Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Néprajz - Dömötör, Sándor: A „Baranyai Kalevala” jubileumára

A „BARANYAI KALEVALA" JUBILEUMÁRA 161 Berze Nagy gyűjteményéibein több tmint 700 daliáim foglal helyet. A közölt dallaimniieinnyiség megközelíti a nyomtatásiban addig megjelent legnagyobb dallaimgyűjteményt, a 'Bartalusét, amelylben 800 dallam látott nap*világot. Berze Nagy a dallamiclkhoiz mutatót is készített, amely azonban nem hibamentes és azt mutatja, hogy zenei isimeretei Schneider Lajos ismereteivel együtt seim voltak olyan fokúak, hogy a publikálás teendőit hibátlanul tudta volna ellátni.

23 Berze Nagy János néni volt képzett muzsikus. Gyermek- és ifjúkorában bátyja tanította meg őt énekelni és az éneket hallás után lejegyezni. Később Kádár Gézával, a kőteleki kántorral együtt próbálgatta a népdalok lejegyzését, de szakmai ismereteit a zene térién nem tökéletesítette a tudományos kutató bartóki fokáig. Bátyja tanításai alapján »naturalista módon« zongorázni is tudott.

29 Zenei hallásaiban hízva, azt hitte, hogy az általa lejegyzett szöveg a lehető leigpointosaibban adja vissza a valóságot, holott sokszor »béleigazíitoitt,« Berze Nagy a kelleténél nagyobb bizalmat előlegezett a dallam lejegyzésének átvizsgálásánál az egyes gyűjtőknek is, így sok hibásan lejegyzett dallam került a kötetbe. Az »Énekszó« tómű zenei folyóirat név nélküli kritikusa szerint »amilyen örvendetes, hogy a gyűjteményben oly hatalmas helyet kaphatott a népzene, anynyira sajnálatos, hagy — szakképzett, daliamjegyzéshez értő gyűjtő hiányában, — a dallamok közzététele, néni kifogástalan.«

30 iSzentjóbi Miklós szerint is csak azok a 'dallamok jól lejegyzettek, amelyeknek (variánsai valamelyik gyűjteményiben már (megtalálhatók, amelyekinek kottás »előképét« megismerhetitek Berze Nagy ambiciózus népzenegyűjtői. Zenefolklorista ezeket a hibákat észreveszi, de zavaró, hogy a lejegyzést ilyen szempontból is értékelnie kell. Zenei szakkörökben ekkor már köztudomású volt, hagy а tanítóképzők és a papi szemináriumok zenei oktatása maradi, hiányos és felületes. Berze iNagy is jól tudta ezt, ő is küzdött a reformokért, mégis bízott 'mind a maga, mind tainífcótánsiai zenei képzettségében és tudásában, lejegyzéseik hitelében. Ma már minden néprajzi gyűjtő jól tudja, hogy a dallamok gyűjtését mindenütt és mindenkor külön kell választania az általános néprajzi megfigyelések rögzítésétől ós specialistákra kell bízni, mert ez a feladat egészen sajátos zenei islkolázottságú néprajzi gyűjtőket kíván; ma miár megvalósít28 Ism. Szentjóbi 'Miklós, MAGYAR ZENEI SZEMLE I (1941), 198—203. p. 29 Berze Nagy János unokáhugia, Nagy Ilona dunaföldivári igazgató-itaniító közlései. 30 Összefoglalásunk főként az ÉNEKSZÓ anyaga alapján készült. L. a 18. jegyzetnél. hatatlannak látjuk a zenefolkloirista bartóki komplexitását, ezért a szakterültetek komplex együttműködésére törekedünk. Berze Nagy hatalmas gyűjteményéiben a helytelen ütemlbeasztások, az oktáv-tóvedések első látásra feltűnnek az átlag zeneórtőnek is, különösen ott, ahol ugyanegy dallam helyes és helytelen lejegyzései állanak egymás iméllett. Különösen a régi sítlushoz tartozó, vagy azokhoz valamilyen tekintetbein közelálló, ritkábiban előforduló parlandonrubato előadású dallaimoknál jelent pótolhatatlan veszteséget az eredeti előadás hiányos rögzítése. A dallamok íhelyes imagasságbéli írásának eltévesztése italán a leggyakrabban előforduló hiba. A ritmus és az egyes hangok időtartamának a jelzésében sem igényesek a lejegyzők. Ügy látszik, nem gondoltak reá, hogy a népi zenében használt hangrendszer nem egyezik az európai rnűzenékben használt hangrendszerekkel. Nem jeleznek seholsem negyedhangokat, de még az egyszerű Mmagasafofo-méryeibib«-et jelentő közkeletű jeleket sem használják.

31 A »Baranyai Kalevala« használhatóságát ezek a hiányosságok nem csökkentik, csupán nehézkessé teszik. A közzétett nagyszerű dallamanyag hiteles lejegyzésének kérdése nem olyan egyszerű probléma, hogy ezeket a mű szakmai kritikusai által észlelt tényeket minden meggondolás nélkül hibának, — különösen pedig Berze Nagy János hibájának — tudnánk 'minősíteni. Hegyi József pécsi főiskolai tanár több, a műben közölt dalról nem akarta elhinni, hogy azt úgy énekelte közlője, miként az a műben szerepel. Ezért több alkalommal kiutazott néhány községbe iés felkereste a kérdéses dalok egykori eléneklőit, Berze Nagy hajdani adatközlői huszonöt egynéhány év elteltével ugyanolyan »hibás« (?) szöveggel és ugyanolyan »hibás« (?) daliáimmal énekelték el dalaikat, ahogyan azokat Berze Nagy János rögzítette.

32 Előfordulhatnak tehát a gyűjteményben olyan dallamok is, amelyek kivételek az általános törvényszerűségek alól különleges, megvizsgálandó variánsok és nem lejegyzési hibák. Ez a körülmény azonban nem menti a tényleges hibákat, de a gyűjtemény kiemelkedő, értékes eredményeit sem rontja. iBerze Nagy a dalokat irodalmi elvek alapján csoportosította. Rendezési elvei ellen nem szólhatunk, de ily módon a gyűjtemény dalanyagának csoportosítása zenei szempontból semmitmondó, ment a magyar dallamok nem tartoznak elválaszthatatlanul egy-egy szöveghez, hanem vándorolnak egyikről a másikra. Ez az oka annak, hagy sok dallanwariánis Berze 31 Szentjóbi: i. h. 32 Ifjú idr. Berze Nagy János pécsi lakos közlései alapján.