Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Néprajztudomány - Bosnyák, Sándor: A mohácsi hajósok, komposok és gátmunkások meséiből

BOSNYÁK SÁNDOR 99 — Hát — aszongya— inem keresem én má tovább, veszett má több is ettű. Evve ement, oitthatta ükét. A német legények gomdúiták: — Ej, észt mek kőne keresni. Nekiátak, marangútáik a havat, hát meg is taláták, amit a, Sándor bácsi ott hagyott és ott a szomszéd falba türűgették a kezüket. $ $ Ht Pázmán Sándor bácsi fogadott a komájává, hogy anásodmagáva megeszik hetven darab sülttojást. Há meg vöt a fogadás, fokta a Sándor bácsi, vót neki egy hatalmas nagy kutyája, avva együtt, odajalított enni. Ö megevett egy pár tojást, a többit a kutya ette meg és így a fogadást megnyerte. * * * A Pázmán Sándor bácsi •meséli a zemiibereknek, hogy őnéki ojan méhéjei vannak, akiknek kis bádogok vannak a zódalára kötve és abba horjáfc a mézet. A zeggyik 'ember meghallotta. — Sándor, nem adnád te el azokat a méneket? — Hát eladom — aszongya — mert én má röstellek velük vesződni, mindig csatúgatni a bádogokat, meg leszenni róla, miikó megjönnek, ugye, hát — aszongya — nem bánom, acc rá •foglalót, ennyi a zára neikije. Úgy is vót, megegyeztek. Mingyá adott rá foglalót. A foglalót mingyá megittak és miilkó má miegittiák, jól érezték magukat, akkó röhögte el magát, hogy : — Becsaptalak, mert ilyen méhe nem létezik. * * * Pázmán Sándor bácsi ügy szokta fogni a vadludakat, hogy össze, miikó már legelik a búzát, a szűr alá tesz egy lámpát, egy dobolt visz meg egy kannát. Mikó közeledik a vadlibákhó, a dobot megüti, a lámpát a szűr alú kicsapja, csóvál vele egyeit, mintha villámloma és a vadlibák erre meglapúnafc a fődön. És megy köztük, miikó odaér, a kannábú a vizet szórja rájuk, mintha esne a zeső. így oszt afogja a nyakukat, összeszedi ükét, bele a zsákba és viszi haza ükét. Bosnyák Sándor 61. A pisás cseresnye A zsidó gyerek kinn van a zerdőbe és rengeteg eseresmyét vitt. iMá evett belüle sokat, jóllakott, a többit má nem bírta megenni. Há fokta, leitette egy rakásra, oszt lepisáta. Rá pár napra megin arra jár, de 'má akkó nagyon éhes vót, megtalája a rakás icseresnyét, ami ott maratt és ékezdi válogatni : — Ez se pisás., az se pisás. És a zegészet megette, egy se vót pisás. Bosnyák Sándor 62. Aluszik, nem aluszik? — Aluszik szomszéd? — Nem aluszok. — Agglyon húsz koronát. — Aluszok, aluszok. Kedves Istvánná 63. A légy neve Baranyába van egy kis falu, Sepsének nevezik. A legyet mindenhol, országszerte légynek tuggyák, légynek ismerik, de ebbe a zegyedüli egy kis faluba ászt mongyák, hogy — pusztujka. Bosnyák Sándor 64—67. Falucsúfoló mesék A tolnaiakat azér hívják sárgalábúaknak, mer a tojás nem akart a kosárba beleférni, oszt belegázúták. * * * A Szabó Imre bácsi vezette a vásárba a tehenet. A töhén nem akart menni, híjába hajtotta. Akkó fokta, oszt ráüt. A tehén nem vót megszokva a, nyergéléshő, ekezdett vele szalanni. A zemberek láttáik, hogy szalad vele a tehén, asz mongyák : — Hová megy Imre bácsi? Ászt felelte: — A Zisten tuggya, meg a tehén. Ezer hívják tehénnyargaláknak a bezdániakat. * * * A paksiakat azért (hívják bivalyosaknak, mert a toronyba kinőtt egy zabszem és ifőhúszták a bivalyt, hogy lelegelje. A gönyői kalauzok úgy mérik a vizet arra főfelé, hogy a víz szélibe szarnak. És ha a víz elszopja, akkor árad, ha ott .marad, akkor apad. Bosnyák Sándor 68. Az asztal válasza Azelőtt szoktak ijen játékot jáccani, hogy a zasztal lába alá tesznek egy papucsot, hogy az billegjen. És mindenki ráteszi a kézit és amit kérdeznek tűle, a zasztal megmongya, kifcoppancsa. A zeggyik hajósnak elutazott a felesége és ászt kérdi a zaszitaltú: — Asztalkám — aszongya — mondd meg, hogy mit csíknál a feleségem? Erre a zasztal fölborult és a fiók ki-be járt. Bosnyák Sándor