Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Néprajztudomány - Sarosácz, György: Baranyai délszláv népszokások. I. Karácsonyi és lakodalmi szokások a sokacoknál és bosnyákoknál

116 SAROSÁCZ GYÖRGY egyes falvakban a .lovaskoœihoz vágták, hogy a fiatal párnak szerencséje legyen. Rontás ellen a menyasszony cipőjébe pénzt, vagy fokhagymát, Mohácsom tűzcsiholó acélt tettek. Az esküvő után a násznép ugyanolyan sorrendben ment vissza menyasszony házához, mint odafelé, csupán a menyasszony ült, illetve ment a vőlegénnyel, a nyoszolyó pedig a vőféllyel. A vőlegény násznagya ettől kezdve azon volt, hogy a két fiaitalt minél előbb a vőlegény házába vigye, ment éjjeli óráikban menyecskét vinni illetlen dolog volt. Az esküvőről a menyasszony házába visszatérve a menyasszonytánc következett: körültáincoiltiák az ajándékot (izigrali su dar), ahol tánc kíséretében nyújtotta át a [fiataloknak számit ajándékot a menyasszony násznépe. A menyasszonytánchoz egy asztalt hoztak, amelyre a menyaszszonynak, a vőlegénynek (és a zenészek részére egy-egy tányért tettek. Az első táncot mindig a násznagy és annak felesége járta, egyben ők voltaik a legnagyobb ajándékozók is. A századforduló táján a fiatalokat pénzzel, majd különböző ruhadarabokkal (kötény, kendő, szoknya, főkiötő, ing, lepedő stb.) ajándékozták meg. A násznép mindig azt a személyit ajándékozta jobban, akinek a vendégei voltak. Miután a násznagy az ajándékot átadta, a következő ajándékozó tárgyait a csávó és a násznagy szöveg és mókázás kíséretében azt a násznép tagjainak felmutatta. Minden ajándékozót a tánc befejeztével a menyasszony megcsókolt. Ajándékozáskor páros táncot (tanac) táncoltak. Egyes ajándékozók a zenészek tányérjába egy-egy pénzdarabot dobtak be. Mielőtt a drávamemti sokac és bosnyák vőlegény a menyasszonyait az otthonába vitte, Dráva mentén a csávó, a bosnyák óiknál a násznagy és annak feleséige a fiatal párra áldásált acüfea. Mohácson és a többi sokac faluban a menyasszonyhoz induló vőlegényt a násznagya, az esküvőre való indulás előtt mindkettőj ükét a menyasszony násznagya és annak felesége áldotta meg. A Dráva mentén a csávó az áldásosztás előtt egy üveg borit és poharait vett kezébe, majd hangosan így szólt a jelenlévőkhöz'. Nasi mladenci iscu blagoslov od svojih roditelja i od nas sviju (A mi fiataljaink a szüleiktől és valamennyi jelenlévőtől áldást kérnek). Ezután a poharat megtöltötte borral. A zene ez idő alatt iállandóan szólt. A borból előbb a csávó, majd a menyaszszony, s végül a vőlegény ivott. Ezt háromszor egymás után megismételték. Az utolsó pohárnál a vőlegény néhány kortyot meghagyott a pohárban, amelyet a földiné öntött kii. A bosnyákoknál a násznagy ugyancsak üveg bort és poharat vett a kezébe, majd előbb a vőlegénytől megkérdezte: Kumicu, sta zelis od Boga i od Divice Blazene Marije? (Keresztfiam, mit kérsz az Istentől és a Boldogságos Szűz Máriától?). Válasz: Bozji blagoslov (Isten áldását). A násznagy ezt a kérdést háromszor megismételte. A vőlegény mind a háromszor ugyanezít felelte. A vőlegény harmadik válasza után a násznagy a következőiket mondta: Boée daj ti kud se mako i krenuo cvalo i rodilol (Adj 'ci icVZ Isten, hogy bármerre jársz és fordulsz, virágozzék és teremjen!). Ezután a násznagy borral megtöltötte a poharat, ós átnyújtotta a vőlegénynek. Ez, miután a bort megízlelte, a teje fölött kiöntötte. A menyasszonyi áldás szertartását a násznagyné végezte. A szertartás módja és szövege azonos volt a vőlegényével, csak az utolsó szavak helyett a násznagyaié a következőket mondta: Boze daj ti kud se makla i krenula, cvalo i rodilo i ugodila crvu i mravu! (Adja az Isten, hogy bármerre jársz és fordulsz, virágozzék és teremjen, a kukacnak és a hangyának is a kedvébe járj !). A mohácsi sokacoknál a szertartás mód ja azonos a bosnyákokéval, különbség csupán a szövegben van. A násznagy és a násznagyné a fiataloktól itt is megkérdezték, hogy kitől kérnek áldást. A felelet a következő volt: Od Judske Gospe i Blazene Divice Marije! (A gyüdi Nagyasszonytól és a Boldogságos Szűz Máriától!). Miután a bort megízlelték, annak maradékát a násznépre öntötték. Közben az áldásit osztó a Koliko kapi, toliko dice (Ahány csepp, annyi gyermek) szöveget mondta. A többi sokac faluban a szertartás módja eltérést nem mutat. Az áldást osztó násznagy és annak felesége imiegfcérdezték : Kumicu, kumice, od кода zelite blagoslov? (Keresztfiam, keresztlányom, kitől kértek áldást?). Válasz: Od Blazene Divice Marije i od vas sviju stari! (Az Istentől, a Boldogságos Szűz Máriától és a jelenlévő öregektől!). Erre a násznagy és a násznagyné a következőket felelitek: Ma kud krenuo, krenula, sve rodilo i plodilo! (Bármerre jártok, minden vígozzék ós teremjen!). Indulás előtt a menyasszony a szüleinek megköszönte, hogy felnevelték, majd a testvérektől búcsút vett. Az áldás osztása a búosúztatás és indulás ideje alatt a lányok sokac és bosnyák falvakban a kolot énekelték: