Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Helytörténet - Petrovich, Ede: A középkori pécsi egyetem megszűnése

156 PETROVICH EDE ' bizonyítaná, hogy Pécsett volt szokásban a két szó azonosítása. Mert nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a pápai leiratok mindig ismétlik a beadvány szavait, esetünkben tehát a pécsi usust tükrözik. Az embernek az a benyomása, mikor hivatalos helyen és helyről nevezik meg az egyetemet, akkor studium-ot írnak, helyi használatban pedig a schola szót használják. Egyébként még az egyetem alapítási okmányaiban is a tanul ókat fölváltva jelölik a két szóval, stud entes, scolares, ami ismét arra vall, hogy a Scolaris szó föltételezi a scola szó használatát a stúdium jelölésére. Aimikor tehát legalább is pécsi viszonylatban a scola-t a studium-mal azonosítjuk, nem tagadhatjuk a pécsi stúdium particulare létezését. Mert nem az egyetem bölcsész vagy jogász tanszakának (a többi fakultásról nincs tudomásunk) tanulói lehettek azok, akik számára Veresmarthy kódexe készült és akikre az átdolgozó gondolt, mikor e szavakat leírta: Ad petitioneim . .. filiorum meorum scolarium . . . collegi. De ez a stúdium partikulare nem lehetett az az iskola, melyben Veresmarthy tanult, melyre ez a kitétel vonatkozhatott : in soola Quinqueeoclesiensi. Mert ez esetben Veresmarthynak ki kellett volna tennie 'ennek az iskolának rendi jelzőjét: Ordimis Praedicatorum. Mert bármily nagy hírnévre is tett szerit ez a stúdium partikulare, rendi jellegénél fogva sohasem emelkedhetett olyan nagy hírre, hogy megjelölésénél elegendő lett volna e szó: sccila. Elleniben az egyetem, még ha csonka is volt, eredeténél és sajátosságainál fogva könnyen elnyerhette azt a kitüntetést, hogy kaitihexochén iskolának nevezzék. A föltett kérdésire tehát : milyen iskolának volt Veresmarthy a tanulója, ez a felelet: az egyetemé, szorosabban az egyetem jogi fakultásáé. De ha igaz ez az okfejtés, akkor igaz az is, hogy egyetemünk nem szűnt meg a XV. század elején, hanem tovább élt még a század közepén is. Ъ) Alsáni püspök sírköve Egyetemünk XV. század elei létezése mellett szabadjon e helyen egy eddig figyelembe nem vett emléket, Alsáni Bálint pécsi püspök (1374— 1408) sírkövét megemlítenünk, mely a mai napig a pécsi székesegyháziban van fölállítva és amelyről a püspöknek egyetemet fölkaroló, támogató tevékenységét véljük leolvasni. Az életnagyságban ábrázolt püspök feje egy párnán nyugszik. Fejétől jobbra, de még mindig a párnán, egy könyv, balra, ugyancsak a párnán, a pásztorbotot hajlata látható. A párna fölött jobbról a családi címer, balról a püspöksüveg, a püspök mellén egy kehely van kifaragva. 1. Alsáni Bálint püspök sírköve. Az eredeti a pécsi székesegyházban (258x113 cm). Felirata: Hic -f- iacet -f- reverendissimus + páter + dominus + Valemtinus -f- tituli + ste -4- Sabine -jprbr (törés) gubernátor -f- eccl + ququeeccl + films + qud Johannis -f báni -f- filii -j- lugredii + palatini + de -(- alsan + de gne (genere) zenthmagueh -j- obiit -f- autem (kisebb betűkkel) in festő + ste -f- elisabeth + regine 4-anno -4- di (= domini) M CCCC VIII. Magyarul: Itt nyugszik főtisztelendő atyánk és urunk, Bálint, szent Sabináról címzett áldozár-bíbornok, a pécsi egyház kormányzója, fia a néhai János bánnak, aki alsáni és zenthemaguchi Lugred nádor fia volt. Meghalt pedig szt. Erzsébet királynő ünnepén az Ür 1408. évében.