Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Természettudomány - Gebhardt, Antal: A Mecsek hegység állatvilágának térbeli elterjedése élőhelyek szerint

12 GERHARDT ANTAL (Soirex araneus) és az érded egéir (Apodemus sylvaticus), a rág'csálókait a imókus (iSdiurus vulgaris), .az erdei pocok i(Clethriono!mus glareolus) és az erdei pele (Myoxus dryas) képviseli. A ragadozóik közül koraibban, amikor a Mecsek mély erdőíremgeteged még érintetlenek voltak, .a vadmacska (Felis oatus) elég gyakori volt, ma már azonban ritkán figyelhető meg. A nyuszit (Meles martes), a nyest (M. foina) és a borz (M. meles) ugyancsak a Mecseik ritkaságai közé tartozik. A ragadozók között fel kell említenünk az 1952. év február havában, Vasas község határában, elejtett hímfairkast (Camds lupus), melynek kóborló nőstényét abban az (időben a Mecsekben hosszú időn át többször látták, A párosujjú patások egyik legszebb képviselője a gímszarvas ( С er vus elaphus), különösen a Mecsek imélyebb erdőrengöbegeiiben elég gyakori. Hegységünk ugyancsak állandó 'és nem is ritka vadjai közé tartozik az őz (Capreai capreolus) is, melynek néha, albino példányai is feltűnnek. Végül a vaddisznó (Sus sorofa) roaikkterimő években az erdő sűrűjében nagyobb csüirhékfoen is csatangol. A bokorerdők állatai A tájék látklépi jellegét a külszínre kibukó mészkősziklák s a reájuk települő 'bokorerdők jelleimziik. A sziklák közötti teret .mozaikszerű eloszlásban tenyérnyi foltoktól egy-két négyzetméter nagyságig különböző gyomnövénnyel benőtt, vékony humuszréteg takarja. Száraz, meleg éghajlati jellege különösen a Mecsek déli lejtőin számos melegkedvelő szervezetnék optimális létfeltételt biztosít. Fajokban nem, — de egyed számiban a legnépesebb állatcsoportokat a hangyák és a szöcskefélék képviselik. Legélénkebb a rovarélet a bokrok virágzása idején, amikor — különösen verőfényes időben — a méhek, darazsak, legyek zümmögésétől hangos a táj. A bogarak közül leggyakrabban a délkeleti eltérjtídiésű pohos gyászbogár (Gmaptor spinimanus) tűnik fel, mely a r>écsi bokorerdő útjai mentén mindenütt található. A tavaszi hónapokban a som levelein egy ritka faj, a balkáni elter jedésű aranyzöld bogár (Eupales ulema), júniusiban pedig főleg ernyős virágokon az ugyancsak délvidéki hamvashátú virágcsierefoogár '(Hcplia dilutdpes) jelenik meg. Számos poloskafaj, de a pókok, atkák és álskorpdók zöme is a bokorerdők mikroklímáját kedveli. Ugyanott nyáron a vöröscsíkos nagy énekes kabóca '(Tibicen haernatodes) cserregése köti le figyelmünket. A sziklák oldalain és azok tövében számos sziklaiaké csiga él. Közülük legnevezetesebb az erdélyi havasokban honos fénylő csiga (Helieolimax Ibielzi). Ez a puhatestű faj a Mecsekiben a föld felszínén csak a késő őszi, a téli ós a koratavasza hónapokban jelenik meg, —• ekkor jár táplálék után, sőt párosodik is, viszont a nyári holnapokban a, szárazság elől a sziklarepedésekbe húzódik vissza. Kifejezett sziklalakóknak kell tekintenünk a hamvas, csigát (Chondrina clienta) és egy apró csigafajt (Pyramidula rupestris), mely különösen a dömörkapui karszt sziklád közlött terjedt el. A soklfogú csigát (Abida frumentuim) is kizárólag sziklafalaikon és — gyakran tömegesen — sziklák alján, törmelékben találjuk. A bokros táj jellemző puhatestű állata 'még a feltűnően szép, sávos pannon csiga (Cepaea vindobonensis), mely a Mecsekiben és a környékén rendkívül elterjedt. A bokorerdőnek jellemző állatai a melegkedvelő gyíkok. A zöld gyík (Laioerta viridis) és a fürge gyík (L. agilis) a Mecseikben mindenütt elterjedt. A hegység erdős, bokros területén elég gyakori a törékeny gyík is {Anguis fragilis). A madarak közül a ritkás, bozótos erdőket kedveli a Mecsekben ritka: vándorsólyom (Fateo peregrinus peregrinus), a kabasólyom (F. sübbuteo sufofouteo), kékvércse (F. vespertimus vespentiinus), lappantyú, vagy kecskefejő (Capromulgus europaeus europaeus), valamint az avifaunában az előbbieknél jelentékenyen gyakoribb: búbosbanka (Upupa epops epops), a szajkó (Garrulus glandarius glandairius), a cinege-félék (iPariidae), a feketerigó (Turdus morula merula), a giébiicsHÍélék (Lariidae), a vörösbegy (Erithaicus rubecula rubecula), a pinty-félék (Friingillidae) és a citromsármány (Emberdza eitrinella, oitrinella). A bokros, elsősorban mogyorós erdők egyetlen jellemző emlőse a rágcsálók közé tartozó mogyorós pele (Muscicardinus avellanairius). V. A barlangok állatvilága A Mecsek hegység változatos terepei közül a barlangok ds azok közé az élőhelyek közé tartoznak, mielyékniek élőviliágát tüzetesen átkutatták. Ezeknek az évekre nyúló vizsgálatoknak eredményeképpen az Abaligeti barlangiból 286, a Mánfai barlangból 159 állatfaj és változat vált ismeretessé. Különösen nevezetesek azotk a miükrofauinisztitoai vizsgálatok, amelyeket 1961. szeptember 28-ón néhai Varga Lajos professzor az Abaligeti barlangban végzett, mert kutatásai eredményeként a barlangból 92 egysejtű állat került elő. A barlangok biológiai vizsgálata azért isrend- kívül fontos feladat, mert az őshonos fauna kialakulásának iskolapéldáit éppen a Mecsek hegység barlangjainak és a föld alatt keringő vizeinek rnaradványfajokat felölelő állatvilága szolgáltatja. A Mecsekben őshonos, mindkét laposféreg (iDendroooelides pamnoinicus ós Polyoelis tóthi) a Mánfai barlangban él. Legnagyobb nevezetességre a barlangok vak rákjai tettek szert, amelyékből ima imár több fajt,