Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)
Néprajztudomány - Sarosácz, György: Baranyai délszláv népszokások. I. Karácsonyi és lakodalmi szokások a sokacoknál és bosnyákoknál
108 SAROSÂCZ GYÖRGY Lakodalmi szokások Az általános iskola elvégzése utáin a sokac és a bosnyák szülők is azon (fáradoztak, hogy ia gyermekeikből minél előbb nagylány, illetve legény legyen. 8 Ettől kezdve az öltözködésükkel is többet törődtek, s a számukra egyre több színes ruhadarabot készítettek. 0 A lányok a templomiban is már eladók sarában kaptak helyeit, 10 À fiúk nem aludhattak 'többé a szobában, ugyanakkor a szülők engedélyezitek, hogy késő este 'meghatározatlan időben járjanak haza. Ettől kezdve a vasár- és ünnepnapokon rendezett táncmulatságokon Jcolo-ban táncoltak. A szülők airira is .törekedtek, hogy a gyermekeikitől, a társaidaimi tiszteletet megköveteljék és a házaséletre őket felkészítsék. Ezért a munkáira való nevelésre különös gondot fordítottak. A fiúk ettől kezdve a legnehezebb munkákban (aratás, kaszálás, behordás, cséplés és különböző földmunkák) is részt vettek. A lányokat az anyák ruházat készítésére, a háztartási és a különböző mezőgazdaságii munkákra tanították. Gyakran megesett, hogy a legénynek és a lánynak munkájuk közben ilyen szavakat mondtak: Momak pa nezna kositi (legény és nem tud kaszálni), devojka pa nezna vode doneti (nagylány és vizet nem tud hozni). 11 A fiúkkal különösebben nem foglalkoztak, azok minden munkát és a viselkedést a felnőttektől tanultaik, illetve lestek el. De az anyák a lányaikkal annál többet törődtek, anert jaj volt a szégyenbe esett lánynak. Az ilyen férjhez nem mehetett, sőt, a nyilvánosság előtt sem .jelenhetett meg. A fiatalok közös esti. találkozásokon, fonókban, táncmulatságokon, búcsúkban és vásárokban ismerkedtek össze. A legények esténkint, a lányok szombat, vasárnap és ünnepek előtti estéken a legényekkel közös csoportokba verődve a megszokott helyeken, rendszerint valamelyik utca sarkán, útkereszteződésnél, vagy korcsimánál gyűltek össze. Itt tréfálkoztak és beszélgettek. A Hány okkal, néha több láncot alkotva, késő estig a falu uitcáit járva énekeltek. Az éneklő legényeket és lányokat a falu népe örömmel hallgatta, megzavarásuk tilos volt. Télen a legények és a lányok fonóba (prelo) jártak. A fonót a lányos házaknál, de általában idős, egyedül álló néhitől kibérelt házban tartották, ahol hétköznapi estéken is összejöttek. Ilyenkor a lányok kézimunkáztak, a legények 8 Bogdanovic, Ciplic: О zenidbi i udadbi u srednjem iPotisju. 0 Filakovic, Ivan: Zenidba (U retkovcima u Slavoniji). Zbornik za narodni zivot i obicaja Juzmh Slovena, 1906. 10 Markovié, Marján: Sfcari svatovsiki obicaji u Aindrejevcima. 11 Filakovic: I. ma. zenéltek, énekeltek, különböző történeteket meséltek és kártyáz 1 tak. Szombat és vasárnap estéken táncoltak. A búcsúknak az ismerkedésben is jelentős szerepük volt. A szülők a lányt, illetve a legényt rokoni látogatásra rendszerint magukkal vitték. Általános volt, hogy azok a legények, akiknek a környező falvaikban rokonai nem voltak, e falvak búcsúira azért eljártak. Az egyházi jellegű búcsúk: Gyűd, -Kernend; Péter és Pál napjának megtartása Pécsett (a fiatalok részéről különösen a délutáni bálok voltak látogatottak). A ^búcsúkon kívül kedvelt találkozó hely volt a pécsi, a siklósi, a bólyi, az egerági vásár. Kiemelkedő találkozóhely a magyarsarlósi csárda volt, ahol a sokac és bosnyák lányok és legények augusztus 20-^án jöttek össze. A legények és a lányok közötti kapcsolat mindig baráti volt. A lányok többségének helybeli legény udvarolt. Házasságát az 1920-as évekig etnikai csoporton belül kötöttek. Más etnikai csoporttal kötött házasság ritka volt — ezt rendszerint meg is szólták. Az udvarlás a legény és a leány részéről mindig az esti találkozást jelentette, mert a legény a leányt a család házában eljegyzés előtt nem látogathatta meg. A legény a leány szüleivel először a házasságkötés szándékának bejelentésekor találkozott. A környező falvak legényei, mielőtt a helybeli lányoknak udvarolni akartak, kötelességük volt azt a legényekkel közölni. A közvetítő szerepót udvariasságból mindig a helybeli legények vállalták. A nem 'tetszést a legénnyel viszont magának a lánynak volt kötelessége közölni. Az udvarlás aránylag rövid ideig, két J hároim hónapig tartott. A sokacofc lés a bosnyákok házasságot 16 és 22 év között kötöttek. A szülőknek a házasságkötésben jelentős beleszólásuk volt. Ezért a házasságok részben szerelmi, részben anyagi érdekeltségi alapon kötődtek. Nem volt ritka eset, hogy a legény szülei a leány kézéit megkiérték anélkül, hogy a két fiatal ismerte volna egymást. A családra, és a rokonságra nézve szégyen volt, ha a legény idejében nem nőisült meg, illetve a leány nem ment férjhez 12 , éppen ezért amint egy fiú, vagy leány a családiban felcseperedett, kiházasításiával a szülőkön kívül az egész rokonság foglalkozott. Ettől kezdve a leányt és a legényt az édesanyja a rokonsággal együtt mindig figyelemmel kísérte. A kolo mögött nem egy esetben volt látható, amint a lányos és a fiús mamák, a nagynénik lestek, hogy 12 Filakovic: I. m.
