Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)
Helytörténet - Petrovich, Ede: A középkori pécsi egyetem megszűnése
154 PETROVICH EDE Az 1. és 2. tanulmány végén a következő kolofonok olvashatók : a) Expliciunt dicta sanctorum patrum de sollemnitatibus missarum per manus Ipoliti de Weresmarth studentis ac decliniste Quinqueecclesiensis, nati Ambrosii de Senthgurgh. Et finali determinatione sunt determinata feria sexta ante dominicam sequentem post Octavam Pasche, videlicet Misericoirdia Domini, in scola predicte civitatis. De quorum dictoirum utilitatibus fuit affectans incipiendo, sed magis est gaudens finiendo. Anno Domini M ССОС XXX primo. b) Explicit tabula preceptorum per divinam prudentiam in monte Synai Moisi tradita omnibus devote servare et venerari feria tertia post Epiphaniam immediate sequenti per manus Ipoliti de Weresmart decliniste in scola Quinqueecclesiensi anno a Nativitate Domini Millesimo Quadringentesimo Tricesimo 2-o ante Vesperam sollemnitatis hóra quasi tertia a prima. Scriptor huius fuit valde deleetabilis de présenta misericordia, quia utilLs, dupplicetur mihi virtus Spiritus Sancti. Aimen. A kódex átírása során derült ki, hogy a nyilván nem magyar szerzők munkáiban magyar szavak is találhatók: jobagiones, birsagium, pathvaria, lingua dolosa vulgo Alnoeh 2 . E szavaik már sejttették, hogy a másolló nem szoilgai munkát végzett, az eredeti szövegeken változtatásokat eszközölt. A változtatások mérvének megállapítása végett a szövegeket összehasonlítottuk a szerzőknek ugyanezen tanulmányairól szóló külföldi kézirataival és akkor többek között az is kiderült, hogy az 1. tanulmány végén álló bejegyzés': Quapropter hoc opusoulum ad petitionetm pauperum sacerdotum et filiorum meorum scolairium ex dictis magistrorum et doctorum, videlicet Wilhelmi et Innocentii, Durandi et Henriéi de Hassia collegi, hiányzik az összes külföldi kéziratokból. Tehát ez is pécsi eredetű, pécsi sajátosság. Fölmerül immár a kérdés: 1. Ki volt Veresmarthy Ipoly? 2. Milyen iskolára gondolt, amikor kolofonjába e szavakat írta: In scola Quinqueecelesiens.i, in scola predictae Civitatis? Veresmarthy személyét illetően bizonyosnak látszik, hogy nem tartozott egyetlen egy pécsi szerzetesrendhez sem. Hiányzik ugyanis neve mellől a szokásos rendi megjelölés: OEM, vagy О Pred, vagy О E S A. De bizonyosnak látszik az is, hogy a tanulmányok átdolgozását, kivonatolását és olykor bővítését sem lehet az ő egyéni munkájának tulajdonítani. Az általa megadott személyi adatok: 1431-ben studens ac declinista, 1432-ben csak declinista, arra vallanak, hogy 2 Folio 216., 342., 372. nem rendelkezhetett azzal a nagy jogi és teológiai ismerettel, mely az átdolgozás alapjául szolgált. A ma közkeletű értelmezés szerint mindkét szó, studens, declinista, tanulót jelent. A középkorban a studens jelentett általában mindenféle tanulót, gyakrabban egyetemi tanulót, de olykor tanítót, tanárt is. De Wal szerint: Et magistri et seolares voeabantur studentes; bine verbum studens est indifferens ad docendum et audiendum et discendum 3 . Sőt tudunk arról is, hogy néha a nótáriust is studensnek nevezték. Másrészt Bartal értelmezése: declinista azt a tanulót jelenti, aki a deklinációt, a latin névragozást tanulja 4 , a jelen esetben nem alkalmazható, mert alig hihető, hogy e hatalmas kódex (774 hasáb) másolását •egy, a latin nyelvben kezdő fokon álló tanulóra bízták. Ha van is a másolatban több helyesírási hiba, ezek nem olyan nagy számúak és nagymérvűek, hogy belőlük egy kezdő diákra következtessünk. Inkább azt hisszük, hogy ezúttal a declinista azt a férfiút jelenti, aki a latin nyelvet tanította. Mármost: ha Veresmarthy mindkét szót azonos érteleimben használta, akár tanuló, akár tanár értelemben, akikor vaskos tautológiát követett el. Nézetünk szerint e két szó itt ellentétes értelemben került alkalmazásra : Veresmarthy valamely pécsi iskolának tanulója volt (studens) és egyúttal egy másik iskolában a latin nyelvet tanította (declinista). Tanuló jellegre mutat az is, hogy csak az első évben használta ezt a szót: studens, 1432-ben ez a szó már hiányzik. Ebből arra lehet következtetni, hogy 1431ben befejezte tanulmányait a magasabb fokú iskolában, ezért nem írta magáról a következő évben: studens. Ezek szerint Veresmarthy egy magasabb fokú iskolának volt a tanulója, és egyidejűleg egy alacsonyabb iskolában, mondjuk a székesegyházi vagy káptalan iskolában tanította a latin nyelvet. Csakhogy ezzel még nem tisztázódott a kérdés : mi volt az a magasabb fokú iskola, melyben Veresmarthy tanult és amelyet méltónak talált arra, hogy munkájának helyéül megemlítse? — Mert az a bizonyos, hogy a másolás helyéül megjelölt schola nem lehetett a székesegyházi iskola, mert az nincs semmi összefüggésben a kódex tartalmával és nem lehetett olyan híres, hogy egy egyszerű szó, schola, kiírásával mindenki megérthesse, milyen iskoláról van itt szó. A kódex tartalmából egy hittani iskolára, mondjuk valamely pécsi szerzetesrend stúdium partikuláréjára lehetne gondolnunk. E föltevést valószínűsíti az 1. tanulmány idézett bejegyzése: Hoc opuseulum ad petitionem pauperum sacer3 Idézve Aschbach: Die Geschichte der Wiener Universität. Wien. 1865. 4 Bartal: Glossarium mediae et infimae Latinitatis Regni Hungáriáé. Lipcse—Budapest 1901.
