Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)
Helytörténet - Petrovich, Ede: A középkori pécsi egyetem megszűnése
PÉCS KÖZÉPKORI EGYETEMÉRŐL 155 dotum et filiorum meorum scolarium ... collegi. Valóban, minden okunk megvan ahhoz, hogy legalább a pécsi dömések stúdium partikuláréjára következtessünk. Angelo Walz tanúsága szerint 5 minden nagyobb dömés konvent mellett meg kellett szervezni egy stúdiumot, melyben a hallgatók magasabb hittani kiképzést nyertek. Harsányi András 6 is joggal következtetett a pécsi dömés rendház stúdium partikulare]ára abból a tényből, hogy a rendház az 1476—1521. években, tehát kereken 50 év alatt, 24 rendtagot ne^veltetett külföldi egyetemeken. »A külföldön tanulók közül — írja- Harsányi — négy kapott engedélyt a magiszteri jelvények felvételére és három olyan van, akiről tudjuk, hogy a magiszteri fokozatot valóban elnyerte, önként kínálkozik annak feltevése, hogy egy konvent, melynek tagjai közül annyian járnak külföldre és ilyen eredményeket érnek el, különösen nagy gondot fordított fráterei minél kitűnőbb kiképzésére. Ezt pedig nyilván úgy tudta könnyen biztosítani, ha a helyszínen, magában a konventben magasabb fokú iskolával rendelkezett.« Sőt az, ún. Pécsi egyetemi beszédek, melyeknek kompilátora pécsi dömés volt, ilyen stúdium partikulare létezését valószínűsítik. Kérdés azonban, nem lehetett maga az egyetem az aiz iskola, melyben Veresmarthy tanuló volt? Ez esetben nagyon leegyszerűsödik a probléma: mint niagister artium a jogi fakultásnak volt a hallgatója és egyben valahol, egy másik iskolában tanította a latin nyelvet. És mint a latin nyelvben jártas, szép kézírású egyén kapta a megbízást, hogy dömésék stúdium partikuláréja számára másolja le a már átdolgozott szövegeket. Amikor e kérdést fölvetjük, nyilvánvaló, hogy nem a studens szó okoz problémát, mert ismeretes^ hogy az egyetemi tanulókat rendszerint ezzel a szóval jelezték és ezen az alapon nyugodtan mondhatnók, hogy Veresmarthy egyetemi hallgató volt. A nehézséget azonban a scola kifejezés okozza, mert Veresmarthy sohasem nevezi azt az iskolát, melyben dolgozott, illetve amelyhez tartozott — mert »in scola« nem jelenti okvetlenül magát az épületet konkréten, hanem jelentheti az isik ólához való tartozást is — stúdiumnak, hanem következetesen scholanak. Valóban a középkori egyetemeket rendszerint stúdium generale-nak, vagy studium-nak, és univers! tas-nak nevezték. Azonban és ez a föltűnő, a tanulókat már ebben az időben is scolares-nek mondották, jeléül annak, hogy a schola szó sem lehetett teljesen idegen az egyetem megjelölésénél. Sőt arra is tudunk példát, hogy magát az 5 Angelo Walz: Compendium históriáé Ordinis Praedicatorum. Roma. 1948. 218. p. 6 Harsányi András: A domonkosrend Magyarországon a reformáció előtt. Debrecen. 1938. egyetemet is egyszerűen schola-nak nevezték. Bizonyítékért nem is kell messzire mennünk, megtaláljuk azt a pécsi egyetemmel kapcsolatos okmányokban is, nevezetesen azokban az 1400. évi iratokban 7 , melyek az egyetem néhány tanulójának halálos végű viszálykodásiáról számolnak be. Nem fér kétség ahhoz, hogy Csóti Benedek fia György, aki lenyilazta tamulótársát, Kancellár Jánost, a pécsi egyetem tanulója volt. A róla szóló irat ugyanis azt mondja, akkor történt a vüsziály, amikor Csóti György in studio Quiimqueecclesiensi tartózkodott. És mégis, ez az irat a következőkben az egyetemet egyszerűen scola néven emlegeti: in scolis tune existons; misisti extra scolas ipsas; dictas scolas exivisti. A tanulókat soolares-nek írja: magister scolarium; alter Scolaris Gregorius nomine; és csak egyszer használja ebben a vonatkozásban a studere szót: Johannes dictus Cancéllarius, qui etiaim ibidem tunc studeíbat. Szöllőisi Fábián fia György Csóti György oldalán vett részt a viszályban és a vele kapcsolatos pápai leirat (aminek alapját és szövegét Szöllősi György kérvénye képezte) az egyetemet mindig scola-nak (ipsas scolas . . . egrediebatur foras; causa studii scolas . . . ferquentasti), a tanulókat kizárólag scolares-nek írja (quidam Scolaris, ad rectorern scolarium; scolaribus recitabat). Az ugyanabból az időből származó 3. okmány, mely László fia Lukács esetét írja le, az egyetem jelölesére a stúdium, az egyetemi tanuló jelzésére a constudens szót használja jeléül annak, hogy hogy a schola megielölés ugyanazt az egyetemet jelenti, mint a stúdium. Sajnos, jelenleg csak néhány külföldi forrás áll rendelkezésünkre, 8 melyekkel a stúdium — schola azonosságát bizonyítani lehet. De ha így nem is lehetne ezt az azonosságot igazolni, az sem tudná az előbb leírt tényeket megcáfolni és megállapításunkat megdönteni, mert ez csak azt 7 Roma, Vat. Levéltár. Reg. Lat. 74., Reg. Lat. 90., Reg. Lat. 100. 8 1. XI. Gergely pápa 1374. aug. 3-án utasítja a bolognai egyetem rektorát, hogy Galvanó tanár fizetését emelie föl. Dilecto filio... Rectori domus nostre SCHOLARUM presenti et futuro salutem. Róma. Vat. Levéltár Reg. Vat. 285. 115v. 2. A bécsi egyetem Statútumainak előszavában: Ubi ergo debent esse générales Scholae eruditionis scientáalis, necesse est, ut et ibi sit rigorosa disciplina morális ... Rudolf Kink: Geschichte der kaiserlichen Universität zu Wien. II. kötet. Bécs. 1854. 74. p. 3. A prágai egyetem Liber decanorum 1423. évi megjegyzése: Sub hoc decanatu stúdium dictae universitatis ... incepit reaccendi; nam plene et integre tribus annis totaliter fuerat intermissum ab omni scholastioa actione iuxta consuetudinem dictae scholae. Mon. Hist. Universitatis Carolo—Ferdinadeae Pragensis. Liber decanorum. Prága 1832. II. kötet 4. p.