Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Régészet - Kőhegyi, Mihály: Jelenetes és feliratos római orsógomb Dunakszekcsőről

78 KŐHEGYI MIHÁLY A germán ábrázolások párhuzamaiért azonban nem kell ennyire messze 'mennünk, hiszen ismerünk ilyeneket Pannónia területéről is. Nagyon jellegzetes 'germán férfi fejet ábrázol egy eszéki lelőbélyű agyagmécseis.

26 Az Aquincumban előlkerült lepénysütő agyagimintákon is előbukkan a legyőzött germán harcos

27 s mivel a győzedelmeskedő császár alakjában Marcus Aurelius határozottan felismerhető, az anyag kitűnően datálható.

28 Az Intercisában előlkerült hosszúnyakú, szakállas germán fej, mely valószínűleg késborítás volt, már a kisplasztikához vezet át bennünket.

29 Germán férfit ismerhetünk fel egy Ibrigetioi bronzszobroeiskálban. Innen egy szobrász nevét {Roimiulianus artifex) is ismerjük.

30 Az ő munkája iaz a 4,7 cm magias bronzszobrocska, mely ugyancsak Brigetiofoól került ellő. A csonkakiezű, mieztelen, melle alatt eltört szobor kissé balra forduló fejét hosszú haj veszi körül, mely hátára hull, vállait teljesen elfedi. Éppen ez a hajviselet, középen a homlokra lejövő, alig jelzett, kis tinccsel a germán női viselet jellemzője. A ibrigetioi szobrocskákat publikáló szerző az i. sz. II. század második felére keltezi az emlékanyagot és a markoimanm-quád háborúkkal hozza azokat, minden bizonnyal helyesein, kapcsolatba.

31 A hrigetioihoz hasonló szobrot, Lugdunum Convenárumban leltek, de ez márványból készült és méreteiben nagyobb.

32 Hozzánk közelebb eső, sok tekintetben forrásközvetítő területről, Aquilejából ismerünk igen rokoinvonású fejet, illetőleg mellszobrot.

33 Germán női ábrázolás felbukkanása hazai római anyagúinkban tehát neim szokatlan j^elenség. A feliratos adatok pedig beszédes bizonyítékai annak a kapcsolatnak, amelynek következményeképpen ezek az emlékek keletkeztek. A magyarországi germán Vonatkozású római kori feliratos 'emlékek első, kisebb feldolgozásait 26 Vjekoslav Celestin: Rimske isvetiljke iz Osijeka, Vjesinik Hrviaitiskog Aroheoloäkog; Drustva, 1901. 21—43. 23. kép. — Schumacher—Klumbach: Germanendarstéllunigen. I. .Darstellungen aus dem Altertum. (Mainz, 1935.) 24. Abb. 94. 27 Kuzsinszky Bálint: A gázgyári romiad fazekastelep Aquincumban. Bud. Rég. 1932. 5—384. 329. 28 Andreas Alföldi: Tonroodel und Relieítmedlaiillons aus den Donaulänidern. Laureae Aqudcenses, 1938. 312—341. Tat LI. 1. S. 329. 29 Magyar Nemzeti Múzeum lelt. sz.: 11—1912.4. 30 Paulovics István: Római művésznév Brigetióban. Egyetemes Philoilogiai Közlöiny, 1932. 183—185. 31 St. Paulovics: Germandiarstellungen aus dem swebichnmarkamannischen Kreis. Mannus, 1934. 128—141. 32 Silvio Ferri: Lugdunum Conveniarum. Framenti di un trofeo di epoca Claudia. (Roma, 1932.) 5. Fig. 5—6, 6—10. 33 Giovanni Brusin: Aquileia. (Udine, 1929.) 107. Fig. 62. Thienemann Tivadarnak köszönhetjük.

34 Egy részüket A. Reise is közli művében.

35 A szomszédos Alsó-Ausztria ilyen jellegű anyagát Leanhard Frlanz

3(i és Eduard Beninger állította össze.

37 Ismeretes, hogy Rajna- és ifelsőidiunaividiéki germánok imár az i. sz. I. század során elvetődtek Aquincumba.

38 I. sz. 115 körül vésték kőbe Satto sírfeliratát, aki Cambodunumból, Raetia tartomány városából, a mai bajorországi iKemptenből származott.

39 A Marcus Arurelius korabeli tömegesebb geirmán betelepítés miatt lehetett szükség a helytartói hivatalban egy germán tolmácsra, akinek sírfelirata szintén reánk maradt,

40 Későbbi korból származó, germán vonatkozású sírfeliratok ugyancsak ismeretesek Aquincumból

41 és kétségtélen, hogy a város lakosságántak egyik összetevője ez az elem volt.

42 A két felirat közül az első olvasása nem jelenít különösebb nehézséget: ANTÓNIA. Az NI ligatura is aránylag jól kivehető. Kétségtelenül női névvel állunk szemben s aligha kételkedhetünk abban, hogy az ábrázolt germán nő római hangzású nevét örökítette meg a rajzoló. Az egytagú név használata — az ábrázolástól függetlenül — önmagában is peregrinust sejtet, hiszen minden római polgárnak háromtagú (ipraenomeni, nomen, cognomen) neve volt,

43 aminek jogi vonatkozásait a kutatás már régebben tisztázta.

44 Hazai emlékanyagunkban a név többször előfordul, de ziömében masculin alakjában (Antonius).

45 A hároim férfinév raeu34 Thienemann Tivadar: Az első germánok Pannóniában. Nyelvtudomány, 1913. 295—303. 35 A. Reise: Das rheinische Germanien in den antiken Inschriften. 1914. 36 Leonhard Franz: Die Geinmanen in Ndederösterreich. Beniehlt der Röimisoh-Gerimanischen Kommission, 1928. 115—148. 37 Eduard Beninger: Die Germianenzeit in Niederöslfemreieh von Mairlbod bis zu den Badlenbergern. (Wien, 1934.) 38 A segtédesapaltokban tungereket, ba;tavuszokat, lingauszstareket, vangiókat találunk. Tunger: CIL III. 15163, Batavus: CIL Ш. 3681, Lingauster: CIL III. 10514. 39 CIL III. 15162. 40 CIL III. 10505, Magyar Nemzeti Múzeum lelt. sz. 48—1882. 2. 41 CIL III. 3576. 42 Szilágyi János: Aquincum. (Bp. 1956.) 45. 43 B. Doehr: Die römische Naimenengebung. (Stuttgart, 1937.) 44 L. Wenger: Die Quellen des römischen Rechts. {Wien, 1953.) 295. — Hazai vonatkozásiban: Sz.Czeglédy Ilona: Coniux és uxor. Antik Tanulmányok, 1961. 96—98. 45 CIL. III. 3866 Emona i(Ljubjana) — CIL III. 3786 (Ig) — I. sz. HO^re keltezhető katonai diplomában. К. Hornig—D. Laczkó—Gy. Rhé: Baláoa (1912) 14. Ismeretlen lelőhelyű. Talán Baláca.