Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Régészet - Kőhegyi, Mihály: Jelenetes és feliratos római orsógomb Dunakszekcsőről

RÓMAI ORSÓGOMB DÜNASZEKCSŐRŐL 79 lett kétszer iferhinin alakban lis előkerül. Az egyik Poetovioban napvilágot iátoitt, a II. század közepére datálható

46 sírkövön Ulpia Antónia szerepel

47

, egy idáljai sírköMön pedig Cam. Aratóim [а] sonor neve olvasható.

48 Ez utóbbi különösen érdekes számunkra, mert Dumasizekcsőihöz közel, a Duna—Dráva összefolyásánál fekvő Teutofouirgiuimból (Dalija) származik, ahol ála-tálbor volt.

49 A későrómai kariban az Antónia név egyre divatosabbá válik, de elterjedési területe egyenlőre még nem körvonalazható.

5

'-' Jóval nehezebb feladat a másik felirat megfejtése. Az erre irányuló kísérletlek ezideig nieim jártak sikerrel, bár egy feltételezett értelmezés valószínűnek látszik.

51 'Mindettől függetlenül annyi bizonyos, hagy 'rövidítéssel állunk szemben. A felvetett megfejtés obszcén jellege nem lephet ímeg bennünket, hiszen poimpeji falfelmatokon hasonló jellegű tucatszáimra akad.

52 Talián nem egészen véletlen, hogy ábrázolásunk orsógoimban szerepel. Tudjuk, hogy — lakodalmi szertartáskor, illetve a menyasszony házhozkísérésdkor három pueri patrini et matrini tevénykedett. Közülük az egyik fáklyát 46 Erna Diez: Die Aschenkästen von Poeltovio. Jahreshefte des österreichischen Archäologischen Instituts, 1948. 151—174. S 163. — V. Hoffilier— В. Saria: Antike Inschriften aus Jugoslawien. I. (Zagreb, 1938) 407. 47 CIL III. 4084 48 CIL III. 10258 észak-itáliaik, vagy déil-galliaiak. 49 Walter Wagner: Die Dislokation der römischen AuxiilianfarimiatiOinen in den Provinzen Naricum, Pannoni en, Moesien und Dakiem von Augustus bis Gallienus. (Berlin, 1938). 26. — Radnóti Aladár—Barkóczi László: Adatok Pannónia inferior II. századi hadrendjéhez. Arch. Ért. 1951. 78—107. 50 Móesy András a markoimann-háborúJkig állította össze a feliratos emlékeket, de megjegyzi, hogy az Antonius-Antonia cognomen a III. században a leggyakoribb. Andreas Mócsy: Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den MarkomannenKriegen. (Bp. 1959) 165. — Barkóczy László, akii a markoímainn-háborúk utáni anyagot dolgozza fel, közölte velünk, hogy az i. sz. III—

IV. században több ízben is sízerepel a szóban forgó név. 51 Soproni Sándor szerint a három betű, А О V egy-egy szókezdő betű lenne s megfejtése így hangzanék: Arno, Oro, Volvo. Baráti segítsógééint fogadja köszönetemet. 52 Az egész szolidak közé tartozik: AMANTES VT VITA [m] MELLITA [m] EXIGVNT. Werner Krenkel: Pompejanische Inshriften (Leipzig, 1963.) 43. — A pompeji gladiátorok házának falán találták a következő grafittot: Gresce[n]s retia[rius] puparum noctunairum medicus. Hieronymus Geist: Pompejanische Wandsohriflten (München, 1960.) 28—29. — QVINTIO HIC FVTVIT CEVENTES ET VIDÍT QVI DOLVIT. (CIL IV. 4977) — Penis ábrázolása fiaira pirossal felrajzolva, körülötte nevek: CIL IV. Suppl. 1—2. 8486 vitt,

53 a másik kettő a menyasszonyt vezette.

5

'' A menyasszony után pedig szoknyákat és orsót vittek,

55 mely utóbbiról Pliniius azt írja, hogy a szorgalmas háziasszonyt jelképezte.

56 A foniálfaniáis és az életút összefüggésének képzeletére már Homérosztól kezdve vannak adataink,

57 az ember sorsát szövögető Párkák pedig közismerten imlitalógiai alakok.

58 A római katona fején levő sisak párhuzamait egy pompeji fálíkiarcolátoin (túl,

59 két hazai emléken is megtalálhatjuk. Az intercisai ásatások során egy kőtábla került elő, lámielyen középen Mars alakja látható. Fején a mienkével analog taréjos sisak 'van, bal kezá'vel lándzsára, j dobjával paizsra támaszkodik.

60 A II. század utolsó harmadára datálható emlék

61 talán egy sírápület sarokköve lehetett.

62 Már régebben került'Szombathelyről a Nemzeti Múzeumiba egy lepénysütő agyagniinta.

ü;i Három álló alakot láthatunk rajta s a középen lévő, taréjos sísakú figurában Marsot ilsimer53 August Rossbach: Römische Hochzeits- und Ehe-Denkmäler. (Leipzig, 1871) 337—340. — V. ö. még August Rossoach: Untersuchungen über die römische Ehe. (Stuttgart, 1853.) 54 Catullus 61, 182. 55 Cicero, De oratore 2, 68, 111. Régi, de megbízható kiadása Wükiins (Oxford, 1879—81.) — A magyar fordításokra v. ö. Moravek Endre: A magyar klasszika—filológiai irodalom bibliográfiája 1901—1925. (Bp. 1931.) — Borzsák István: A magyar klasszika—filológiai irodalom bibliográfiája 1926—1950. (Bp. 1952.) 56 Plinius, Naturalis históriáé VIII. 194., inde factum ut mubenltes virgines comiítairetur colus compta et fusus cum staminé. Jó kiadása Detlefsien (Berlin, 1866—82. 6. kötet). 57 Homeros, Ilias XX. 128. ós XXIV. 209. 58 Az egész kérdésre Joachim Marquardt: Das Privatleben der Römer. (Leipzig, 1879.) 27—78. — W. H. Röscher: Ausführliches Lexikon der Griechischen und Römischein Mythologie. (Leipzig, 1884—1886) I. 540—546. — Hugo Blümner: Die römischen privataltertümer. (München, 1911.) 342-351. — Trencsényi—Waldapfel Imre: Mitológia. (Bp. 1956.) 59 Gladiátor ábráaolás. CIL IV. 5215. és újabban Werner Krenkel: Pompejanische Inschriften. (Leipzig, 1963.) 38. 60 Hekler Antal: Jelentós az 1908. évi dunapenteleli ásatásról. Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum állapotáról, 1908. 174—182. 27/b kép. 61 Hoffiller Viktor: Római fegyverek a M. N. Múzeum kőemlékein. Arch. Ért. 1909. 314—328. 14. kép, 324—325. A II. századra való datálás kissé koraiinak tűnik. 62 Erdélyi Gizella: Kőernilékék. lm: Inteni sa I. (Bp. 1954.) 143—193. LIX tábla, 6. kép és leírás 173. Katalógus 170. 63 Desjardins Ernest—Rómer Flóris: Inscriptiones imoinumemtorum romanorum eiusdem íVIusei Nationalis in Budapest. (Bp. 1873) 260. sz. — Felirata: CIL III. 6009.