Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Néprajztudomány - Sarosácz, György: Baranyai délszláv népszokások. I. Karácsonyi és lakodalmi szokások a sokacoknál és bosnyákoknál

BARANYAI DÉLSZLÁV NÉPSZOKÁSOK 109 a kólóban a lény mellett ki 'táncol, illetve a páros 'tárnánál a legény kit kért fel. A kolo mögötti megfigyeléseket rendszerint jóslások és megjegyzések követték. Sok esetben a szülők a legénynek, vagy a lánynak tetszésüket, vagy a nemtetszésüket is kifejezték. Amikor a szülők szerint a gyermekek fciházasításámak az ideje elérkezett, a házasságkötésre célzásokat, vagy utalásokat beszélgetés közben leggyakrabban az édesanya tett: «-Látod, fiam a munkához én már öreg vágyóik, apád ereje is fogytán van, de elvégre eljött az ideje, hogy nősülj! Keress magadnak lányt, mert szégyen, ha így maradsz! Vagy már találtál magadnak?« — »'Fiam, ideje lenne, hogy megnősüljél!« — »Lányom, te már igazán férjihez mehetnél!« — »Lányom ne várj, jobbat nem kapsz, nyomodban itt a húgod, de elvégre kevésbé leszel a falu népének a nyelvén.«

13 A készülő házasságkötésnek a faluban gyors híre terjedt. Ilyenkor a legényt, a lányt, a szülőket és rokonságot egyesek dicsérték, mások pedig ócsárolták. Amikor a legényt, vagy szüleit ócsárolták, akkor a leány édesanyja előtt a következőket mondták: »Kedvesem, te a lányodat milyen legényhez adod oda? Tudod, hogy kinek a fia? Nem tudod, én tudom. Ehhez ne add! Akasztófára való legény, aki minden rosszban ott van. A lányod inkább a kútba ugorjon, minthogy ehhez férjhez menjen. Milyen az apja?!? Jól tudod, a család nyomorgató ja. Ami jobb falat, az az övé. A család többi tagja koplal. A munkáról nem beszélek: míg a többiek halálra dolgozzák magúikat, ő addig hűsöl. Az anyja? Asszony, akinek csak a rossz nyelvből jutott! Darázs, igazi dairázs, ha mondom neked. Ehhez adnád a lányod, aki csak mostohája lenne! Ezzel mindent elmondtam. Hidd el, hogy én jót akarrok.«

14 A leányt és annak szüleit a következő módon ócsárolták: »Te a fiadat házasítod? És kivel? Azzal a rossz hírű lánnyal? Jobban tennéd, ha a menyedet a sátoros cigánylányok közül választottad volna! Semmivel sem. jobb az anyjánál! Az is rossz hírű nő volt, erről te is hallottál.... A lánya sem jobb! Minden idegen férfi az övé, hát még amiről nem is tudni. A munkában láttad-e már? Lassú, de nyelve az van. Jobban jársz kedvesem, ha a fiadat a ravatalon megcsókolod, mintha a lakodalmában táncolsz.«

15 * * * A házasságkötésnek két formája ismert: leányszöktetés (utekla je, pobegla je) és leánykérés (prosidba) alapján kötött házasság. A fiatalok a 13 Filakovic: Lm. 14 Filakovic: I. m. 15 FüakQpió: I. m, házasságkötés szöktetéses formáját akkor választották, ha a szülők a házasságba nem akartak beleegyezni. Általában a leányt szöktették meg, de előfordult, hogy a legény szülei a leányt ellenezték. Ilyenkor a legény (szülei akarata ellenére) a leány szüleihez költözött. A szöktetés esetén a két fiatal erre legmegfelelőbb alkalmat'keresett, amikor a szülők nem tartózkodtak odahaza, hogy a leány a ruháit elhozhassa. Ebben gyakori segítője a rokonság valamelyik tagja volt, aki néha a szülők figyelmének az elvonásában is segédkezett, míg a legény segítői a legjobb barátai valtak. A szöktetés mindig este történt. Ilyenkor a legény a barátaival a megbeszélt találkozó helyre ment, ahol a leány a batyukkal már várt rájuk. Ha a leány nem volt helybeli, akikor rendszerint lovaskocsival mentek érte. A lovaskocsi a szökésben lévő fiatalokat mindig a falun kívül várta. A 'megszöktetett leányt a legény szülei, •testvérei és az odagyűlt rokonság fogadta. A fogadás mindössze egy vacsorából és beszélgetésből állt. Lakodalmat a leányszöfctetés esetién nem volt szokás tartani. Néha módosabb gazdáik tartottak. Ilyenkor a leány valamelyik rokonnál, vagy legény rokanaiinál tartózkodott. A szöktetés után a házasságot egy-két 'héten belül megkötötték. A szökésiben lévő fiatalokat, ha a szülők idejében észrevették, üldözték, de a leány ebben az esetben sem volt (hajlandó visszamenni. A házasságkötés rendes formáját a. szülök csak ritkán ajánlották fel. Ilyenkor a leány otthonába visszatért. A leány szülei a fiatalokkal néha 2— 3 évig nem békültek ki. A kibékülést mindig a fiatalok kezdeményezitek. A házasságkötés szöktetéses formája, néha a szociális viszonyokkal is magyarázható. A megszöktetett leányt a falu népe nem ítélte el és néni tartotta erkölcstelennek, mert szerelmiem alapuló házasságnak .tekintették az esetet. A házasságkötés legáltalánosabb formája a leánykérés alapján kötött házasság. A párválasztás alapját az udvarlás képezte, amikor a fiatalok a házasságkötési szándékúkat a szülőknek élőire bejelentették. Emellett gyakori volt, hogy a párválasztást a szülők minden udvarlás nélkül, vagy egy harmadik személynek az ajánlása alapján hozták létre. Házasságot rokonságon belül nem kötöttek. A házasságikötés első lépése a bosnyákoknál a jegykendő (samija) elhozásával kezdődött. Jegykendőért mindig kedd este mentek. A legény ilyenkor jóbeszédű bátyját, vagy sógorát, ritkább esetben keresztapját vitte magával, akiknek az érkezését a leány a szüleinek előre bejelentette. A szülők ebből az alkalomból különösebb fogadtatást nem tartattak. A vendégeket csupán csak borral kínálták meg. A jegykendő kérése egyszerű beszélgetésből indult meg, majd