Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Helytörténet - Petrovich, Ede: A középkori pécsi egyetem megszűnése

PÉCS KÖZÉPKORI EGYETEMÉRŐL 155 dotum et filiorum meorum scolarium ... collegi. Valóban, minden okunk megvan ahhoz, hogy legalább a pécsi dömések stúdium partikuláréjá­ra következtessünk. Angelo Walz tanúsága sze­rint 5 minden nagyobb dömés konvent mellett meg kellett szervezni egy stúdiumot, melyben a hallgatók magasabb hittani kiképzést nyertek. Harsányi András 6 is joggal következtetett a pé­csi dömés rendház stúdium partikulare]ára abból a tényből, hogy a rendház az 1476—1521. évek­ben, tehát kereken 50 év alatt, 24 rendtagot ne^­veltetett külföldi egyetemeken. »A külföldön ta­nulók közül — írja- Harsányi — négy kapott en­gedélyt a magiszteri jelvények felvételére és há­rom olyan van, akiről tudjuk, hogy a magiszteri fokozatot valóban elnyerte, önként kínálkozik annak feltevése, hogy egy konvent, melynek tag­jai közül annyian járnak külföldre és ilyen ered­ményeket érnek el, különösen nagy gondot for­dított fráterei minél kitűnőbb kiképzésére. Ezt pedig nyilván úgy tudta könnyen biztosítani, ha a helyszínen, magában a konventben magasabb fokú iskolával rendelkezett.« Sőt az, ún. Pécsi egyetemi beszédek, melyeknek kompilátora pécsi dömés volt, ilyen stúdium partikulare létezését valószínűsítik. Kérdés azonban, nem lehetett maga az egye­tem az aiz iskola, melyben Veresmarthy tanuló volt? Ez esetben nagyon leegyszerűsödik a prob­léma: mint niagister artium a jogi fakultásnak volt a hallgatója és egyben valahol, egy másik iskolában tanította a latin nyelvet. És mint a latin nyelvben jártas, szép kézírású egyén kap­ta a megbízást, hogy dömésék stúdium partiku­láréja számára másolja le a már átdolgozott szövegeket. Amikor e kérdést fölvetjük, nyilvánvaló, hogy nem a studens szó okoz problémát, mert isme­retes^ hogy az egyetemi tanulókat rendszerint ezzel a szóval jelezték és ezen az alapon nyugod­tan mondhatnók, hogy Veresmarthy egyetemi hallgató volt. A nehézséget azonban a scola kife­jezés okozza, mert Veresmarthy sohasem nevezi azt az iskolát, melyben dolgozott, illetve amely­hez tartozott — mert »in scola« nem jelenti ok­vetlenül magát az épületet konkréten, hanem jelentheti az isik ólához való tartozást is — stú­diumnak, hanem következetesen scholanak. Valóban a középkori egyetemeket rendszerint stúdium generale-nak, vagy studium-nak, és uni­vers! tas-nak nevezték. Azonban és ez a föltűnő, a tanulókat már ebben az időben is scolares-nek mondották, jeléül annak, hogy a schola szó sem lehetett teljesen idegen az egyetem megjelölésé­nél. Sőt arra is tudunk példát, hogy magát az 5 Angelo Walz: Compendium históriáé Ordinis Praedicatorum. Roma. 1948. 218. p. 6 Harsányi András: A domonkosrend Magyaror­szágon a reformáció előtt. Debrecen. 1938. egyetemet is egyszerűen schola-nak nevezték. Bizonyítékért nem is kell messzire mennünk, megtaláljuk azt a pécsi egyetemmel kapcsolatos okmányokban is, nevezetesen azokban az 1400. évi iratokban 7 , melyek az egyetem néhány tanu­lójának halálos végű viszálykodásiáról számol­nak be. Nem fér kétség ahhoz, hogy Csóti Benedek fia György, aki lenyilazta tamulótársát, Kancellár Jánost, a pécsi egyetem tanulója volt. A róla szóló irat ugyanis azt mondja, akkor történt a vüsziály, amikor Csóti György in studio Quiim­queecclesiensi tartózkodott. És mégis, ez az irat a következőkben az egyetemet egyszerűen scola néven emlegeti: in scolis tune existons; misisti extra scolas ipsas; dictas scolas exivisti. A ta­nulókat soolares-nek írja: magister scolarium; alter Scolaris Gregorius nomine; és csak egyszer használja ebben a vonatkozásban a studere szót: Johannes dictus Cancéllarius, qui etiaim ibidem tunc studeíbat. Szöllőisi Fábián fia György Csóti György olda­lán vett részt a viszályban és a vele kapcsolatos pápai leirat (aminek alapját és szövegét Szöllősi György kérvénye képezte) az egyetemet mindig scola-nak (ipsas scolas . . . egrediebatur foras; causa studii scolas . . . ferquentasti), a tanulókat kizárólag scolares-nek írja (quidam Scolaris, ad rectorern scolarium; scolaribus recitabat). Az ugyanabból az időből származó 3. okmány, mely László fia Lukács esetét írja le, az egyetem jelö­lesére a stúdium, az egyetemi tanuló jelzésére a constudens szót használja jeléül annak, hogy hogy a schola megielölés ugyanazt az egyetemet jelenti, mint a stúdium. Sajnos, jelenleg csak néhány külföldi forrás áll rendelkezésünkre, 8 melyekkel a stúdium — schola azonosságát bizonyítani lehet. De ha így nem is lehetne ezt az azonosságot igazolni, az sem tudná az előbb leírt tényeket megcáfolni és megállapításunkat megdönteni, mert ez csak azt 7 Roma, Vat. Levéltár. Reg. Lat. 74., Reg. Lat. 90., Reg. Lat. 100. 8 1. XI. Gergely pápa 1374. aug. 3-án utasítja a bolognai egyetem rektorát, hogy Galvanó tanár fi­zetését emelie föl. Dilecto filio... Rectori domus nostre SCHOLARUM presenti et futuro salutem. Róma. Vat. Levéltár Reg. Vat. 285. 115v. 2. A bécsi egyetem Statútumainak előszavában: Ubi ergo debent esse générales Scholae eruditionis scientáalis, necesse est, ut et ibi sit rigorosa discip­lina morális ... Rudolf Kink: Geschichte der kaiser­lichen Universität zu Wien. II. kötet. Bécs. 1854. 74. p. 3. A prágai egyetem Liber decanorum 1423. évi megjegyzése: Sub hoc decanatu stúdium dictae uni­versitatis ... incepit reaccendi; nam plene et integre tribus annis totaliter fuerat intermissum ab omni scholastioa actione iuxta consuetudinem dictae scho­lae. Mon. Hist. Universitatis Carolo—Ferdinadeae Pragensis. Liber decanorum. Prága 1832. II. kötet 4. p.

Next

/
Thumbnails
Contents