Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)
Természettudomány - Gebhardt, Antal: A Mecsek hegység állatvilága. I.
fi GEBHARDT ANTAL Célkitűzésem szem előtt, jtartásával nem foglalkozhatom részletesen a hegység kialakulásának történetével, hanem' -'utalóik 'azokra a nagy szambáin megjelent alapvető szakmunkákra, melyek a Mecsek geológiájával foglalkoznak. — Állatiföldraj zii szempontból a hegység ^múlt^ jának egyébként is csak altitól az időszaktól kezdve lehet jelentősége, melyből a ma élő állatvilág leszármaztatható. Ez a korszak pedig a harmadkor derekára esik, amikor la fajok egy része már elözönlötte a kárpáti medence déli részét. A miocén állatvilág ebben az időben az északamerikai prerik állatközösségeinek szavanna ^faunájára emlékeztetett, melyben a mediterrán és, az északi' elemeknek elkülönülése még nem történt/meg. Ä középső miocénben bekövetkezett iengerönites a Mecsek hegységeit mai térszínén mintegy .400 m magasságig körülzárta, úgyhogy abból ...csák a legmagasabb részek : a Jakabheigy, Misina és Zengő vonulat szigetként emelkedik ki.. Ennek a korszaknakélő világa a Földközi -tenger mell ékének faunaösszetételéhez volt hasonló. A szarmata . visszahúzódó tengerével szemben a pannóniai időszak újra nagyobb tért foglaló tengerrel, jelentkezik, míg végül a pannóniai időszak végén, az egész hegység kiemelkedett a tengeriből és végérvényesein szárazfölddé vált. A Pannon-tenger visszavonulása után keskeny földnyelv maradt vissza, mely a Balkán-íéls'Ziiget ' északi részéit a mai KJis-Azsiával kötötte össze és messze nyugatra terjedt. A Mecsek ebben az időben összefüggött a Balkán-félsziget' röghegyiségeivel, valamint- a B'akomnyal és a Magyar Középhegység többi tagjaival. A Balkánon átvezető földnyelven ' keresztül folyt le keletről—nyugatra a pontiusi fauna kicserélődése. A Pannon-tenger elvonulása' után, a jégkorszak alatt az időjárás hidegebbre fordult s a "•magas északi fauna-elernekinek-. a Mecsek és környéke is a letelepedésre alkalmas menedékét nyújtott. ... A jégkorszakot felváltó melegebb idők faunája nagyrészt alkalmazkodott a megváltozott klímához. Egy részük, a Mecsek 'barlangjainak és sziklahasadékainak állandóan hűvös -.miliőjében táilálít 5 menedéket, s ezek alkotják ä hegység' subterrán szárazföldi és hidrofauná járnak • jellegzetes reilifctium- elemeit. Más részük újból terjeszkedni kezdett/ ellépte Eurázia északi síkságalit, vagy pedig magasabb hegycsúcsokon találta meg életfeltételeit (boreo-alpesi elemek).. r . . „i ... ; ,... r ... c , л. .,, A hegység fejilőídéstörténete magyarázatot ad a faunának a Dunántúli Dombvidék,' á Bakony" és a Magyar Középhegység többi tagjainak állatfcözösségeivel való" írokcnságára (Pannonicum)., a Balkánníélszigeten élő számos faunaeleminek, elsősorban a Mecsek karsztos területein tapasztalható elő'fordulásám {Illyricum, Moesicum), a hegyvonulat.-meszes, meleg, déli lejtőinek és a Nagyharsányi hegységnek ' a tengerjpart, élővilágára .'emlékeztető összetételére (Mediterraneum, Adriatieum), vaiamánit — küiönö'seh a Mecsek északi lejtőinek és hűvös, árnyékos, nedves völgyeinek savanyú talaj ián a magashegyi elemek (Noricum) megjelenésére. A kutatott terület egyes tájrészei, jelenkori állapotukban, összefoglalóan következőképpen jellemezhetők : 1. Nyugat-Mecsekben a Jakabibegy és környékének alapkőzete permi homokkő és agyagpala. Vegetációja: a legelőkön és a legelő-erdők nyitott részeim főképp savanyú hoimofcú gyep, erdős része és általában a Jakabhegy déli oldalának erdősége a cseres-tölgyes (Quercetüm-petraeaecerris) savanyú erdei; associációiból 'alakult. Északi oldalának (Orfű,. Vágót) kőzete főként triászkorú mészkő. Erdőállománya: gyertyánostölgyes (Quierco-Carpinetum), bükkössel (Fagetum) keverve. A Jakabhegy észiaki völgyeinek patakjai mentén (Éger-völgy, Szuadő-vöigy stb.) egeres és gye rtyános található. . Az-állatok elterjedésében á földtani képződmények döntő fontosságának sehol sincs a Mecsekben akkora szerepe, mint a.iiegység e nyugati részében. Azokra a területekre ugyanis, amelyeknek alapkőzete a vörös-tarka permi homokkő, rendkívül jellemző az..állatvilág talajon élő állományának szegénysége. A homokkő ,hatásia a Mecsek egyéb hasonló felszíni tájain • is a, fauna ritkulásában, vagy éppen kiküszöbölésében jelenltikezik még,ott is, ahol a környezeti viszonyok az állatvilág elterjedésére egyébként előnyösek. volnának. Rendkívül tanulságos . feladatnak Ígérkezik annak, a. kérdésnek beható vizsgálata, hogy a Jakabheigy . méhében, . rejlő urántartalmú kőzetek kisugárzó hatásának az.állatállomány feltűnő ritkulásában van-e szerepe. A Szuadó-völgy à Nyugat-iMécsek északi oldalán húzódik és mintegy 3km hosszú. A felső, homokkőből és palából álló szakaszán patak -folyik keresztül.. Állandóan hűvös, árnyékos^ nedves, tölgyerdőkkel - és virágos rétekkel • gyakran váltakozó, helyenként szurdokszerűen összeszűkülő, ember által ritkán járt vidék, mely az állatvilág számára látszólag optimális élőhelynek mutatkozik. Ez a feltevés azonban téves, mert albol a völgy kőzete homokkő, ott talajlakó állatot még, ®z év legkedvezőbb. ,. időszakában is csak ritkán ' találunk.' 'Két \kllomoteres távolság .után-azonban az alapkőziet szinte átmenet nélkül a triászmészkőbe megy át, ahol nedves, nyirkos felszínű, elég. dús v növényzetű talaj on. az állatállomány, faj- , éis egyedszámban , .egyaránt ugrásszerűen emelkedik.. . ".... . 2. Középsőr- vagy Pécsi-Mecsek, a Misina—Tubes^gerinc délimészkőlejtője: A Pécs város fölött húzódó szőlőikertes hegyhátakat \ főleg " werfeni-
