Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Művészettörténet - Hárs, Éva: Vázlatok a kuruckorról. Martyn Ferenc festménysorozata

MARTYN: VÁZLATOK A KURUC KORRÓL 265 tábla) festmény is, mely táncoló, vidám alakjaival valószerű élményt nyújt. A tábori élet nemcsak ütközetékből áll, a győztes harcot tánccal, mulatsággal ünnepelheti a közikatona. A képen esti fényben, a sátrak előtt, tábortűznél táncoló kuirucokalt látunk. Középen, a fény pasztájában, egymás mellett két allaik, a. zene ritmusát klöveitő karmozdulatokkal, egyformán lendülő, kemény tánclépésekkel. — Szinte hallani véljük a csizma sarkának dobbanását, a velük szemben álló, táncoló Vitéz szilaj kurjantását, a fúvósok és a cimbáloni ütemes zenéjét. Az ábrázolás ezen a képen sem merül el a részletek aprólékos megmunkálásában. A kompozíció tartalmi lényegét: a tábor egy vidám, örömteli estjét a tanom ozdulatok, a poharazgató, zenélő vitézek ritmikus mozgásába sűríti, a túlfűtött hangulatot meleg barnákkall, vöröslökkel érzékelteti a művész. Egy másik kompozíció: A háború nyomában című, (XIV. a) tábla) szomorú valóságával ragadja meg a nézőt. Mint a reneszánsz »Piéta« ábrázolásakon, а fájdalmasan szenvedő anya került az érdeklődés, az együttérzés homlokterébe. Elől az elesett kuruc vitéz utolsó búcsúra emeli fel fejét, két kis gyermeke riadtan, sírva bújik anyja ölébe, míg a mögöttük álló katona bajtárs tanácstalanul, elgondolkodva tekint a távozó két lovas után. A háborúval szükségszerűen együttjáró gyász, fájdalom hangulata árad a képről, a nézőt is őszinte együttérzésre késztetve. Szólnunk kell még a sorozat színvilágáról, mely a festői megjelenítés lényeges eleme. Vájjon mi az oka annak, hogy Martyn Ferenc, akit elvont műveiben merész színkomponálónak ismertünk meg, moslt erősen visszafojtva, a lokálszínekből kiinduló tónusfestészet skáláján játszva alakította a kuruc képek koloritját? — Hivatkozhatnánk egyrészről a történelmi festészet hagyományára, e témáikörben kiemelkedő nemzeti értékeink hasonló színfelfogására, de utalhatnánk arra is, hogy az alla prima festéstechnifcából természetesen következő monochrom színvilág voltaképpen gazdag árnyalásokban, egynegy szín lehetőségeinek széles területén bontakozik ki. Mégis úgy véljük, a kuruc-sorozat koloritját elsősorban a tartalmi mondanivaló határozza meg. Ezen belül minden képnek megvan a maga tónusrendje, kékes-zöld, vagy barnásszürke, amilyent az ábrázolás tárgya igényel. A jelenetek taritalmát — a képeken lejátszódó eseményeket •— a művész az alakok mozdulataival, mimikájával, kompozíciós rendjével érzékelteti, mintegy elmeséli. A kifejező erő magukban a szereplőkiben s a szerkesztés módjában van. A színek mindezt csak alátámasztják, kísérik, a kompozíció egészében nincs önálló szerepük. A kifejezés szuggesztiója ezúttal nem a színekre épült. Hatásúk mégis nagyon fontos: harminchat különböző jelenetet kell egységes hangulatban, festői megfogalmazásban tolmácsolniok, életszerűen, hol a természeti környezet gazdagságában, hol az intérieur színtelen, egyszerű valóságában. A fegyelmezett mértékkel, tudatos szűkszavúsággal alakított színvilág e feladatnak a legteljesebben megifelel. Sem bántó színesség, sem szenvtelen 'egyhangúság nem zavarja a festmény-ciklus harmóniáját. Martyn Ferenc kuruc sorozatát a Janus Pannonius Múzeum képzőművészeti gyűjteménye őrzi. Történeti hitelességét, múzeumba kerülésének érdemét nemcsak az a tény támasztja alá, hogy kiváló művészi eszközökkel jeleníti meg a magyar történelem egyik legjelentősebb szabadságharcának epizódjait, hanem az a művekben kikristályosodó tiszta szemlélet, amely tudatosan választotta egy éves munkaprogramjául e szabadságharc ábrázolását. A Rákóczi szatoa dságharc — Martyn Ferenc szavait idézve: kimeríthetetlen festői forrás. »— Ha időm engedné, újabb egy esztendeig kuruc-képeket festenék-« — mondotta. A sorozat — a készülése óta eltelt tizenhat esztendő alatt — többízben szerepelt kiállításokon.

5 E tanulmány nem is az újat bemutató, ismeretlent felfedő igénnyel jielentfceziik, inkább mulasztást kíván pótolni. — Olyan mulasztást, mélynek pótlásához az évtizedes távlat történetisége nem hátrányt, csak segítséget nyújtott. 5 Kiállítások: 1950. Pécs, Janus Pannonius Múzeum. 1951. Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum; Szekszárd, Balogh Ádám Múzeum. 1959. Pécs, Járasd Tanács díszterme. 1960. Siklós, vármúzeum. 1964. Siklás, vármúzeum: Történeti festészetünk с kiállítás keretében.