Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Muzeológia - Mándoki László: Régi fényképek múzeológiai feldolgozásáról

Л42 MÁNDOKI LÄSZLO гют kis mennyiségű anyagról van szó, hiszen ícmtos gyűjtési feladatnak tekintjük a régi — különösen viseleti — fényképeik megszerzését, sőt, a készülő Baranya Néprajza Atlasza kérdőívének egyik pontjaiul is felvettük a viseleti képek í(ieg!aíláib(bis reprodukál ásra történő) gyűjtéséit*, s már eddig из közel ezeír viseletképelt 'reprodukáltunk fotoarchivuinunk számára. Az 'előző kérdéseknél arra a megállapításra jutottunk, hogy 1. a pozitívokát is ímeg kell őrizni, 2. а reprodukálás problem a tálkáját ki kell dolgozni. A következőkben e két lapidáris megállapítást kívánjuk elemezni, hiszen így (magúkban nagyon semmitmondók, s тэт adnak segítségeit kollégáink ímuzeológiiai munkájához. 1. Az egyes múzeumok fotóarchívumai mellett ki Ikelll alakítani a pozitívgyűj töményeket, ahová a régi gyűjteiményanyag fényképei keTűinek a reprodukálás után, az újabb gyűjtésű pozitívek körűinek, s a csak reprodukálásra megkapott pozitívok adiaitfelvételi lapjai, amelyek lényegében azonosak a jegyzetben közölt atlasz-kérdőív részlettel, vagy más téma esetén egy szabványos fotokarttonnal. * Viiseletképek. Szerezzük meg, vagy visszaszolgáltatási kötelezettséggel kérjük el reprodukálásra a régi viseletfényképeket, illetve az informátorok szerint legiellemzőbbeket, s a mellékelt tasakokban helyezzük el őket. A 13x18-as méretű tasakok előlapjának szövege: Tulajdonos : címe : Kit (kiket) ábrázolt a fénykép (balról jobbra, a fejék sorrendjében), a személyek életkora, családi, társadalma állapota, viszonyai: Milyen alkalomra készült a fénykép (pl. családi, esküvői, kereszteilési, katona-kép): Mikor: Hol: Ki készítette: A tasakok hátlapjának szövege: Az ábrázott személy(ek)en látható ruhadarabok megnevezése (felülről lefelé). Amennyiben lehetséges, állapítsuk meg a ruhadarabok beszerzési, készítési helyét, s azt, hogy a faluban miikor kezdték viselni, a divatot kiktől vették át, mikor szűnt meg viselésük. Állapítsuk meg, hogy milyen (a képen nem lá:ivható — pl. alsó ruhák, a testnek a Képen látható oldalán lévő) ruhadarabokat viseltek még, s a fentiek szerint írjuk le ezeket is. (Több személyes kép esetén pótlapon folytassuk a leírásit!) Bár ilyenformán minden viseletkép tkp. egy kisebb viseleti tanulmány, csäk így érdemes régi fényképeket gyűjteni. A nem viseleti fényképek begyűjtésénél hasonló adaitgazdagsággal kívánunk dolgozni, s lehetséges, hogy más témákhoz is kidolgoznunk a későbbiekben kérdőívszerű adatfelvételi lapokat. Természetesen e pozitívgyűjtemény csak a tudományos értékű fény to épeket tartalmazza, a fotoarchivurn negatívjairól készített kiállítási képek, s a lebontott kiálMtásolk imiég felhasználható fotóának itt nincsen helyük. Az adatfelvételi lapok főleg az atlaszgyűj táseklből származó visele'tlképek tasakjai, azt a célt szolgálják, hogy a foitokartonok leírás-része (amely néha egy-két gépelt lapnyi szöveg lenne) rövidíthető legyen, a leírást a pozitívgyűjteméiny adatfelvételi lapjára való hivatkozás helyettesítheti. A poztitívgyűjteimény a fotóarchívum kiegészítése, nem kap follyamaitos számozást, hameni a reprodukált negatívok számsorrendjében tároljuk a fényképeket és (vagy ha a fotó nem marad a (múzeum birtokában, akkor csak) az adatfelvételi lapoklat. 2. A reprodukálás problematikája múzeumunknál a következőkben nyert megoldást : A) Régi gyűjtésű pozitívak. A régi gyűjtésekből származó pozitívokkal viszonylag kevés a gond: ezek — sajnos — adatszegények. Reprodukálás után új leíró és utaló kartont készítünk róluk, ahol .meghagyjuk korábbi leltári számláikat, azonban, a leltári szám mögé írott RP betűkkel utalunk — már első látásra is, illetve az utaló kartonoknál csak ezzel utalunk — a reprodukálás tenyéré, tehát arra, hogy az eredeti negatív mines a múzeum birtokában, és arra, hogy a pozitívgyűjteményben megvan az eredeti negatívról készült nagyítás. A leíró karton 1. pontja változatlan marad, a 2. pont '(hacsak иэт jutattunk újabb adatokhoz) szintén, a 3. pontba kerülnek a következő megjegyzéslek : Reprodukció): Y,y x Z,z m/m méretű pozitívról, s a következő sorba írjuk az egyébkent szokásos negatív-megjelölést : (általában) Normalfilm. (Ez teszi lehetővé, hogy a későbbiek sarán — ha ez szükségesnek látszik — az eredeti méreteivel megegyező nagyítást készíthessünk anélkül, hogy a pozitívot elővennénk, ha ugyan ez egyáltalán a imúzeum birtokában imarad — lásd. alább, a B. point tárgyalásánál.) (Általában) Normalfilm. Sajnos, még a nagyméretű pozitívoknál sem készíthetünk roll-, vagy sííkíiümes (üveglemiezes) reprodukciót: anyagi lehetőségeink koirllátozoitt volta miatt be kell érnünk iá 24x36 n/im-es normálfilmmel, bár kétségtelen, hegy énre legfeljebb 130x180 m/lm-es pozitívek reprodukálhatók megnyugtató módon, kielégítő minőségben. ^Szükség esetén a imeglévo pozitívok nagyobb méretű negatívokra újra reprodukálhatók.)