Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)
Helytörténet - Dankó, Imre: Az 1906. évi baranyai aratósztrájkok
200 DANKÖ IMRE vele való foglalkozást, mert a kormány sztrájktörvény kidolgozásán munkálkodik. 17 Azonban, ahogy közeledett az aratás ideje úgy forrósodott a hangulat. Mind a munkások, cselédek, mind pedig a munkaadók nyíltan beszélték a sztrájkról és mindkét oldalról előkészületeket tettek rá. A munkásoknak, cselédeknek az akkor módosított munkástörvény alapján jóval az aratás megkezdése előtt meg lehetett kötni az aratási szerződéseket. A birtokosok igyekeztek is magukat mielőbb bebiztosítani és jól előre szerették volna a szerződléseiket megkötni. A munkásság azonban nem sietett leszerződni, sőt kimondottan vonakodott. Függetlennek , cselekvőképességükben korlátozatlanoknak akartak maradni. A munkások vonakodása érthetően idegesítette a birtokosokat. Többen idegen munkások után néztek és messze vidékeiken kötöttek szerződéseket, így például a hellyei uradalom is 300 szlovák répaszedőt szerződtetett. A késlekedést arra is felhasználták, hogy a készülő aratósztrájkok ellenében megerősíttessék a karhatalmat, felkészüljenek a sztrájkok kivédésére. Ezen előkészületek kapcsán vitték el 1906. július elején a pécsi 69. gyalogezred egy részét Zalába az ottani csendőrőrsölk megerősítésére, az ottani erőteljes megmozdulások megfékezésére. A Pécsi Közlöny megelégedéssel jelentette, hogy »a katonaság jelenléte a gazdaközönségnél nagy megnyugvást« keltett. 18 De Baranya megye sem volt tétlen. A Magyar Királyi VI. számú Qsendőrfcerületi Parancsnokság '(Székesfehérvárról) 1906. július 17-én értesítette Baranya megye alispánját, hogy »a vármegye területén mutatkozó munkásmozgalom megfigyelése és az esetleges zavarok megakadályozása végett a vármegye területén elhelyezett csendőrség 50 tagú csendőrrel megerősíttetett, mély erő — írja az értesítés — előreláthatólag az esetleges rendzavarások megakadályozására elégséges lesz-«. 19 Ilyen körülmények, hangulat és előkészületek között jött el az aratás ideje. A Pécsi Közlöny már június 28-án vezércikkben mutatott rá az elkövetkező sztrájkokra. A vezércikk címe Az aratósztrájk veszedelme volt. 20 A Mohács és Vidéke pedig közvetlenül az aratás megkezdése előtt mégegyszer fehívta a figyelmet a mezőgazdasági munkások, cselédek aratási mozgalmára. Azt írta, hogy »a hajdani idillikus állapotokról többé szó sem lehet. Belékerültünk a civilizáció 17 PÁL. Alispáni iktató 2.378/1906. és 15.461/1966. Közgyűlési szám: 475/1906. és 2.315/1906. 18 Katonák a sztrájkok ellen. Pécsi Közlöny XIV. (1906) 148. (júl. 3.) 19 PÁL. Alispáni iratok 7.932/1906. 20 Az aratósztrájk veszedelme. Pécsi Közlöny XIV. (1906) 145. (jún.28.) lázasan lüktető sodrába. Termelésünk értéke a világpiac versenye szerint fluktuál; egyszóval ma már se gazdának, se munkásnak nem nyújt kizárólagos létalapot az aratás rövid kampánya. Ebből származott jórészt az a nagyméretű nyugtalanság, mely néhány év előtt az Alföldön már-már az agrárszocializmus rémévé kezdett növekedni, s amelyet az idén is országos aratósztrájktól való rettegés nagyban táplált«. 21 A bajok elhárítására, idején alkalmazott erélyt és »kormányzati tapintatos intervenciót« ajánlott. Amint az utóbbi idézetből is láthattuk, 1906ban nem is egyszerű aratósztrájkoktól féltek a birtokosok, hanem általános sztrájktól rettegtek. Érdekesen a Pécsi Közlöny heti verses krónikája is erről verselt: Készül a sztreik, az általános Virágot is hajtott ma már Az ácsmunkások sztreikba léptek És ez a sztreik már vígan áll. Itt is ott is készülnek sztreikba És most, amikor a munka ég A termény, hogy lábán ne vesszen Szorgos, munkás kéz nincs elég. Nagyon kétélű ez a fegyver, Mint a spanyol kard és hegyes Az, aki bánni nem tud véle, Magát vágja — nem mást sebez. Hiába önti a nagy alföld Az istenáldást, и magot i— Hogyha elveszni —. puszta dacból — Éretten a lábán hagyod, — Hogyha az ég áldása megdől, A kenyér, mag, gyümölcs, ha vész, Aki nyomorban éhen pusztul Nem a birtokos lesz •— te lesz! Hogyha kezed öledbe yakva, Munkaidőn pihenteted Gyermekeidnek — önmagadnak Télen ki nyújt majd kenyeret? A békés fejlődés helyébe, Aki rombolni, dúlni iiágy, A rom felett nemcsak virágot, Kenyértermő magot se hagy! A munkás marseilles dalához Idővel majd kíséretet Éhes asszony s gyermek sírása És korgó gyomrot nyút neked! 22 Ez az ellenséges érzelmekből fakadó propagandavers is célzott rá a »munkás marseilles«re való utalással, hogy a mezőgazdasági munkásság, cselédség sztrájkjánál az ipari munkások bérharcait vette alapul, abból merítettek példákat. Könnyen tehették, mert ezidőtájt Pécsett, 21 Mohács és Vidéke XXV. (1906) 27. (júl. 8.) 22 Pécsi Közlöny XIV. (1906) 153. (júl. 8.)
