Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Helytörténet - Papp, László: Szigetvár XVI–XVII. századi erősség-rendszere és ábrázolásai

SZIGETVÁR ERÔSSÉG-RENbSZERË' m hadászata jelentőségére következtethetünk azon­ban 'abból, hogy, 1530-ban, Török Bálint, a vár akkori tulajdonosa, sikeresen ellenállott Sza­polyai 10 000 főnyi -magyar—török serege ost­romának. Ezt azonban nem annyira a vár erő­dítéseinek, mint fekvésének köszönhette. Istvánffynak erről az ostromról emlékező rö­vid leírása Sziget váráról némileg közelebbről its szól. 23 Nincsen abban külön említés a város­ról, a várról lis csak annyi, hogy az ostromlók a várat körülvevő tó nyugati partján elterülő Hárserdőnél (isilva Hasserdia) helyezkedtek él, innen lőtték a váirostromra alkalmatlan ágyúik­kal a várat. Ezt pedig nem erős falak, hanem töltések, lesározott vesszősövények vették kö­rül »miig a várban egyedül kőből — (helyesen: téglából) — épített kerek toronynak tetejéről Török Bálint egy mindenfelé irányuló ágyú­val lövette az ostromlókat, akik végül is el­vonulni kényszerülték.-« 24 Ez az ostromleírás, rövid vázlatossággal, a betekinthető legkorábbi időből világít rá a vár felépítésének módjára. A »magyar módra« építkezést ugyan a tartós építőanyagban való szegénység, a kőanyag terméshelyeinek távol­sága, emellett a nem éppen csak nálunk kimu­tatható, de ősihagyományos sövényfonás-tech­nikának hasznos (alkalmazása szülte. Ezen túl­menően azonban ennek a technikának — hát­rányai mellett — amint erre már Salamon Fe­renc is rámutatott, s amit a magyar végvárélet feledhetetlen érdemű kutatójának, Takáts Sán­dornak írásaiból még részletesebben tudunk — számos előnye is <volt a kőépítkezéssel szem­ben. 25 Ostrom alkalmaival a (faszerkezetbe erősí­tett, lesározott sövényfonások közé döngölt földdel épített falak bizonyos imértiéikig ellenál­lóbbak voltak a kőből valóknál, az ágyúgolyók romboló hatását mérsékelték. Viszont a tűz és a 'víz (eső, hó) erejével szemben természetszerű­en gyengébbnek bizonyultak, s ezért állandó tatarozásra, gyakori felújításira szorultak. Az építés technikái módozataitól függetlenül a vár ékkor már megérett a teljes megújításra, »modernizálásra«. Az ostrom tapasztalatai alap­ján is jól láthatta ezt Török Bálint. Az ostrom után el is végeztette, ami erejéből, építőmeste­rei tudásából telt. Erre késztették — nem any­nyina Szigetvárnak már kialakulóban lévő vég­vár- jelentősége, — mint saját helyzete, s a bel­ső politikai viszonyok. Török Bálint bizonyára kibővíttette a várat körülvevő tavat, megnagyobbíttatta a töltése­ket, sáncokat, kicseréltette a gyengébb palánk­falakat erősébb tömésifaliakkial, talán szaporítot­23 Istvánffi Miklós: Regni Hungarici História... 2. kiad. Köln. 1685. 112. o. 24 Németh Béla: im. 71—72. о. ta a kezdetleges bástyaműveket is, s kétségte­lenül gazdagította a vár felszerelését. Minderre nézve, s hogy ekkor milyen lehetett a vár, köz­vetlen bizonyítékkal ham rendelkezünk. A bás­tyák szerepére utalni látszik a, tárgyunk te­kintetében különös jelentőséggel bíró, 1553. évi várleltárnak az a tétele, amely szerint a leltár­ba vett ágyuk közül hármat Török Bálint 1531—1533. években öntetett. A vár, illetve Sziget erősségének szerkezetére nézve az első kútfőértélkű adatot az a leltár szolgáltatja, amelyet 1542. évben Rasman Teu­fel és három társából álló bizottság vett fel a helyszínen, száimbaviáve a hadiszeréket a követ­kezők szerint, 26 »A felső várban a toronyfaam egy szétrepedt fal­conetta, 2 kanna árpa, 6 szakállas, 5 mázsa kén, 3 és fél ólomtábla... A torony melletti kamrában 4 mázsa lőpor, 200 falcona gollyó, a torony mellett egy kis falkony, mellette 30 sza­kállas, egy kézi malom, egy szétrepedt, de még használható dupla falconetta ágyú, egy nagy kart­hauin, mely 40 fontos golyót vet, egy másik szét­repedt falkony, egy kőgolyót vető mozsár, 16 sza­kállas és eigy dupla falkoinetta. A két kapu mellett egy-egy követő löveg, 31 szakállas, 2 falcona, 3 sűharffantin, egy követő mozsár és ismét 9 szakállas. A külső várban 5 mázsa lőpor. A belső várban, egy boltban — (helyiségben) — 35 mázsa durva por, 54 »mázsa finomabb por, 2 hordó kén, 100 mázsa salétrom, 15 mázsa vas, egy hordóban falkony golyó, 25 karithaun golyó, 2 hor­dó ólom, egy hordó szakállas golyó, 2 hordó fal­kony golyó, nagyobb falkony golyó 300, kőgolyó30. A pincékben néhány fogoly török.« Az Országos Levéltárban őrzött leltárt is is­mertető közlésében Szendrei János általános­ságiban megjegyzi, hogy a belső vagy felső vár ímelieít meg kell különböztetni a váralját, vagy külső várat. Ez az elhatárolás azonban Sziget­várra nem egészen vonatkozibathaitó. Tárgyunk szempontjából lényeges, hogy eb­ben az időben-, (tegyük imindjárt hozzá: a vár nagyarányú átalakítása előtt, a »-kerek torony« körül kialakult belső vár mellett már feltétle­nül létezett, a benne felhalmozott hadiszer mi­volta és 'mennyisége után következtetve ugyan neim nagy fontossággal bíró külső vár. Rajta kívül pedig az erősség szerkezetéhez tartozott az annyiira-rneninyire megerősített város is. A két kapu köziül az egyik nyilvánvalóan a belső váriba a külső várból, a irmásik ugyanin­nen a város felé nyílt. 25 Takáts Sándor: A magyar vár. Századok, 1907. 726—741., 815—837. o. Megemlíti — Ghyczy Far­kas 1552-ben írt levele alapján — a »lövőlyukak szigeti módra kötésének« messze földre elterjedt hírét is. 26 Szendrei János: Váraink rendszere és fölszere­lése a XV—XVII. században, Hadt. Közi. 1888.

Next

/
Thumbnails
Contents