Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Régészet - Kiss, Attila: Pannóniai rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez

PONNÓNIA LAKOSSÁGÁNAK lálható egységes ós az aviairkôiri erniékanyagtól mégis elkülönülő leltetanyag megjelölésére foglalta le.

96 Kovrig Ilona e lelietcsoportot а továbbélő rómaik-ori lakosság emlékanyagának tekintette, bér 'felvetette annak leihe tőségét is, hogy a tárgyalt etnikum csak a VI. században költözött volna be a környékre.

97 Alföldi András Keszthely—

¥шА$№№тАеяа a római-kord lakosság ^meglétét a rendelkezésre álló adatok birtokaiban a VI. század végéig tudta kimutatni. Kovrig Ilona а Keszthelly^városi és alsópáhoki avar-kori temetőkben végzett ásatásai alkalmával 'jellegzetesen keszthelyi kuliturás emléklanyagot biztosan VIII. századra keltezett leletekkel együtt talált nneg.

98 Ez kronológiailag azt jejenti, hogy a keszthelyi kultúrához tartozó etnikum tagjai még megérték a VIII. századot is. A Keszthely-városd temető topográfiája alapján a Keszthely kultúrához tartozó etnikum bizonyos különállása figyelhető meg az avarkori grififes-indlás népességen belül.

99 A helynév és történeti szempontú vizsgálatok oldaláról közeledett a kontinuitás kérdéséhez Sinwnyi Dezső Pécs középkori és Fenékvár ókori nejéről írt tanulmányaiban. Pécs, Quinque eoclesiae nevéről írt dolgozatában kimutatta, hogy a III-IV. század fordulóján meghalt öt pannoniad mártírról szóló legenda iszínhelye valószínűleg a Baranya megyei Geresdi hegység környéke lehetett, a mártírokat pedig a közeli inagydbb városban, Sopianaeben ternetheltték él.

100 így a helynév »a koira-középkoiri helyriévadás lama csoportjába tartozik, amikor az elhagyott ókori városon kívül az itt eltemetett vértanú sír környezetében altakult új település neve lép a régi helyébe.«

101 A mártírok sírjának környékén létrejött késő-római. IV. századi ókeresztény telep neve *Ad quinque (sianctorúm 'vagy imartyrum) Basiüiicam lehetett, »mely azután a IX. században rontott formában >xAd Quinque Basíiliioas« formában tűnik fel, s a mlagyair középkorban Quinque eoclesiae formában ismert.«

102 Simonyi Dezső végső következtetésében arra a megállapításira jutott, hogy »Pécs Quinque eoclesiae neve azt itt eltemétett 5 kőfaragó vértanú helyi hagyományának elhalványult nyomát őrizte meg.«

103 fFenékvár ókori nevéről int tanulmányában

104 Simonyi Dezső arra a megállapításra jutott, 96 Kovrig (1958) 68. 97 Kovrig (1958) 68—69. 98 Kovrig (1958) 71. 99 Kovrig (1958) 71. 100 Simonyi (1959) 87—103. 101 Simonyi (1959) 101. 102 Simonyi (1959) 102. 103 Simonyi (1959) 103. 104 Simonyi (1962) 30. KONTINUITÁSÁRÓL 89 hogy a bdLső-pannoniai településiek ókori neve az ..itdneráriumokból nern állapítható - meg.. A középkori nevén ;Fenékvár formában ismert Keszthely — fenékpusztai róimai-kori település a (régészetà kutatás szerint a népváhdoirlás-korában iis lakott volt. Erinek alapján vetette fel a szerző annak a lehetőségét, hogy a település egykori neve valamelyik karoling-ikori forrásban fennmaradhatott. E lehetőséget, kutatva találta meg Simonyi Dezső egy IX. századi, forrásban a Balaton és Zala melletti Quartináha nevű birtokot.

105 A birtok neve a (szerző feltételezése szerint kelta eredetre vezethető vissza és így azt csak a telep folytonos lakossága fárthatta meg a rómái-kortól a karóikig, illetve teljesen rontott formában ((Corten) a kora-Árpádkorig.

106 Simonyi Dezső mindkét, helynevek eredetét kutató cikkében olyan települlések nevének eredetét vizsgálta, ahol la régészeti eredmények alapján a rómali-kori lakosság továbbélése sejthető. A szerző e kutatások, alapján töbh-fcevesébb biztonsággal. arra a megállapításra jutott, hogy a nyelvészeti-történeti adatok a régészeti eredményekkel egybevágnák. Sági Károly U9i61-ben a Keszthely—Fenékpuszta-i i

II. ókeresztény bazilika ásatásának eredményeit közölte.

107 A dolgozat az eddigi fenékpuszítiaá ásatások eredményeinek értékelésável nemcsak a tempüoim, hanem azon túl a telep történetiének vázlatát adta. A szerző a telep létesítését a 374—375. évi sziarm'ata betörések utáni időre tette, elfogadva Radnóti Aladár belső-pannoniai erődített telepek létrejöttéről szóló elméletét. A templomon belül három nagy pusztulási és építési szakasz különböizteithető meg, s ezek keltezését a szerző a pannóniai legjelentősebb történeti eseményekhez kapcsolta. Az első pusztulása réteget Sági Károly az V. század közepére, a második égésiréteget a VII. század első évtizedeire, a harmadik égésréteget a IX. század végiére keltezte. E keltezések csak valószínűsíthető értlékkel bírnak, mert abszolút értékű keltezésű tárgyaik ezidáig nem ismerték

108 Sági Károly a Keszthely—fenékpusztai telep V—

IX. századig váló folytonosságát a telepen és környékén az adott időszakban tovább élő római-kori lakosság meglétével magyarázza. Véleménye szerint a telep gazdasági és katonai jelentőségét a iBialaton vízrendszerének geomorfológiai adottságai következtében létrejött gázló-rendszer, átkeliőhjely-relnidszier adta meg. A telep IX. század végi elnéptelenedése a félme105 Simonyi (1962) 28—29. 106 Simonyi (1962) 30. 107 Sági (1961) 108 Sági (1961) 398—439.