Mise után, az Poszek Mihály az Nemes Magisztrátus ki küldetett Tanácsbéli Űr által az ezen Halászibéli Czéhnek Insltallátiója imieg történt. Mely alkalmatossággal Mestereimbereknek beírattak, és bé iktattattak, kik az Privilégium -megnyerése után farattak, jártak, költöttek és ezen mesterségét űzték. Melyek következendők 1 Szádeczky Lajos: Ipartfejlődés és a czéhek története IMagyairoiriszágoni. Ep. 1913. II. 294, 283. 2 Várady Ferenc: Baranya múltja és jelene. 3 Kopasz Gábor: A pécsi célhtóanyveík ipartörténeti adatai. Pécsi Műszaki Szemle, III. 18. 1958. 1 szőr Katiits Istváiny öregebbik 2 dik Markus Pál 3 dik Halász Igmátz 4 dik Iskum Jakab

4 5 dik Katanovicis György 6 dik Berniits Ignatz 7 dik Dobszay Isttvány 8 dik Ivámovitis Istvány (kitürültette magát; 9 diük Horváth János 10 difcVitéz Ferentz (kitürültette magát) 11 dik Katiits Mártony öregebbik 12 dik Kasiovits Imre 13 dik Sain Istvány (1849 Apr. 7. az özvegy kitürültettie magsát) 14 dik Makarits András (volt czóhmester) 15 dik iSain Joseif (845ik éviben meghalt) 16 dik Papp Josef (volt czéhmester) 17 dik Kaitäts Istvány ifiabik, (volt czéhmeoter) 18 dik Katits Mártony ifiabik 19 diük Jozipovitz Mihály (183ik (?) évben lemondott) 20 dik Katits Mátyás 21 dik Slatkits Ignatz (1849. April 7. az özvegy kitöröltette magát) 22 dik Katits György (855 évben meghalt) 23 dik Járányi András 24 dik Zidanits Igmátz 25 dik Jozipoviits Györgynek özvegye (1849. Apr. 7. kitöröltette magát) Ugyan ezen alkalmatosságai 1 ső Czéhmesternek választatott Katiits Istvány az öregebbik, 2 dik Czéhimesitemek Dobszay Istvány, Szolgáló Mesterinek pedig Járányi András és Zidanits Ignátz, Czéhbeli« A tisztségviselők az idők folyaimán így változtak: 1835. Géhmester Katits István if. és Katits Márton if. not. Sain Josef 1837. Géhmester Makaritis András, atyamester Vitéz Ferenc, nótárius Sain Josef 1839. Oéhmester Papp Josëf, viceoéhnnester Joziipovits Mihály, nótárius Katits György, szollgálómiester Jozipovits János. 4 Iskum — Isigum család élit Tolnán és Pakson is, kiterjedt halász ifamilia, melynek nagy szerepe volt a Dunán a bérleti rendszer idején. V. ö. Sólymos: Dunai halászat, Bp. 1965, 46, 249.