Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Régészet - Kiss, Attila: Pannóniai rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez

90 KISS ATTILA rülő politikai okok mellett arra az eiinocsarasodási folyamatira vezethető vissza, amelynek eredményeként a terület megszűnt fontos átkelőhely 'lenni, s ezzel létalapjía is felszáimolódottt.

109 A történelem, régészet és nyelvészeti kutatásnak az ókori Pannoniéról szóló ismeretei összegezését 1962-fben megjelent tanulmányában Mócsy András adta meg.

110 A szerző az ú.n. kontinuitás kérdésében a következő tételéket fékítette le: 1. »HA városok kontinuitását, amelyik egyike a kontinuitási teóriák legkedvesebb téziseinek, Pannoniára nem lehet elfogadni«,

111 mert e városok mint olyanok a románkoriban sem voltak mindvégig azok. A városok népvándorlás-kori lakotitsága nem jelent egyben városi életet. A városok csomópontokban feküdtek, lakottak voltak az őskortól, tehát ez a tény csak település-kontinuitást jelent, minden további következmény nélkül.

112 12. A népvándorlás-korban a városokban megtelepedett Ibairíbárok e városokat csak használták, de azokat inam gondozták. A középkori életnek e formai éleinek csak passzív részei voltak.

113 3. Pannónia lakói legkésőbb a hun-időkben Galliába és Itáliába menekültek. Az elimenekülitekről nagyszámú forrás szól. A pannóniai szentek ereklyéinek a nyugati provinciákba való jutása és kultuszaiknak ottani széleskörű elterjedése ugyanezt a tételt igazolják.

114 4. Az antik ihelyneVek (Poetovio és Siscia kivételével) eltűntek, ez a lakosság elvándorlásának (bizonyítéka. Ahol a helynevek bizonyos továbbélése 'megállapítható, ott csiak a kultusz fennmaradásáról van szó.

115 109 Sági (1961) 438. 110 Mócsy (1962) 111 Mócsy (1962) 773. 45—47. 112 Mócsy (1962) 774. 5—14. 113 Mócsy (1962) 774. 15—40. 61. 114 Mócsy (1962) 774. 69—75. 15. 115 Mócsy (1962) 773. 48—64. 5. A régészeti anyagban a késő-római síroknak egy részét esetleg a visszamaraddttaknak lehet meghagyni. Mivel ezek száma igen csekély, ez a tény is az elvándorlást igazolja,.

116 6. Keszthely—[Feniékpusztán •— Valcuim-ön— a római-kori lakosság megérte az avar-kort.

117 Bóna István a hegykői ianigoibárd temető előzetes közleményében a temető elemzése során figyelt fiel, arra a jelenségre, hogy a halottak egy része, s ezek többségié régészeti melléklet nélkül került eltemetésre, összéfcülasolt kézzel feküdt.

118 iMivel e szokás a noricumi, és bajorországi kóső-írómai temetőkben általános ; s ugyanakkor ezeken a területekön még a XIV. században is római-kori maradók lakosságról beszélnek a források, a szerző fel Vette annak lehetőségét, hogy Pannónia "provincia nyugati peremterületein még ф VI.'- ' század második harmadában is keresáéény, római eredetű leszármazottak éltek.

119 Ф"\"

f ".-••' Bóna István újabb tan^lfehányában is foglalkozott a római-kori lakossl§g nép vándorlás-korban Pa;nnoniában visszamaradt részének sorsával, és a szlovéniai Bled, valamint á hazai Keszthely-környéki VI. századi etnikumot későrómai eredetű izollátumniak tartja.

120 * A történeti-régészeti kutatásban az egyes kutatók a kontinuitás fogaloimmial több tényező folytonosságát, folyamatosságát nevezték ímeg. A 'téma igen összetett volta miatt az alábbiakban azokat a fogalmakat veszem, sorba, amelyek a kutatásban a kontinuitás címszó alatt 'merültek fel, majd kronológiai sorrendben összegezem a kutatóknak az egyes értelmezésekre adott állásfoglalásait.

121 116 Mócsy (1962) 776. 36—51. 117 Mócsy (1962) 776. 25—34. 118 Bóna (1963) 141. 119 Bóna (1963) 142. 120 Bóna (1961) 63—64. 121 E rész irodalmi utalásokkal való ellátását mellőzöm, a szerzők áillástfagilálásait a kutatástörténet tartalmazza, az utalásokat 1. ott.