Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Helytörténet - Kováts, Valéria: Sziget várának kutatástörténetéhez

SZIGET VÁRÁNAK KUTATÁSTÖRTÉNETÉHEZ 2

il szerkezetét őrizte meg az utókor számára ma is álló szigeti vár. A szigetvári problémakörrel foglalkozó szakirodalomban erre vonatkozóan, a részletkérdések más-más megoldásától eltekintve, két nézet alakult ki, függetlenül attól, hogy álláspontjukat az egyes szerzőik a ma is álló vár helyszíni ismeretében, vagy ettől függetlenül alakították ki:

tó A forrásanyag elvileg azonosnak mondható mindegyik munkánál, természetesen figyelembe véve azt a körülményt, hogy a kutatás fejlődésével a mind nagyobb számban előkerült forrásanyagnak kedvezően kellett volna a szigetvári kutatásokat befolyásolnia. Sajnálatos módon nem ez történt, szánté azt mondhatjuk, hogy a forrásanyag növekedésével párhuzamosan a kutatások egyre inkább megrekedték, s egyre inkább elfogadhatatlan eredmények születtek. Az elmúlt 150 év munkáinál megfigyelhető, hogy az első nehézséget a hiteles források kiválogatása okozta, s ehhez 'hasonlóan a fennmaradt szövegek, képi .ábrázolások más-más módon való értelmezése miatt érthető csak meg az a sokféle, egymásnak ellentmondó eredmény, amely e munkákban napvilágot látott. Az első munkák között találjuk Hammerschmied rövid összefoglalását Szigetvár ostromáról,'

19 amelyhez egy általa készített rajzot'

9 is mellékel jelzéssel és magyarázattal. A színes rajzon Szigetet kelet felől, /madártávlatból ábrázolja. A 4 várból álló, a sarkokon bástyákkal megerősített, vízzel kürülvett egykori erősség mellé sematikusan feltünteti a török sereg hadiállásait. Ha a rajzot a mai Szigetvár településére és várára vonatkoztatjuk a szöveggel együtt, akkor az (A. »Die Vestung Zigeth«), valamint a (B. »Das Inner Schlos«) együttesen alkotják a ma is fennálló vár területét. Ha a két váregység egymással érintkező határvonalát a mai vár területére vetítjük, akkor ez a várudvar északnyugati térségére esik L alakban. Végső sor on tehát a mai várudvar északnyugati térségére he

1lyezhető Hammerschmied rajza szerint a belső vár, beleértve a rnai nagyméretű északnyugati bástya területe is. Az általa feltűntetett következő vár, (C. »Die Alte Statt«) a mai városi település központi térségének felel meg, s a legdélibb vár (D. »Die Neue Statt«) jelzésű, a mai város déli részéit foglalná 'magában. A török egyik hadállását a két várostól keletre húzódó, imocsárszélre helyezi, j3 a, másikait az Űj Városnak 'feltűntetett várrész délnyugati szögletéhez. A harmadik 'hadállást a ibelső várral szemben, északnyugaton rajzolta meg. Az első tekintetre igen tetszetős szöveg és rajz együttese a hitelesség igényével lép fel, s Hammerschmk d állítását növeli az a körülmény, hogy a rajzct з mai Szigetvár területére vetítve, a terepalakulatofcon, úthálózaton keresztül körülhatárolható az általa megrajzolt az 1566. előtti Szigetvár térsége. Hammerschmied forrásanyagát is könnyen követhetjük. Rajzának előképe Johann Sibmacher 1602-ben megjelent rézkarca.

41 Pontosan eszerint rajzolta meg az egykori erősség kontúrját, s magyarázó szövege a betűjelzésekkel együtt, a két utolsót leszámítva, szintén megegyezik. A hadállásokat is pontosan oda helyezi, ahol az Sibmacher rajzán látható. Sibniaicheir viszont művéhez teljesein átvette Wilchelm Dillich 1600~ban /megjelent rézkarcának

42 városképi ábrázolását. Tehát végisősoron 1600-ban megjelent mű illusztrációját használta fel Hammerschmied a szigeti vár, az ostrom bemutatásaihoz. Ha figyelembe vesszük Dillich rézkarca által megteremtett típus szóleskörű elterjedését, s fokról-fokra követjük útját a XVII. ós XVIII. sz. folyamán,

43 akkor érthetővé válik, hogy Hammerschmied csak ehhez a típusú ábrázoláshoz fordulihatott, amelynek a különböző variánsai messze földön terjesztői voltak az 1566. évi szigeti ostromnak. Arra vonatkozóan, hogy miért használta fel Hammerschmied éppen a Dillich rézkarc ostromképpé bővített Sibmacher változatát, erre határozott választ nem adhatunk. Ha figyelembe vesszük, hogy egy olyan szélelslátókörű ember, mint Hammerschmied, akinek ismernie kellett a többi variánsokat is, — minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy közikézen forogtak, — feltételezhető, hogy tudatosan használta fel Siíhmaeher képét, mert ezt tekintette a leghitelesebbnek, az eseményekhez a legközelebb állónak. Viszont azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a XVII. sz. folyamán rendkívül elterjedt volt Sihmiaebemek ez a rézkarca, amely nemcsák Orteiius munkája által vált ismertté, hanem a század folyamán, sőt később is a szigeti harcok illusztrálására más 'műveknél is többször felhasználták.

44 Hammerschmied Szigetvárra vonatkozó összefoglalását nem tekinthetjük a modern értelemben véve történeti feldolgozásnak, de már nem sorolhatjuk a krónikák közé. Azokon már túlmutat, s az újabbakhoz még inem tartozik. Munkáját, mint az előfutár jó irányban haladó kezdeményezését számiba kell vennünk, tévedései ellenére is. Ne/m ráhatjuk fel, hogy rajzánál a belső és külső várat elválasztó vizesárok, a 'kirohanás hídjával együtt eltűnt — ez Sibmachernél sem szerepel már, s Dillichnél is hiányzik már a híd, s az árkot is alig-alig 'mutatja be, holott a XVI. sz-4 metszeteiknél

45 ez még egyértelműen, mindenütt világosan, jól látszik. A külső várat, s az egykori Óvárost összekötő hidat a vár délnyugati bástyájához rajzolta, s a várklaput is ide helyezte, Sibmaoher illetve Dillich Után. Ez a XVI. sz-i metszeteknél mindenütt ellenkező