Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Művészettörténet - Hárs, Éva: Vázlatok a kuruckorról. Martyn Ferenc festménysorozata

MARTYN: VÁZLATOK A KURUC KORRÖL amit a művész közlésre szánt. Nézzük meg kissé közelebbről most ebből a szempontból vizsgálva a »Pihenő kurucok« című képet. (I. tábla.) Négy ülő alakot látunk — beszélgetnek. Az ötödik, akit a jobb szélső férfi félig eltakar, inkább csak odafigyel, nem vesz részt a társalgásban. Ám az előtérben ülő alakok mozdulatai rendkívül kifejező ek, olyannyira, hogy mimikájukat, gesztusaikat dramatizálni lehetne. Emellett az alakok festői megformálása is végtelenül lendületes, az ecset járása a mozdulatokat, a ruházat természetes esését követi, hangsúlyozza. Figyeljük meg például a jobboldali, bő köpenyes férfi alakját: karja könyökben meghajlik —• heves mozdulattal magyaráz, mesél valamit a vele szemben ülő, őt nyugodtan, pipázva hallgató vitéznek. A felkapott kar lendületét hátravétett fejmozdulat kíséri, s a heves mozgás végighullámzik a figura hátán, köpenyén s lent az asztal lapja alatt beleütközik a vitéz oldaláról lecsüngő kard egyenes, átlós vonalába. Innen a tekintet tovább kígyózik a másik vitéz behajlított, csizmás lábára, mely a kard ellentétes mozgásvonalával találkozva, egy háromszöget zár be. A csiz^ ma sarkától ez az ívelő vonal az asztal kerek lapját érintve felkúszik a kar, a váll, a fej határáig, de itt sem zárul le, hanem a karok vonalában ismét visszatér a jobboldali vitéz felemelt könyökének és hátravetett fejének a mozgásritmust elindító lendületéhez. — A mozdulatok ritmusát tovább követve, világossá válik előttünk a kép szerkezete. Figyeljük meg ezután a baloldalon ülő, beszélgető nő — és férfi alakját, mozdulatait. Ugyanazt az ívesen lendülő erővonalat fedezzük fel kettejük között, mint a korábban elemzett, jobboldali két figuránál. Ezt az önmagába visszatérő mozgásritmikát az ülő alakok váltakozó helyzete is alátámasztja. A bal szélen ülő nőalak felérik fordul, nyugodt, kissé szomorú arckifejezéssel, ölébe ejtett kezekkel, ő a beszélgetés passzív résztvevője, a kompozícióban nyugalmi pont. Némán hallgatja a mellette ülő kuruc vitéz elbeszélését, aki azonban már mozgásba lendül. A nőalakkal szemben, a nézőnek háttal ül. A másik emberpár baloldali alakja megint szemben látható és nyugalmi helyzetben, míg partnere háttal, erőteljes mozgásban. Ez a ?ikk~cákk irányban haladó mozgásvonal a harmadik dimenziót érzékelteti s bár mindkét pár a kép előterét foglalja el, mégis megfigyelhetjük, hogy a baloldali padka kissé hátrább van, mint az az asztal, amely mellett a két paharazgató vitéz ül. Az I. tábla szerkezeti rajzán könynyen követhető a kompozíció lényegét, vázát jelentő erővonalak rendje, a kép ritimikáját, egyensúlyát, egységéit megteremtő vízsziimtesek és függőlegesek, körök és köríveik feloldott képlete. A modern képzőiművészetet elemző írások több művésszel kapcsolatban kiemelik a megérzés szerepét, a tudatalatti működését, fontos hatását az alkotómunka folyamán. E tényezők vizsgálata különösen a nonfiguratív s legújabban az informel művek elemzésékor szükséges. Martyn Ferenc oeuvrejét tekintve — ahol a nonfiguratív és természetelvű alkotások párhuzamosan és egyforma igénnyel készülnek — 'elsőként a szerkezeti elemekből kell kiindulnunk. Az olyan életműben, mint Martyné, amelyben — legyen a mű akár figuratív, akár nem — a racionális szerkesztés, a világos képi egyensúly oly fontos tényező, mindenkor tudatos képalakítást kell feltételeznünk. 'Itt a tudatalatti csak azt a szerepet játszhatja, hogy az élét gazdag tapasztalatai során elraktározott élményeket (a művészi érzékenység révén fokozott intenzitással átélt, if elfogott valóságos érzeteket) tárolja s megfelelő asszociáció során a felszínre juttatja. Martyn Ferenc egyik példaképe Piero délia Francesca, a reneszánsz perspektíva elméleti megalapítója s a képszerkesztés kiváló .mestere. Tizenöt éves franciaországi tartózkodása idején, a kor nagyjainak küzdőtársaként sajátíthatta el a képi alkotás, a rajzolás és festészet törvényeit. Ezek a törvények eggyé váltak alkotói metódusával s a képi szerkesztés —• számára — a festészettel egyet jelent. Természetesen, Martyn mem szerkezeti séma alapján fest, de mivel a szerkezet festményeinek nyilvánvalóan alapja, úgy véljük, a művészettörténész segítheti a mű teljesebb megértését azzal, ha e szerkesztés logikáját még néhány jellemző példával megvilágítja. Az előző képhez hasonló elrendezést látunk »Az ivóban« című festményen (II. tábla). Itt is négy alak a kopozíció tárgya, csakhogy ezek egy csoportot alkotnak a kép középterében lévő asztal körül. Ketten az asztal mellett ülnek, könyökölnék, ketten pedig jobbról-balról állva, féllábbal az asztalra, illetve félkézzel botra támaszkodva, élénken beszélgetnék, társaikra figyelnek. A szoba belső zártságát és félhomályát feloldja a háttérben lévő nyitott ajtó s a kívülről beáramló fény, amely megvilágítja a beszélgetőket. A szerkezeti rajz ennél a festménynél ugyanazt a félköríves, kiindulópontjaihoz visszatéirő imozgásiritniiust mutatja, amit az előző képnél is megfigyelhettünk, Az erővonalak itt is a fejek, karok ritmikus elrendezését követik, de a két szélső kuruc vitéz feje fölött egy-egy pontban — mint felfüggesztett háló — találkoznak. E festmény szerkezetében mégis a körívnél lényegesebb szerepet kapott a négyszög, aimely a vízszintes és függőleges egyenesek találkozásainál e képen egész rendszert alkotva, 'több helyen szembetűnik. (Lásd a II. tábla szerkezeti rajzát.) Ezen a festményen több a statikus elem, a zárt tér kevesebb mozgást, kisebb téri hatást igényelt. Az egyenes vonalú szerkesztés a nyugalmat tolmácsolja. Érdekes, összehasonlító elemzésre ad lehetőséget a következő két festmény: A követ fogadása