Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Néprajztudomány - Bosnyák, Sándor: A mohácsi hajósok, komposok és gátmunkások meséiből

94 BOSNYÁK SÁNDOR HIEDELEMMONDAK 21. A hajós tudománya Vót egy hajós, Anna'k ojan tudománya vót, hogy miekfejte a birkákat. A 'bakot fejte a zuszályon és úgy csorgott a tej belüle. A tej a bakból. A Tiszába vótalk és odaűt a bak mellé a zuszályon, ekézte fejni és úgy csurgott a tej, itele lett tejjé a zampa. De a juhásznak úgy láccik több vót a tudománya., az meg leterítette a subáját és. ekézte a juhásizibotta ütni a subát és benn a hajós a ferdéken elkezdett nagyon jajgatni, mert a hajóst ütötte vele. Bosnyák Sándor 22. A hablejány A zeggyik hajós a Zaldumán dolbóhálóva halászott. Há mikó 'kihúzza a hálót a vízbű, egy habiejiány van benne. Felveszi a ziuszalyra, de a hablejány lamnyiria könyörgött miekije, hogy 'megesett a szíve rajta és visszaeresztetite a Dunáiba. Bosnyák Sándor 13. Vince Sándor mitmitkéi Az én gyerelkkoroimba élt egy Vincze Sándor nevű öreg bácsi. Nem volt senkije és ott előtte volt a mi jáecóterümk. És mindig monták, hagy az öregnek mitmitkéi vannak. És mi, i'jen suhanc gyerekek, éjszaka meglestük őket és tényleg hallottuk, hogy mondogatták a padláson, hogy: — Mit, mit, mit? Miit, mit, mit? De nem tuttuk, hogy kicsodák és soseni derült kii, hogy honnan szerezte őket. »Szabó Pál 24. Az izsépi jósasszon Gyermekkoromba a szüleimné egy tehén beteg vót. Elíkűttek Izsépre a jósasszomhó, az ilyen füvekkel gyógyított. Elmentem hozzá, belerakott egy edénbe vizeit és köröszitöt, olvasót tett rá és nészté a vizet, Ászt mongya, hogy: — A tehenet az rontotta meg, aki karácson napján odajött almáér hozzánk, az az öregaszszony. De — aszomgya — mire hazaérek, a tehén jobban lesz. Adott füveket és eliindúltam hazafelé. De ászt mondta, hogy útközbe ne 'ménjeik be sehová se. Há, úgy is vót. Nem mentem be sehová se. Hazaérelk, mcngyák, hogy a tehén már jobban van, főket. És avva a füvekké mekkelett füstűni, teljesen a szőrit edobta és teljes új sízőre nőt, mintha újjászületett vóna a tehén. Bosnyák Sándor 25. A nagypénteki cipó Ászt a cipót, ami nagypénteken van sütve, felteszik, az nem penészedik ímeg soha, ászt felteszik a fazekasdeszkára, ós ha belehal valaki a vízbe, beleszúrnak a tetejűbe egy égő gyertyát és eleresztik a vízien. Az addig megy, amíg a hullát meg nem talaja. Lenn történt Romániába, Szeveriinbe, hogy keresték a hullát és elengették a víz tetejűn a nagypénteki kenyeret és amikor odaért, ahol a hulla vót a víz alatt, ott megállt és így körbe forgott. Kedves Istvánné 26. A halott jóslata Apám szokta mesém, legénkorába éjjé tizenegy óra tájba hazament, akkó még szokás vót, hogy a legények az istállóba alusznak. És nagyon jól emlékezett rája, hogy utána az ajtót bezárta. Hát alig, hogy lefekszik, szépen süt a nádvilág be a zablak on, eocé lássa ám, hogy nyiluk a zaj tó és a zöregannya jön be rajta, akit azelőtt pár hónappá temettek él. Odagyün a zágyáhó és ászt mongya neki je: — Fi jam, hónap irámújatok ki a Ifészerbű, mer össze fog dűná. Há így is vót. Másnap reggé fők el, mongya öregapámoak, hogy a zéjje mi vót, mi történt véle. — Hát fi jam — aszomgya — nincs más hátra, gyere, kirámulunk a Ifészerbű. El is tesztek a kirámulást. Ahogy a zutoisó darabot ikivitték, a fészer összedűt. Bosnyák Sándor 27. A vérfű A régi mondáik szerint lehet vérfüvet talányi és az minden zárt kinyit, Amejik zárat érintenek vele, ászt kinyissa. Valamikor a betyárok oszt úgy keresték meg, hogy a kis teknyősbékát ezáriták a zannyátú egy ládába és a zöreget, a zannyukat eleresztették és az elment vérfüvet keresni, hogy a kis gyéreikéit ki tuggya szabadítani. És észt a betyárok lestek. A téknyősbéka odagyütt, hoiszta a szájába, a vérfüvet, evettek tűlle. És bele szoktiák vágni a kezükbe, beléeresztették a. bőr alá, hogy ászt senki nem láthatta és amejik zárat (megérintettek a kezükké, a za zár megnyílt előttük. Bosnyák Sándor 28. A jósember és a hajósok Valahol a Tisza partyán vót egy jósember. Eccer három hajós ászt monta, hogy elmegy hozzá jósutatni. Hát imikó a zeggyik hajós kilépett a osónakbú a partra, egy nagyot fingott. Asz monta, hogy : — Ez a jósemberé. Hát mikó odaérnek a jósemberhő, a lánya vót csaik oitthun. Kérdik, hogy — Hol a zöreg? — Á — asz mongya — mingyá jön az, tuggya az, hogy maguk itt vannak-