Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Régészet - Kiss, Attila: Pannóniai rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez

PANNÓNIA LAKOSSÁGÁNAK: KONTINUITÁSÁRÓL 9? ban a forrás expressis verbis kimondja, hogy ezek a népek Itáliaiban önálló falviakban éltek. E faüvak nevei a ifonnás szerint az említett népek nevéből keletkeztek. A forrás ide vonatkozó részének hitellót a gepidák népnevéből származó, s résziben miind a mai napig fennmaradt Észak-itáliai, lombardiai helynevek is igazolják.

135 Paulus Diiaconusmak a menekültekről szóló adata a népek felsoroláslakor két részre bomlik: először azokra, kiknek »népi hovatartozását« egyértelműen meg lehet határozni, (gepidák, svébek, bolgárok). toVábfoá azokra, akinek neve korábbi lakóhelyükből keletkezett (pannomiiaiafc és noricuimiak). E két utóbbi népesség nevét két korábbi római provinciáról kapta. Ez a tény arra ultal, hogy germán vagy esetleg itáliai latin környezetük számára ez lehetett jellemző meghatározójuk. Ezek szeriint az ebből a két provinciáiból származó későrómai lakosság »latin nemzetisége«, ami esetleg latin nyelvűségükre (?) utal, a kortársak előtt egyértelműen világos fogalom lehetett és így megjelölésükre volt származási provinciájuk elegendőnek bizonyult. A forrás pannoniaiakra vonatkozó adata természetesen felveti azt a kérdést, hogy ekésőrómai »latin nemzetiségű« menekülték a provincián belül melyik területről származtak? E kérdésre pontos választ adni aligha lehet, de kizárással szűkíteni tudjuk az e szempontból számításba vehető területeket. A történeti tényekből következően a menekültek nem származhatnak a kósőrtómai forrásokban Pannónia értelemben használt Pannónia Seounda területéről,

136 hiszen ez a terület az 580-as évekig, Sirimiujm bukásáig, vagyis avar kézbe való kerüléséig a Kelet-római birodalom birtokában volt. így onnan a menekülésben lévő langobardok aligha vihettek magukkal jelentősebb népességet. Mivel ez a lehetőség — véleményem szerint — elesik, a pannóniai menekültek eredeti lakóhelyét valahol a provincia belsejében kell keresni. A pannóniai V—

VI. századi római eredetű őslakosságra vonatkozó, még minimálisnak is alig nevezhető forrásanyag töredékeiben is arra imufiat rá, hogy a provincia területén a langobardok kivonulásáig valamiféle helyben élő népességgel biztostan számolni kell. Az időben utolsó, igen feltételesen a pannóniai továbbélő őslakosságra vonatkoztatható forrás a 796-os linzi püspökkonferencia határozata.

137 A továbbélő római-kori lakossággal csak igen feltételesen kapcsolatba hozható forrásnak a kérdés szempontjából való elemzése egyéb vonatkozásai miatt a régészeti források elemzésekor térek vissza. b) NYELVÉSZETI FORRÁSANYAG A rómaikon, népesség továbbélése mellett nyelvészeti szempontból komoly érv lenne, ha egy VI—

VII. századi, Pannoniában készült vulgár latin nyelvű nyelvemlék maradt volna fenn. Ezt a majdnem teljesein lehetetlen feltételezést nem azért vetem fel, mintha a problémák megoldását ettől várnám, hiszien a latin nyelv Pannondátolain való használatának időbeli felső határa egyáltalán nem tisztázott, hanem azért, hogy jelöljem: a provincia lakosságának — ha továbbélt — nyelve megismerésére alapjában Véve igen kiesd a valószínűség. E kérdésre vonatkozó egyletlen adat a VI—

VII. századi Keszthely—•Fenékpuszíta-i temető 196*9. évi ásatása egyik sírjából származó, a VI. század végére keltezett arany hajtű »BON О S A« felirata,

138 (1. kép) mely a VI. századvégi latkunyel135 Sevin (1955) 200. és 74. ábra. 136 Nagy T. (1962) 71. véleménye szeriint a forrás pannonjain a Dráva—Száva, közötti terület roimanizáílit lakossága órttendiő. Nézetéit — a fenti indokolással — nem tudom elfogadni. 137 MGH Concilia II. 1. (Hannover—beipzig 1906) 172—176. 138 Sági (1960) 33. és Arch.Ért. 87 (1960) vű névhasználat ós feltehetően a név viselőjének keresztény volta melletti bizonyíték.

139 Ezért önmagában a beszélt nyelv segítségével aligha lehetne valamilyen következtetést levonni a rómaifcori népesség, vagy töredékeinek sorsára vonatkozóan. Ezért a nyelvből szórványként fennmaradó forrásanyagra, csak a helynevekre utalva, belőlük igyekszem a tárgyait kérdésre vonatkozóan adatokat nyerni. Ha egy lakatlan (területen új népesség jelenik meg, s ott megtelepszik, akkor környezetének a maga nyelvén ad nevöt. Amikor ugyanezen népesség a területet maradéktalanul elhagyja, az általuk adott helynevek természetesen elfelejtődnek. Ha viszont új népesség jelenik meg a területen, .akkor a helynevek egy részét a már ott élőktől veszik át. iMiivel a rómiaikori lakosság toválbbélése vagy annak mértéke vitatott kérdés, a helynévanyag további vizsgálata elősegítheti a kérdés előbbrevitélét. Ha a provincia lakossága teljes számban, maradéktalanul elhagyta volna korábbi lakhelyét, 139 Simonyi (1962) 25. és Barkóczi (1964) 307. Bonosus. •