Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)
Természettudomány - Gebhardt, Antal: A Mecsek hegység állatvilága II.
LO GEBHARDT ANTAL T. rathkei Brdt. — Misina északi lejtő, Mélyvölgy, Hidas-völgy. T. balticus Verh. — Misina északi lejtő, Jakabhegy. Platyarthrus hoffmannseggii Brdt, — Hófehér, apró, vak faj, mely a Tetrimonium caespitum L. hangyabolyaiban, a Mecsek déli lejtőin elég gyakori. Cylisticus convexus De Geer — Szuadó-völgy. Armadillidium vulgare Latr. — Misina északi lejtő, Melegmányi-völgy, Mélyvölgy, Magyaregregyi-völgy, Hidas-völgy, Mánfai^barlang. Gyakori. A. carniolense Vehr. — Misina északi lejtő, Jakabhegy, Szuadó-völgy, Farkasforrás környéke, Takanyó-vödgy, Mánfai barlang. Bolharákok — Amphipoda A Mecsek hegység földfelszíni és szubterrán vizeit benépesítő szervezetek számbeli többségét kétségtelenül az Amphipoda rákok képviselik. Míg azonban a Mecsekben elterjedt két nem közül a Gaimmarus-ak gyakran megszámlálhatatlan mennyiségben fordulnak elő, addig a föld alatti karsztvizekben élő, teljesen fehér és vak Niphargus-ok általában mint ritkaságok szerepelnek. Az első Niphargus példányok a Mánfai-bar~ lángból kerültek elő. Később az Abaligeti-barlangban is találtak Niphargus-t, de ennek habitusa — ugyanúgy, mint a Stenasellus hungaricus v. robusitus Méh. változata —, a törzsfajtól némileg eltér, amely körülmény a két barlang vízrendszerének különböző típusára, egymástól elkülönített állására enged következtetni. A Mecsekben előforduló Niphargus fajokat Dudich Endre akadémikus és A. Sohellenberg, berlini professzor volt szíves 'meghatározni. Gainumarus (Rivulogiammarus) pulex fossarum Koch. — Somosforrás (Keleti-Mecsek), Abaligeti-barlang, Mánfai-barlang (det. Ponyi J.). G. (Rivulogammarus) balcanicus tatrensis Karaman — Melegmányi-barlang, Vízfő-barlang, Mélyvölgy, Szuadó-völgy, Kantavári forrás (det. Farkas H.). G. (Rivulogammarus) röeseli Gerv. — Hidasvölgy, Abaligeti-patak (det. Farkas H.). A barlangokban élő és az azokból külszínre törő patakokban elterjedt Gammarus példányok között látszólag csak annyi különbség észlelhető, hogy míg a barlang bejáratához közel — 50 m távolságon belül — gyűjtött Gammams-ok a külszínen élő sötét és a barlangokban szaporodó fehér példányoknak sűrűn váltakozó keveredését tűntetik fel, addig a barlang mélyebb részeiben gyűjtött példányok színe átlátszó fehér. A szemök pigmentációja a barlangi életmód következményeként feltételezhető ihalványulást sohasem tűntet fel. A vízből partra került példányok nedves földön, a szabad levegőn napokon át életben maradnak. Párzásuk a barlangokban az év minden szakában megfigyelhető és az újszülött generáció a kifejlődött egyedekkel januártól — decemberig folyamatosan gyűjthető. Niphargus molnári Méh. syn. Niphargus leopoliensis molnári Méh. —• Első példányait a Mánfai-barlangban, 1926. november 1-én Molnár István, az Abaligeti-barlangban pedig Dudich Endre akadémikus professzor és szerző 1927. július 18-án a barlangi patakból gyűjtötte. A Mánfai-barlangban, mind a felső barlang kisebb-nagyobib tócsáiban (de különösen a barlang legbelső részét fedő kicsiny tavacskában), mind az alsó forrásbarlang patakjában egyaránt előfordul és növényi korhadakkal töltött csapdával az év 'minden szakában eredményesen gyűjthető. Az Abaligeti-barlangban leggyakrabban a »Flóriáin-kút« forrásában, továbbá a barlangi patak eredetéhez közel, a patakban heverő kövek alatt találhatók. A téli és tavaszi hónapokban általában nagyobb számban fordulnak elő, mint nyáron. Az egyedek számában megfigyelhető ingadozás bizonyára a karsztvizek szivárgásának, csepegésének fokozódásával, a barlangi patak víznyomásának emelkedésével hozható összefüggésbe, ami a Niphargus-okat a Mecsek hozzáférhetetlen hálózatából, vízgyűjtő üregeiből a forrásokon át a barlangba sodorja. Niphargus tforeli gebhardti Schellenberg — Abaligeti-barlang. Ez az alfaj —, mely ugyancsak a Mecsek barlangjainak őshonos faunaelemei közé tartozik —, nem a barlangi patakban és a forrásokban él, hanem kizárólag a csepegő vizekből keletkezett apró tócsákban fordul elő. Egy és ugyanazon barlangiban két Niphargus alak előfordulásának lehetőségét a környezet ökológiai eltérése magyarázza meg. A Niphargus fajok között valamely adott biotophoz fűződő, hasonló szoros kapcsolat aránylag nem ritka jelenség, mert pl. Belgium egyik barlangjában, szigorúain körülhatárolt élethelyen nem kevesebb, mint négy Niphargus faj, illetőleg változat él. Az Abaligeti-barlangban előforduló utóbbi alfaj egyébként morfológiai szempontból a Niphargus foreli transsylvainicus Schell, alakhoz áll legközelebb, melyet az Abaligeti-barlangban végzett vizsgálataim befejezése után következő évben a Retyezát hegység egyik 2000 m magas szánta j on elterülő tengerszemének parti részéből, kövek alól gyűjtöttem. Niphargus sp. — Niphargus-ok jelenlétét a Mecsek hegység egymástól topográifiailag meszsze eső tájain, jelentékenyen eltérő magasságban (175—411 m), összesen 7 forrásban sikerült