Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Néprajztudomány - Sarosácz, György: Baranyai délszláv népszokások. I. Karácsonyi és lakodalmi szokások a sokacoknál és bosnyákoknál

BARANYAI DÉLSZLÁV NÉPSZOKÁSOK 111 ajándékozta meg. Ha a legényeiknek kijáró ételés italajándékot a vőlegény nem adta meg, akkor azotk a vőlegényt dalban kigúnyolták : Alaj smo se napili siljera, Hej, de teleittuk magunkat veres borral, I najeli zetova kosélja, És jól laktunk a zébovai oldalassal, Alaj smo se napili rakije, Hej, de teleittuk magunkat pálinkával, I najeli zetove lepinje. És jól laktunk a zetovai lepénnyel. A lányos házihoz érve a vendégek a jelenlévő háziaktól köszönés után megkérdezték, hogy jó helyen járnak-e? Erre a vendégfogadók azt kérdezték tőlük, hogy tót és miit keresnek? A vendégeik azt felelték, hogy eladó leányt. Erre egy sánta, vagy öregasszonynak öltözött személyt vezettek elő, majd rövid imókázás után az eladó leányt. Ezután ainra kérték a vendégeket, hogy ők is mutassák meg, hogy mit hoztak. A szobába érve a szülők kölcsönösen (borral kínálták egymás vendégeit. A zenéről, illetve a dudásról a legény gondoskodott. Az eljegyzés szertartása a sofcacoknál vacsora előtt, a bosnyákoknál éjfél körül történt. Vacsorára tyúkot vágtak, levest, paprikást főztek és mákos és diós kalácsot sütöttek. A legény által hozott sonkát éjfélkor ették. A szertartás az asztal körül zajlott le. A leány édesanyja az asztalt erre a célra készült szőttes terítővel leterítette, amelyre a legény édesanyja dísizkendőbe piros almáit tett, majd díszkendő négy sarkát kiterítette, hogy ia díszítése jól látható legyen. A keretes ideje alatt a kialkudott pénzt az após az almába tette. Szokás voit, hogy a módosabb gazdák az almába annyi pénzt tettek, hogy annak felületét eltakarta. Ez idő alatt, hogy a leány több pénzt kapjon, a, rokonsága közbe kiáltott, hogy az alma még látható. A bosnyákoknál, akii az almában a kialkudott pénzt előbb észrevette, nagyot visított. Ennek a többiek pohár pálinkát voltak kötelesek fizetni. Ezt követően a leány a díszfcendő négy sarkát összehajtotta és azt jól megrázta, közben az alábbi szöveget mondta: Sve druge neka idu za mnom! (Következzék utánam valamennyi barátnőm!) Ezután a legény keresztapja a gyűrűket a menyasszony és a vőlegény ujjaira felhúzta, de előbb szöveg kíséretében —Slagali se kao kruh г soll '(Éljenek egyetértésiben, minit ia kenyér és a só!) — a gyűrűket megsózta. A gyűrűk rézből és ezüstből készültek. A rézgyűrűket üstfoltozó cigányoktól vették. A gyűrűk későbbi viselése nem volt általános. A gyűrűk átadásait követően a menyasszony a jelenlévőknek a vőfély díszkendőjét megmutatta, amit a vőfély lakodalom két napjában vállán keresztül átkötve viselt, ós amivel az anyósa a házasságkötés (svetenje) után a húsvéti kosarait leitakarta. A szertartás befejezése után a menyasszony a jelenlévőket végigcsókolta, míg a nyoszolyó menyecske a leány ajándékát, egy-egy díszkendőt {marama) minden jelenlévőnek átadta, akik ezt az ajándékot pénzzel viszonozták. Az ünnepség a. szertartás után reggelig tartott. A iszülők ez idő alatt a. lakodalom előkészületeiről beszélgettek. Reggel valamennyien felkerekedtek 'és a fiatalokat beiratkozásra (upisati) a plébániára és jegyzőségre elkíséritek. Ettől kezdve a leány menyasszonynak, a legény vőlegénynek számított. Az eljegyzésről néha ebéd után énekszóval tértek haza: S vecer Mara bosüje sijala, Este Mária bazsalikomot vetett, Do роЫосг dva pera bilo, Éjfélig két szál kinőtt, Od polnoci svate nakitila, Éjfél után a násznépet feldíszítette, Svakom svatu jos strucak bosilja, Minden násznagynak: szál bazsalikomot, A djeveru rumenu ruzicu, A vőfélynek: piros rózsát, Djuvegiji kita karamfüja, A vőlegénynek csőikor szegfűt, A svekrvici vezene rukave, Az anyósnak: hímzett (ing)ujjakat, Zaovici tunju od sto Ijeta, A sógornőnek: birset száz éveset, Od sto Ijeta od cetir cveta.

w Száz éveset négy leveleset. A lakodalomra való előkészületet előre bejelentés esetén egy gazdasági évvel korábban kezdték. A házasságra érett fiataloknál a szülők számolva, hogy a házban leány, illetve legény van, ezért a lakodalomra bizonyos élelmet és pénzt tartalékoltak. A menyasszonyi ruhát a vőlegény szülei az eljegyzést követő legközelebbi vásáron vették meg. Különös 'szokás volt, hogy a vásárokra az eljegyzett párok karöltve, nem vásárlás, hanem házasságkötés szélesebb nyilvánosságra való hozása miatt jártak. A drávamenti sokaook lakodalmat ősszel, Katalin napjáig, a. bosnyákok és a sokaook télen, karácsony és farsang között, az eljegyzést követően 3—4 hétre, mindig keddi napon tartották, mert ez szerencsés napként volt számontartva. A lakodalom mindig ott volt a legszebb, ahová a menyasszonyt vitték, illetve ahol maradt. A lányok leggyakrabban férjhez mentek, ritkábban hoztak a házhoz vöt. A lakodalomba való hívást a sokaeokná! és a bosnyákoknál a cavo, calo végezte. A esávo egy jó humorú, tréfa csináló és vígkedé'lyű férfi volt, 18 Tordinac, Nikola: Rukopis, Nacionalna Svecilisna Bibliotéka, Zagreb. R 398S/VII—1.