Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Régészet - Kiss, Attila: Pannóniai rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez

ÔS ' KISS ATTILA -^-т'- щ^""^^'^^^:^щ^ •"*

r

;:. ; • :' ш^Ш» v г » 1. kép. Keszthely—Fenékpuszta. 1959. évi sírlelet. Arany hajtű. akikor egyetlen mév folytonosságával sem lelhetne számolni. Viszont Iha teljes tömegéiben korábbi lakhelyén maradt volna, akikor a későbbi helynevek egy jelentős része — a nyugati provinciák mintájára — a római-kort helynevekből volná levezeitlhető. Miután egyik esetiről sem lelhet beszélni, a két szélsőséges, eiset közötti állapottal kelül számolnunk, amikor a helyneveiknek csak egy részié maradt fenn, s így lehetőség nyiluk olyan vizsgálatra, amely területi és időbeni határok [megvonásával esetleg képes a folyamatot nyolmon követni. Mielőtt a részletes elemzésire rátérnék, vizsgáljuk meg, milyen tényezők befolyásolhatják a megismerés folyamatát, illetve e tényezők mennyiben változtatják imieg a Végeredményt: 1. Azit a hielyMévainyagot, amely az időSzámíItásumk I—

VI. sziáziadlbani Pannóniában létrejött, korábbi eredetétől függetlenül római néven fogllallom össze.

140 Az ezt követő időben kelli a 'helynévanyag területén a jelentős változás okkal számolná. Kárpát-medence törtlénete szempontjából 400 .ás 1000 közötti időszak a belső keletkezésű írásos Ifoirrások nélküli időszak. Erre az időszakra vonatkozóan még tíz forrásesopo'rt sem áll a kutatás rendelkezésére.

141 Ezek a foirrálsok Itáliában, Bizánciban, vagy a Karoling álllaim területén jöttlek létre, és így a terület belső viszonyaira, s főleg pedig a helynévanyag Valódi 'változásaira igen kevés adatot tartalmaznak. Ezért hla esetleg a kevés adat között vallamiilyem rendszer megállapítható, akkor erre az esetre is alkalmazható az a tmegfi140 Graf (1936); Mócsy (1962) 519—527. 141 Iordianes—Getica; Paulus Diacoinus—História Laingobardioruim ; Annales Regmi Firamcorum; Conversdo Bagioardum et Carantanoírum; etc. gyölés, hogy a teljesen véletlenszerűen kiválasztott adatokiban megállapítható rendszer az adatok számánál általánosabb jelenséget képvisel. 2. A forrásokban szereplő folyó ós telep ülésnevek állapján a hellynevek megmaradásának értékelésénél nem lehet figyelmem kívül hagyni azt, hogy a nem helyben, az egykori provincia területén készült források helynevei igen feltételesen tükrözik a válóiban helyben használt népnyelvi helyniávfioinmáka't, esetleg jelentős mértékben irodalmi ismeretek felújítását (topos) jelentik. 3. A politikai történetből ismert adatok szeirint a provincia feladása után és a magyar honfoglalás közötti időben Pannóniában indogermán (gót, lliangolbard, szláv) és nem indogermán i(avar) nyelvet beszélő népek éltek. Ezek többszöri be- és kivándorlása, valamint az egyes népek önálló, saját nyelven történt helynóvadáSa valószínűleg nem segítette elő az eredeti ihélynévanyag megmaradását. Itt jegyzem meg, hogy az áltálában összehasonlítás aliapjául szolgáló nyugati provinciákban az újonnan érkezők indogermán nyelvet beszélő lakosságot -és ennek megfelelően ugyanilyen foírimájú helyineveket találtak. Ezzel szemben a Pannoniiáiba letelepült avarok n&m beszéltek indogermán nyelvét,

142 s így a számukra idegen névanyag átvételié sem szükségszerű. Ugyanígy valószínű, ihogy pl. a magyar honifoglalást megelőzően a X—

XI. századi magyar hélymévadással keletkezett nevek természeti tárgyai (folyóvizek, hegyek) sem voltak névtelenek. így ebiben az esetiben is arról lehet szó, hogy a kóirálbbi helynevekét is viszonylag kevés ember ismer142 Gombocz (1916); László (1963). I