Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Néprajztudomány - Danó, Imre: A termelőszövetkezetek néprajzának kutatása

A TERMELŐSZÖVETKEZETEK NÉPRAJZA 73 felszínre kerülő adatokból felépített összkép képes megmutatni. Képzőművészeink és íróink érdekes vállalkozása volt a termelőszövetkezeti felfejlesztés időszakában az, hogy a parasztság új életét közvetlen közelről tanulmányozzák. Ezért heteket, hónapokat töltöttek 'termelőszövetkezetekiben, éltek a termelőszövetkezeti tagok között, osztoztak mindennapi életük legapróbb mozzanataiban is. Velük együtt dolgozltak, velük együtt intézték az elintézésre váró adminisztratív és egyéb ügyeket, pihentek, szórakoztak. Ezáltal reális, a változást a maga számtalan összetevőjével helyesen ábrázoló műveik létrejöttét kívánták biztosítani. Effajta igény a néprajzi kutatás részéről is felmerült, bár közelről sem annyira erősen és elhatározó jelleggel, mint művészeinknél. Ennek az volt az oka, hogy a néprajzkutatók a múltban is a kutatott nép között éltek, mozogtak, tehát ez az igény számukra, szakmájukban kevésbé volt új, mint másutt. Legfeljebb arról lehetett szó, hogy ne csak »kutatni« jelenjenek meg kutatóink egy-két napra, esetleg hosszabb időre a termelőszövetkezetekben, hanem éppen a teljesség látása, érzékelése érdekében huzamosabb időt töltsenek ott, mégpedig nemcsak, mint külső szemlélők, hanem mint a termelőszövetkezeti parasztság életének részesei. Ez a probléma, kutatási mód olyan formában is jelentkezett néprajztudományunkban, hogy a kutatók necsak nyáron látogassák meg a kutatott termelőszövetkezetet, falut, hanem máskor is, télen is például, hogy ezáltal is teljesebb képet, reálisabb ismereteket szerezzenek a kutatott tárgyról, életformáról. Mindezeket összefoglalva azt mondhatjuk el, hogy a termelőszövetkezeti parasztság életmódja, az életmódbeli változás, amin parasztságunk hihetetlen gyorsan ment át és ami még jelenleg is erőteljes változásban van, elsőrendű néprajzi kutatási tárgy. Az idevonatkozó kezdeti, de jelentős eredményeket elért kutatásokat folytatnunk kell. Szükségünk van minél több részlet ismeretére, hogy azok segítségével általánosításokat végezhessünk. A termelőszövetkezeti néprajzkutatásoknak különösebb új módszere nincsen; a régebbi néprajzi kutatásokhoz viszonyítva mindössze az a különbség, hogy ezt a kutatást jóval erőteljesebben támogatják a különböző tudományágak, a társadalmi fejlődésből következő gazdagabb rendelkezésre álló ismeretek, adatok, mint előzőleg. Kutatásaink során nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden régebbi időpontnál fontosabb, tehát nagyobb figyelmet kell fordítanunk az egyén tudatának alakulásaira, az ebből következő magatartása megnyilvánulásaira, állásfoglalására a közösség ügyeiben, igényeire saját és családja viszonylatában. Mindezek érdekében kutatásainkat szélesebb területekre kell kiterjesztenünk a hagyományos néprajzi vizsgálódásoknál. Például behatóbban kell foglalkoznunk a pszichológia kérdéseivel, megjelenési formáival, mint eddig tettük. Kutatási eredményeinkben busásan vissza fog térülni mindaz a felkészülés, fáradság és ügyszeretet, amit befektetünk. Rendkívül érdekes, a kutatás számára ritkán adódó átalakulás tanúi vagyunk, aminek kutatói, felmérői lehetünk. Megfigyeléseink, kutatásaink során általános etnológiai törvényszerűségeket is megfigyelhetünk, hiszen a kultúra legbensőbb kérdéseiről, összefüggéseiről van szó azokban a tárgyakban, amire kutató tevékenységünk irányul. A szemünk előtt folyik le a kultúra átalakulása, a hagyományozás, belenevelés és belenevelődés, az adoptáoió stb. oly ritkán látható folyamata. Mondanivalómat ezek után aligha zárihatnánk mással, mint egy magvas idézettel, melyről úgy érezzük, hogy jól összegezni mindazt, amit a fentiekben el szerettünk volna mondani. »A paraszti hétköznapok munkájáról ma már új fejezetet kell kezdenünk ... az új élet tudományos ábrázolásának feladata még előttünk áll, általánosításokig, összefoglaló tételekig még nem jutottunk el.«

28 28 Ortutay Gyula: Kis magyar néprajz. III. bővített kiadás. Bp. 1958. 126—127.