Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Néprajz - Dömötör, Sándor: A „Baranyai Kalevala” jubileumára

160 DÖMÖTÖR SÁNDOR sokat fogjia el a tapasztalt gyűjtő, ezek segítségével deríti fiel a jelen ardhaikumaát. Berze Nagy mindig készen állt a néprajza gyűjtésre, mert tudta, 'hogy a legváratlanabbul bukkan if el egy-egy használna tó adat. Fia emlékezései szerint apja iskolalátogatásai során jegyzetfüzet nélkül el sem volt képzelhető. Nemcsak hivatalos falusi kiszállásai alkalmával gyűjtötte a baranyai hagyományokat, hanem igen gyakran szombat délutáni és vasárnapi pihenőjét ds 'családjától távol töltötte a nép körében. Berze Nagyot hazafias lelkiismerete küldte a falvakba: különöden a, pusztai néppel kereste a meghitt találkozásokat. A legtöbb faaranyiali tanító tudta róla, hogy mindem faluban hivatalos teendői befejezjtávdl nótázó vagy mesélő pászitoir, Ibères, földlműves, löregamber után érdeklődik. Nagy odaadással hallgatta meg az öregek emliéfceZéíseit a régi időkről és a 'háborús élményekről. Bár nlem »volt italos ember, gyakran hozatott bort, hogy a ímesélőnek megoldódjon a nyelve, szívesen és bátran beszéljen, ízesebben énekeljen. Sokszor útravalóját is átadta .adatközlőjének, máskor külön ennivalós csomagot csináltatott feleségével a mesemondók számára. Berze Nagynak a néprajzi gyűjtőmunka sohaseim volt terhére, nem tekintette fáradságnak, munkának, hanem testi és lelltói felüdülésnek a hivatali munka nyomasztó teendői után.

23 Berze Nagy János különösképpen szerette a népdalokat, maga is szeretett énekelni, egész társaságokat ímegénekeltetatt, ha jó kedve volt. A népdalban, az éneklésiben nemcsak olcsó szórakozást, hanem olyan cselekedetet látott, amely magyar módra kényszeríti az embert élnii és gondolkodni. Műve előszavában is kifejezésre juttatja sajnálatát azért, hogy népdalgyűjtéseinél nem volt módja fonográfot alkalmazni anyagi okok miatt, pedig mennyire szerette volna, hiszen ekkor már Vikár Béla Biartba Dénes, H'cntá János, Ortutay Gyula elképzelhetetlennek tartotta a tudományos igényeket kielégítő néprajzi gyűjtést fonográf alkalmazása nélkül. Ebben az időben a fonográffal való gyűjtés az adatközlők elfogultsága imiatt is nehezen ment, •mert ezek megiilletődöttisiégükben egészen mást produkáltak, mint megszokott körülményeik között.

24 Ma már furcsán Ihat Berze Nagy ezen észrevétele, mert azóta dolgozó népünk is sokat látott ós tapasztalt, s így a gyűjtésnél ima már ritkán állanak elő az adatközlőknél, az énekeséknél és a ímeséimoindóknál azok a »lelki zavarok«, amilyeneknek a Tisza mentén Berze Nagy ifjúkorában mlég tanuja volt.

25 Számiunkra is 23 Ifjú dr. Berize INagy János pécsi lakos: EMLÉKEK ÉDESATYÁMRÓL. Kéziratban. 24 BEV. X. p. 25 Dömötör Sándor: Régi Tisza menti néprajzi gyűjtőkről. JÁSZKUNSÁG VII (1961), 155. p. nagy veszteség, hogy nem kereste meg az együttműködést a fonográfot szakszerűen kezelő és a gyűjtött anyagot szakszerűen leíró-4ejegyző népdallal foglalkozó szakemberrel. Éppen a népdalok gyűjtése kíván igen sokoldalú tevékenységet. Bartók a következő követelményeket támasztotta az eredményesen működő zenefolklorista elé. »Az ideális népzenegyűjtő valóságos polihisztor kell hogy legyen. Nyelvi és fonetikai tudásra van szüksége, hogy a tájkiejtés legapróbb árnyalatait is ésKrevehesse és lejegyezhesse; koreográfusnak kell lennie, hogy a népi zene és a tánc közötti kapcsolatokat pontosan leírhassa ; általános folklór-ismeretek teszik csak lehetővé, hogy a gyűjtő a népzene és a népszokások összefüggését a legapróbb részletekig megállapíthassa; szociológusnak kell lennie, hogy a falu kollektív életét meg-rnegzavaró változásoknak a népzenére gyakorolt hatását ellenőrizni tudja. Ha végső következtetéseket akar levonni, történeti, elsősorban településtörténeti ismeretekre van szüksége, ha másnyelvű népek népzenei anyagát akarja összehasonlítani a maga országbelijével, idegen nyelveket kell megtanulnia. És mindezen felül elengedhetetlen követelmény, hogy jó hallású, jó ímegfigyelésű zenész legyen. Olyan gyűjtő, akiben ennyi képesség, tudás és tapasztalat összpontosult volna, tudtcnirnal még nem volt éfi nem is fog talán akadni — soha.«

26 Berze Nagy is felismerte a folklorista gyűjtőmunkájának összetett voltát, komplex vonásait és ő maga is ennek tudatos alkalmazója volt első gyűjtési kísérleteitől kezdve. A népi dallamok gyűjtésében Berze Nagy álláspontja már 1924-ben az volt, hogy »naivei a szöveg ritmusát igen sok esetiben csak a dallam kíséretében ismerhetjük fel és határozhatjiuk 'meg, a dallamközlés kérdésében a magunk részéről Kodály Zoltánnal és Bartók Bélával tartunk, mert a mépdalgyűjtő munkája csak akkor teljes, ha a dallamot is megörökíti, s nem tehetjük magunkévá azt a felfogást, hogy »egy zenével hivatásszerűleg nem foglalkozó irodalmi testület. .. neim tekintheti a .zenei gyűjtést feladatának,« —• mint a nagyszalontai gyűjtők.

27 Berze Nagynak ezt a véleményt nemcsak a népdal iránti vonzódása, hanem néprajzi meggyőződése is sugallta, s amikor ő maga is megvalósította baranyai nagy gyűjteményében, tevékenysége Bartók azon állítását bizonyította, hogy a népdalgyűjtéshez a jószándék nem elegendő. 26 Bartók Béla: Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét? Bp. 1936. 4. p. Idézi Rajeczíky Benjámin: Bartók Béla, NÉPRAJZI MÚZEUM ADATTÁRÁNAK ÉRTESÍTŐJE 1957—58. 1—4. sz. 40. p. 27 Berze Nagy isimertetése a MNGy. XIV. kötetéről.