Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Muzeológia - Mándoki László: Régi fényképek múzeológiai feldolgozásáról

RÉGI FÉNYKÉPEK MŰZEOLÓGIAI FELDOLGOZÁSÁRÓL MANDOKI LÁSZLÓ A muzeológia kezdeti differenciálatlansága, a leltározás és raktározás módszereinek- kiforratlansága folytán a imúzeumi gyűjtemények sorában egymás mellett találtuk .a tárgyi emlékékeit és az egyíes tárgyi emlékek fényképeit, amelyeket eleinte szintén tárgyi emlékeknek tekintetitek. Az új múzeumi tudományágaknál, mint a legújlafobkoiri tortámét és a helytörténet. még inna is találkozunk ezzel a szemlélettel, s ez érthető is, hiszen a múzeumokban (művelt nagyobb múltú tudományágak siam oldották meg mindezidéig megnyugtató módom a régi fényképek rmuzeolőgiai 'feldolgozásának problémáját. Jialen írásunkat kísérletnek szánjuk, pontosabban: beszámolónak egy kísérletiről, s reméljük, hogy a legjobb megoldás kialakításához vezető vditát sftkerül indítanunk véle. A múzeumi gyűjtemények fejlődése, a muzeológia módszereinek finomodása során kialakultak a tárgyi gyűjtemények ' mellett a külön kezelt fényképgyűjteményelk, lazomlban ezeknél is együtt kezelték a pozitivokat'és a inegatiivoíkalt, s csak napjainkban vetődött fel a csak pozitívban ímeglévő irégii fényképek kérdése: Ezeknek problémáját az is élezi, bogy egyre inkább jelentkeznék a régi fényképek elöregedésléniek külső, látható jlelai, léhát a feladat gyors 'megoldást követel. E (megoldás kézenfekvő: reprodukálni kell a régi fényképeket. Még mindig kérdés azoníbán a imiuzleológlai feldolgozás, cmeirt míg az első feladat viszonylag egyszerű, e második kérdéscsoport teljesen kiimunkálatlian, s a különféle leltározási utasítások, szabályzatok mégcsak támpontokat isem adpak megoldásulkihoz. A megmaradó '(megőrzendő) irégi fényképek 'mellett a reprodukálással nyert negaltív, s az erről készítendő új niaigyítás leltározását kall megoldani, úgy ihogy a hároim objektum egymáslhoz való viszonya, összefüggése is világosian kiderüljön, Ibárímeilyik kerüljön is a kutatók kezébe. Elvi jellegű megállapítás muzeológiánkban, hogy a beleltáirozás alapja a negatív, ia teslak pozitívban rendelkezésre .álló fényképeket külön, adattári amyagkétnlt kell tárolni, s sokan így is járnák el az újalbib gyűjtésű képanyagnál. Ez a megoldás azonban csak megkerülése ; a problémáknak, biszieni a fdtagyűjteményék regi pozitívjaiiit figyelmen kívül hagyja, s nem gondol a foltok megóvására sem, A pozitív képeik a leggondosabb kezelés, tárolás ímellett is romlanlák, pusztulásuk csak lassítható, de lényegéiben megállíthatatlan folyamat. A korszerű foítóvegyészeti eljárások sokát segíthetnek, dte költséges voílltulk iméllletit is csak félmegoldást jielenítenek : kiálMtásickhoz, feldolgozáshoz, publikálásihoz mindenképpen reprodukciót kell készíteni. Véleményünk szerint az ad hoc reprodukciók helyett generálisan kell rendezni e kérdést, mégpedig egységes elvek szerint. Dolgozatunkban a reprodukálás és a reprodukció útján nyeirtt új múzeumi gyűjteményanyag (elvi és gyakorlati) imruzeológiaii problémáit, s e problémák megoldására vonatkozó, résziben kikisériletiezett, résziben Ikiséirietezés alatt álló javaslatainkat kívánjuk ismeirtetni. 1964-ben kerítettünk sort a JPiM Néprajzi Osztálya fotoiarclhivuimánalk revíziójára. A korábban celofánba és egyéb (módon tasialkolt negatívtlartó füzeitékbe heilyezitük, s a rendezés sarán megállapítottuk (la leltárkönyvekkel is •összevetve), hogy milyen foltokhoz nincsenek negatívok. Ellhatározitük, hogy a hiányoklat reprodukálással pótoljuk, s az így nyerendő negatívok számára a negatívtartó füzeitekben ki is hagytulk a megfelelő helyéket. Mivel a régi fényképek közül sok a készítőre utáló cégjelzéses iavlaplkairtonon volt, s úgy véltük, hogy az egyéb képek díszvágásiai sem érdektelenek, úgy döntöttünk, hogy a reprodukcióknál a szegélynek is a negatívra kell kerülnie, s ebben a szellemben kezdtük meg gyűjteményünk már belelitározott fényképeinek, illetve iaz újabban gyűjtött éls reiprodukállálsra behozott (bekéri) régi pozitívok felvételezését. Almikor a reprodukálás 'megkezdése után az új Ifotolkartionok készítésére került soir, számos problémával italálkozitunk : mi légyen a régi pozitívokkal, hogyan jelöljük az új kartonolkon a reprodukálás tényét és az ezzel kapcsolatos adatokat? Ügy tűnhet, hogy talán a kelletténél többet •meditáltunk ezeken a kérdéseken, azonban az alapos fontolgatást az is indokolttá tette, hogy