Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)
Művészettörténet - Hárs, Éva: Vázlatok a kuruckorról. Martyn Ferenc festménysorozata
260 HÁRS ËVA ruc-ikor eseményeire 2 , míg Tornyai János »Rákóczi Rodostóban« (1904) című festményén ismét az elvesztett szabadságharc búslakodó hangulatához vezet vissza. A két világháború között Rudnay lovasábrázolásain kívül a Rákóczi korra utaló jelentős mű nem született. A novecento stílusában, hivatalos megbízásra készült szent-király szobrok és festmények mellett a kuruc-kor ábrázolásai nem voltak kívánatosak. Rákóczi szalbadságharcának teljes megértésére, igaz értékelésére csak a felszabadulás után kerülhetett sor. Valójában csak ékkor szolgáltathatott igazságot történész, művész —• a szabadságiharciban hősként helytálló egyszerű népnek, a kuruc (harcosnak, szegénylegénynek. A történelmi igazság ilymódon találkozott a művész igazságával Martyn Ferenc művein, aki Rákóczi szabadságharcát egységes, öszszefüggő sorozatban dolgozta fel. 1950-ben »Vázlatok a kuruc korról« címmel harmincöt képbői álló festmény-ciklust alkotott, melyet később, 1953-ban egy nagyobb kompozícióval, a »Kuruc lovas csatáival egészített ki. A sorozat történeti festészetünk egészét gazdagítja, ugyanakkor az egyes jelenetek életszerűségével, közvetlenségével eltér a fentebb említett s azokkal hasonló felfogású ábrázolásoktól. Célja, hogy igaz képet adjon a Rákóczi szabadságharcról, egyúttal — legalább a maga módján — pótolja az el nem készült, vagy elpusztult festmények egy részét. Nemcsak a híres csatákat és hadvezéreket ábrázolja, hanem a csatákat megvívó népet, a kuruc harcosókat, azoknak mindennapi életét és hősi küzdelmét is. A nyolc évig tartó szabadságharc nagyszerűsége, máig élő dicsősége apró mozaikokból, részeredményekből, veszített és újra megnyert csatákból, diadalmas rohamokból és követek tárgyalásaiból alakult összképpé, az utókor számára egységes egésszé. Egyetlen festményen vállalkozni e küzdelem igaz, hű megjelenítésére — lehetetlennek tűnő feladat. Egy-egy festmény vagy csak kiragadott részlet, epizód, vagy az egész harc általánosított absztrakciója lehet. Martyn Ferenc ezúttal úgy törekedett az ábrázolás teljességére, hogy a festmény-ciklus együttesen, a részlet-jelenetek összességükbein adjanak áttekintést a korról, azoknak az embereknek, egyszerű katonáknak, jobbágy óknak az életéről, akik a magyar nép e hősi szabadságharcát végigküzdötték. A művész e sorozat megalkotásával egyúttal a krónikás feladatára vállalkozott. Az író nyelvén közvetlenebb az ilyenfajta ábrázolás, a történelmi tények, fennmaradt elbeszélések, dalok segítik is a gondolatok érlelésében. A festőnek azonban elsősorban festményt kell alkotnia s az elbeszélt történetet a »kép« festői törvényszerűségeinek kell alárendelnie — mégpedig úgy, - Csatajelenet, o. v. 1916., Lovasok, o. v. 1925. hogy a néző, aki a történetet keresi, a művészi értékeken keresztül magától értetődően találjon el ahhoz. Nézzük meg, hogyan, milyen eszközökkel éri el a művész alkotásaiban azt a közvetlen kifejezési lehetőséget, amellyel régmúlt idők krónikásaként a festészet mai nyelván mesél el igaz történeteket? Martyn Ferenc kuruc-ciklusa a művészettörténeti vizsgálódás izgalmas útjait kínálja. Számos olyan tartalmi és művészetesztétikai problémát vét fel, amelynek elemzése nemcsak a szűkebb szakma, de a képekkel ismerkedő, kiállításokra figyelő művészetkedvelők érdeklődésére is számot tart. A sorozat címe: »vázlatok«. E szó azonban nem a »festmény-vázlat«, a »tanulmány« értelmével azonos. Itt e korszak vázolásáról van szó. Irodalmi nyelven talán szemelvényeknek mondanánk az egyes festményeket, .amelyek önmatgukban kész, lezárt kompozíciók. — összességükben egy történelmi korszak mozaikszemei, melyek az idézett kor életét, küzdelmeit, dicsőséges győzelmeit »vázolják«. — Igaz, bárki ellenvethetné, hogy a művek festői megjelenítése műfaji értelemben is vázlatosnak tűnik. Az alakok, ruhák, épületek sok helyütt inkább formai utalások, mint konkrét, a tárgyi valóságukban megfogalmazott lények és dolgok. — De vájjon igaz lenne-e az a kép, ahol a művész vágtában száguldó lovasokat ábrázolva a lószerszámok pontos rajzát adná? —• Nem köztudott dolog-e, hogy a rohanó lovakon nem látszanak a szerszámok s szemünk a csapatot legfeljebb összeolvadó, porfelleget kavaró, hömpölygő folyamként észleli? Martyn valóiban jelzésekkel utal a kuruc-kor viseletére, a tábori élet jellemző eszközeire. Ám ezek a jelzések annyira az ábrázolt alakok jellemzői, hogy a teljes hitelesség erejével hatnak. A művész a lényegi kifejezésre törekedve az egyes jelenetek feszültségét nem a külsőségek csillogtatásával, »benczúri« anyagszerűseggel teremtette meg, hanem a kompozíció szerkezeti felépítésével. Ugyanaikkor nagy gondot fordított a kuruc-kor viselettörténeti tanulmányozására. Nemcsak az egykorú metszetek ábrázolásain, de a Nemzeti Múzeum történelmi dokumentumain is azokat a jellemző sajátosságokat kereste, amelyek a kor arculatát meghatározzák. A fellelhető forrásanyag isimeretében és átélésében a festmények tartalmi lényegélhez elegendőnek találta, hogy a fegyverekre, a kuruc hadviselés eszközeire, a megkülönböztető, jelleniző ruházatra csak a meghatározó, lényegre tapintó jelzésekkel utaljon. Ugyanez vonatkozik magára az emberábrázolásra is. A portréhűségű 'megjelenítés helyett a mozgalmas tömegek életszerűségére törekedett. A lendületesen, frissen megfogalmazott alakok valós erővel hatnak, mozdulataik mindazt kifejezik, elmondják,
