Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Néprajz - †Berze Nagy, J.: Arany-tanulmányok

150 BERZE NAGY JÁNOS iránt. Nenocsaik ebiben, hanem a mesék közlésének a módjában is követendő példaképet látott Arany László ímesegyűjtésóben. Egyre inkább be kell látnunk, hoigy az Arany László által publikált 'meséik »eredetiségíe« valóban korszerű volt a maga ideijében. Az ilyen gyűjtési, publikálási eljárás a gyűjtőtől azt követelte, hogy miinél alaposabban ismerje meg a népi szájhagyományt, tegye azt teljesen saját tulajdanárvá és utána vele azonosulva, művészi alázattal maga is imiteripretátoira legyen a népiméséíknek. Ennek a munkának sikere a gyűjtőtől még bizonyos ímeseimoinidói, írói vénáit is megkövetel. Ennek, a népmeséik gyűjtésére, közreadásária vonatkozó felfogásnak a (korszerűsége nemcsak a múlt század végién, de imég a jelen század jó első harniadában sem vitatható. Teljes mellőzését csak a mapjaiinlkbain felhasanálható legrnondernebb technikai eszközök alkalmazása teszi lehetővé és a tudományos kutatás szempontjából kötelezővé. Berze Nagy János eíbben az itt most közreadott műveiben is páratlan jó filológusnak, élesszemű megfigyelőnek mutatkozott. Figyelme kiterjedt olyan sokat jelentő apróságokra, mint Arany László nyilatkozatára, miszerint egyes meséket (aiz ismertetés sorrendjében a 21. és 28. számúak) már 10 éves (korában lejegyzett, vagy Arany László székfoglaló értekezésében ismertetett mese (37. sz. mese, a mesékre utaló számok a köveitkezőikbein mindig jelen kéziratban szereplő számeikat jelentik.) Minden szakemberben, aki ismeri Berze Nagy János ^Magyar népmese típusok« с munkáját, joggal- felvetődik az a [gondolat, hogy kevés újat mondhatnak ezek a jegyzetek a »Magyar népmesetípusok« megjelenése után. Hiszen ezt az anyagot Berze Nagy János bedclgazita a »-Magyar répimesetípusok«<-ba Természetesen van a két feldolgozás között bizonyos párhuzamosság, sőt azonosság ás. A kiét feldolgozásimód közti különbségiek azonban igen jelentőseik. Berze Nagy János ugyanis nem használta fel ugyanazt a kéziratot kétszer, hanem a páratlan gazdagságban isimért összehasonlító anyagából építette fel egészen önállóan mánd а két munkát. A »Népmese't.pusck« általában mindenütt gazdagabbak a magyar variánsok feltüntetése tekintetében. A most publikált kézirat viszont általában a nemzetközi összehasonlítás terén tartalmaz sokkal gazdagabb anyagot. Ennek a különbségnek az okát nem tudtam megfejteni, így csak puszta tényként hangsúlyozhatom, hegy az Veres tehén A kis malac és a farkasok Nyelves kiirálykisiasszwiy Szomorú Mrailykiiisasszo'ny Painjűiimanici Hólyag, szalmaszál és tüzes üszög Kis foöelmöin CsiaM mese Félig nyúzott bakkecske A szürke ló összehasonlító kutatás számára rendkívül értékes és gazdag anyag található az Arany László gyűjtötte mesékhez írt jegyzetekben. Jelentősen gazdagabb a külföldi anyag a 2., 5., 8., 34. sz. mesékhez írt jegyzetekben, a 6., 18., 29., 32. sz. mesékhez írt összehasonlító irodalomról pedig azt kell mondanunk, hogy azok hézagpótlók. Nagyon érdekes tudománytörténeti adalékokat találunk jelen kéziratban, a »Magyar népmesetípusok« előtörténetét illetően is. A kézirat egésze azt mutatja, hogy a »Meseilpusok« koncepciója -már lényegében készen volt a jelien kézirat kidolgozásakor, de a szerző messze volt attól, hogy elvégezte volna már az utolsó simításokat is. Jelleimzőmek kell mondaná, hogy a Berze Nagy rendszerének típusszáimelkkal kifejezett épülete még nem volt meg. A szerző ugyanis soha seni hivatkőzik saját katalláglusánalk típusszámaira, még akkor sem, amikor kiemeli, hogy az a típus, melyhez az adott mese tartozik nincs meg az Aarnekatalógusban. Ilyenkor csak az általa újként meghatározott típus nevét említi. Néhány — Aarne katalógusából hiányzó — mesének a típusát ekkor még nem határozta meg Berze Nagy. Ilyen a 3. sz. mese, amely a Magyar népmesetípusokban 1686* sz. lípiis 26. sz. mese, amely a Magyar népmesetípusokban 286/A* sz. típus 40. sz. mese, amely a Magyar népmeserípusokban 779 XXV.* sz. típus 46. sz. mese, amely a Magyar népmesetípusokban 1349 XXXI.* sz, típus A mesék jelentős többségénél azonban már a »•Magyar népmesetípusok^-iban kidolgozott miesetípusira utal, néhol csak apró fogalmazásbeli különbségek vannak a kettő közt. Pl. a 10. sz. meséről azt mondja, hogy a »hattyútündér« típusához tartozik, ez a típus a »•Magyar nópmesetípusck^-bian »Hatytyűnő« elnevezésű (400. sz.) A 16. sz. mesét Aladdin típushoz tartozónak mondja, katalógusában ez a típus »Bűvös gyűrű-« elnevezést kapott. (560. sz.) stb. Arany László mesegyűjitő munkája és mesegyűjteménye iránt imutaítatt nagyrabecsülés jelét kell látni abban, hogy katalógusában 10 mesetípus nevéül az Arany gyűjtemény egy-egy meséjének a címét használta fel: 7. számú mese címéből ШД. 12. „ „ „ 121. -I.D. 55 55 7? ÖO'O. 1У. J, ,. 55 D il. 22, „ „ „ 500. 23. „ „ „ 287. 29. „ „ „ 1450. 30, 32.,, „ „ 1962.

x 36. „ „ „ 161. 33. „ „ „ 48*