Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Néprajztudomány - Zentai, János: Adatok Ormánság néprajzi határának megállapításához

ADATOK ORMÁNSÁG NÉPRAJZI HATÁRÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁHOZ ZENTAI JÁNOS A magyarság nagy néprajzi palettáján Baranya megye az egyik legváltozatosabb, legárnyaltabb színfolt. Maga az itt lakó magyarság is több — néha egymástól nagyon is eltérő — néprajzi csoporthoz tartozik. Ezt tudjuk régóta. Egyikmásik néprajzi csoporttal néprajzkutatóink már többször foglalkoztak. Sajnálatosan érdekes viszont az, hogy nem ismerjük az egyes néprajzi csoportok pontos területét. így még azt sem tudjuk bizonyosan, hogy tulajdonképpen hány magyar néprajzi csoport van megyénkben. Nem tudjuk azt sem, hogy két távolabbi terület egymástól elütő jelenségei két különböző csoport sajátságai-e vagy pedig egy egység egymástól messzebb eső területének változatai? A legtöbb répraíjzi csoport területi meghatározását meg sem kísérelte senki. Gyenge mentség, hogy ez még országos viszonylatban is alig történt meg. Pedig már több mint egy évtizede az Ethnographia (1954. — LXV. évf.) lapjain országos vita is folyt ennek jelentőségéről. (VAJDA L. pp. 1—19. VARGYAS L. pp. 240—244. BODROGI T. pp. 581—592.) Még magának a fogadalomnak meghatározása körül is sok a zűrzavar. BARABÁS J. (NÉ. 1958. pp. 19—26.) igyekezik tisztázni e kérdést. Nagyjából ez a helyzet a megye néprajzilag legjobban feltárt, legismertebb területe — Ormánság — viszonylatában is. Vétenénk az igazság ellen, ha rögtön nem mutatnánk rá, milyen régi már az igény Ormánság néprajzi határainak megállapítására, mennyi igyekezet, mily sok meghatározás történt eddig e téren. Sajnos a »határmegállapítások-« legtöbbször nem kielégítőek, sokszor felületesek, sőt tévesek. Mentség legyen a jóakaratú szándék nem kielégítő eredményére, hogy az ilyen területi elhatárolás sok esetben bizony nem könnyű munka. Itt megint BARABÁS idézett tanulmányára hivatkozunk, amely igyekszik rendszerezni a kialakulás okait, a meghatározás kategóriáit. Nézzük meg közelebbről, Ormánság esetében hogyan is áll ez a tény. Dél felé nincs vita. Itt élesek a határok: földrajzi (a Dráva), nyelvi (a horvátság), sőt politikai is (az országhatár); habár ez utóbbi sokszor nem választó vonal. Északra is elég könnyen megvonható a határ: bár a lakosság magyar, de katolikus, ellentétben a református ormánságiakkal, (e tény — a vallási különbség — néha elég éles határt von). Jó darabon földrajzi határ a drávaszéli síkságból meredeken kiemelkedő siklós—villányi dombvonulat. Nyugat felé is több-kevesebb bizonyossággal megvonható a határ. Földrajzi határ itt nincs, de a sízfetéin reíformétus Belső^Som-ogy felé terjedő — és azzal valószínűleg egy etnikus csoportot alkotó — Szigetvidék magyarságától választóvonal az Ormánság és e terület közé nyúló, későbbi telepítésű katolikus magyar és részben volt sváb lakosságú keskeny sáv, valamint a Dráva menti kisebb horvát sziget. Legbizonytalanabb a helyzet kelet felé. Földrajzi határ egyáltalában nincs. Siklós felé a drávavölgyi síkság szerves folytatása az ormánsági tájnak. Egyezők az éghajlati, növényföldrajzi, gazdálkodási viszonyok és lehetőségek. Ráadásul az ottani őslakos magyarság éppen úgy református magyar, mint az ormánsági. A külső tényezők egyeznek, — mi tehát a választó vonal? Ezt kell megkeresni! A törekvés nem új kelé tű; jelentkezik már a XIX. század elején. Azóta is, ahány néprajzkutató, szociográfus, nyelvész Ormánsággal foglalkozott, szinte valamennyi igyekezett kijelölni a határokat, felsorolni a községeket is, amelyek ide számítandók. Ifj. KODOLÁNYI János a NÉ. 1958. évi (XL.) számában közli a kérdés megoldására való törekvést, felsorakoztatva az eddig ez irányiban történt megállapításokat, (pp. 5— 17.) Ezért feleslegesnek is tartjuk ezek itteni, újból való felsorolását. Az említett kísérleteket olvasva láthatjuk, hogy ahány megállapítás, annyi féle az eredmény. Hol tehát az igazság? Ezt a még rejtőző valóságot kell megkeresnünk. A sokféle terület-meghatározás következtében végül csak kialakut egy — már szinte mondhatnánk: akadémikus Ormánság. Maga ifj. Kodolányi is ezt veszi számba, sorolja fel Ormánság című összefoglaló művében. Múzeumunk »Baranya népe« című kiállítása néprajzi