Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Természettudomány - Gebhardt, Antal: A Mecsek hegység állatvilága II.

A MECSEK HEGYSÉG ÁLLATVILÁGA II. 11 megállapítanom. A források típusa, amelyekben Niphargus-okat gyűjtöttem, annyiban egyezik meg, hogy valamenyi erdőben, vagy erdő szélén eredő, lassan szivárgó, limnokrén jellegű, korhadó iszapban, lambhulladékban gazdag, rendszerint hideg (8,5—10,6 C°) forrás, melynek vízmennyisége azonban minimális lehet. Ezzel szemben gyorsfolyású forrásban, melynek medre köves, kavicsos, — Niphargus-t csak kivételesen találtam. A kifejlődött példányok a barlangokban eltérj ed etteknél kisebbek, átlagban 6—7 mm hosszúak. A forrásokból gyűjtött Niphargus-ok az Abaligeti- és a Mánfai4>arlangokban élő fajoktól különböznek s eltérő bélyegeik alapján valószínűleg több fajihoz, illetőleg helyi változathoz tartoznak. Niphargus-okat a Mecsek hegység következő foirrásaiban találtam: Pécsbányatelep felett, a »Kisrét« alatt fakadó »Hidegkúti-forrás, a Singödör-völgynek a Magyaregregyi-völgybe nyíló torkolatától mintegy 1 km távolságban, a patak folyásának irányát véve figyelembe, annak bal oldalán emelkedő sziklafalak alól szivárgó, lombhulladékkal borított, gyérvízű forrás, Marévári-völgy, a Keleti-Mecsekben a 18-as jelzésű úton rendkívül bővizű forrás, Szentlászló közelében, Hetvehelyen és Viganváron fakadó források. Tízlábú rákok — Decapoda Ebbe a rendbe tartoznak a nagy, ehető rákok és a köztudat csak ezeket tanítja rákoknak. Kemény mésizpáncéljukról és nyélen ülő szemükről könnyen felismerhetők. A Mecseik hegység patakjaiban csak egy fajuk terjedt el. Astacus astacus L. — Mélyvölgy, Melegmányivölgy, Szuadó-völgy, Magyaregregyi-völgy, Hidas-völgy, Hosszúhetéiny, Réka-völgy, Somkúti-, Kisújbányai-völgyek, Halászpatak. A vizsgálatok során a Mecsek hegységben ismeretessé vált rákfél ók faji megoszlása rendek szerint a következő képet mutatja : Euphyllopoda 3 faj (illetőleg változat) Cladocera 6 faj Ostracoda 8 faj Copepoda 15 faj Anaspidocea 1 faj Isopoda 24 faj Amphipoda 6 faj Decapoda 1 faj Összesen : 64 faj (illetőleg változat) Kétségtelen, hogy a fenti faunastatisztikában szereplő fajok közül a Crustace^-osztály képviselőinek együttesére a reldktum elemek nyomják rá a legjellegzetesebb bélyeget. Jelenlétüknek élettani fontosságot az a körülmény ad, hogy szervezetükön válnak leginkább szembetűnőekké azok a fiziológiai és anatómiai elváltozások, melyeket rajtuk a hosszú földalatti életmód sajátos környezeti viszonyai idéznek elő. Ezek a geológiai harmadkor hegységet körülzáró tengeréből maradtak ránk, melyet a beléje ömlött folyóvizek a földitörténet során idővel felhígítottak, s a legnagyobb ellenálló képességgel rendelkező szervezeteket az édesvízi életmódhoz való alkalmazkodásra kényszerítettek. Ezek tehát a tengerből vándoroltak a Mecsek földalatti vizeibe, ahol évmilliók múltával is fajuk fennmaradt. IRODALOM: 1. Dudich E.: Über Protelsonia hungarica Méh elv (Zoolog. Anzeiger, Bd. LX, 1924, p. 151—155.) 2. Dudich E.: Az Abaligeti-barlang vak rákjáról (Állatt. Közlemények, XXII, 1925, p. 46—52.) 3. Farkas H.: Adatok az Abaligeti-barlang állatvilágának ismeretéhez (Allatt. Közi., XLVI, 1957, p. 67—69.) 4. Gebhardt A.: Az Abaligeti-barlang élővilága (Magyar Tudományos Akadémia kiadása, 1934, pp. 1—264.) 5. Gebhardt A.: Die Tierwelt der Mánfaer—

Hohle (Festschrift zum 60. Geburtstage von Professor dr. Embrik Strand, Vol. III, 1937, Riga, p. 217—240.) 6. Méhely L.: Protelsonia hungarica nov. gen. n. sp. Ein blinder Isopode aus Ungarn. (Zool. Anz., LVIII, 1924, p. 353—357.) 7. Méhely L.: Üj férgek és rákok a magyar faunában. Neue Würmer und Krebse aus Ungarn. (Budapest, 1927, pp. 1—11, 12—19.) 8. Ponyi J.: (Neue Cladocera — Formen aus Ungarn. (Zoolog. Anz., Bd. 155, Heft 11/12, 1955, p. 312— 317) 9. Ponyi J.: Neue Bathynelliden aus Ungarn (Acta Zool., 1957, 3, p. 171—177.) 10. Schellenberg A.: Weitere deutsche und ausländische Niphargiden. (Zoolog. Anz, Bd. 102, Heft 1/2, 1933, p. 26—27.) 11. Schelle.iberg A.: Amphipoden aus Quellen, Seen und Hohlen. (Zoolog. Anz., Bd. 106, Heft 9, 1934, p. 204.) SOKLÁBŰAK — MYRIOPODA A »soklábúak« elnevezést a rendszertani irodalom ma már nem használja s végleg csak azért nem vetette el, mert a »százlábúak« megjelölés már túlságosan beleélte magát a köztudatba. Az egyes fajok külső alakra hasonlítanak ugyan egymáshoz, törzsfej lődésileg azonban a sdklábűak különböző fejlettségű csoportókat zárnak magukiba. A Mecsek hegységben a soklábúakat a következő osztályok képviselik: 1. Ikerszelvényesek (Diplopoda), 2. Szövőcsévések (Symphila), 3. Villáscsápúak (Pauropoda), 4. Százlábúak (Chilopoda).