Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Néprajz - †Berze Nagy, J.: Arany-tanulmányok

AR ANY—TANULMÁNYOK 151 Azt a problémát, bogy típusai műkor, imáért és hogyan különböznek az Aarne- (Aarne— Thompson —Hointi) katalógusnak típusaitól, most nem akarom bővebben tárgyalni. Ezzel a kérdéssel részletesen foglalkoztam ia »Magyar inópmestípusok« bevezető­jiében és jegyzeteiben. Utalni szeretnék azonban néhány olyan problémáira, amely e területen, to­vábbra is probléma 'maradt számomira. A 11., 13., 37. és 38. sz. meséméi Berze Nagy utal az aizonosr­maik vehető Aame-féle típusra (480; 327 А, В., 328; 1961; 47.), kataliógtusclban azonban új, de eihelyezé­sülkben a párhuzaimira, utailó típusimieghatározást ta­lálunk (401 х , 328 I* 1961 fix, 48X) Az azonosság helyeitt máiért választotta a párhuzamra való uta­lást? Nem tuidunik {miit kezdeni továbbá egy nyil­vánvaló tévedéséivel : a 8. sz. ímese típusát meglhar tározza, és megállapítja, hogy az hiányzik az Aar­nenkatailéguisiboll. A »Magyar népmesetipus,dk«-ban vlszpmt ezt a mesét (ós (számos variánsát) az Aar 1­ne-aiáfl megtalálható típusszámmal és névvel jelzi: »•408. sz, A hároim narancs.« Lehet, hogy ebben az esetben pusztán egy véletlen tévedés természetes konrelkciójárói van Szó. Egyetlen,, Berze típusalkotó munkáját nagyon jól megvilágító, rendkívül izgalmas részletkérdéssel szereitpék még foglalkozni, a 7. :sz. 'mese kapcsán. A jelen .kéziratban ennek a mesének a típusa így van meghatározva: az üldözött árva fiú és a vasfejű farkas típusok koimjbináciőja. Az üldözött árva fiú típusával kapcsolatbain zárójelben közli a típus Aanne-katalógiusham szereplő nevét: »Eimäug­lein, Zweiäugllein und Dreiäuglein«, és számát: 511. A vasfejű farkas típusáról megállapítja, hogy az az Aarne katalógusból 'hiányzik. — A hazai, de főleg a külföldi irodalom tanulmányozása alapján azt vette észre, hogy ez a. mesetípus, amelyet az Aarne katalógus egy típusban kapcsol össze, tulaj­donképpen kiét testvér-típusra bontható fel: két típus egymásnak 'mintegy férfi-női megfelelője. A kettő közül a férfi-típushoz tartozó, mesék széle­sebbek, motívumokban gazdagabbak, régebbiek, — olvashatjuk a jelen ivézíbratban. Ugyanezt ismétli meg a »Magyar nénmesetípu­sok« I. kötete 467. lapján. Minden valószínűség szerint e felfedezéséinek az eredményeként szüle­tett 'meg az Aarne által meghatározott típussal azot­nosított 511. iszáimú, de Berze katalógusában már Veres tehén elnevezésű és az új típusként kidolgo­zott 340* számú Vasfejű farkas típusa. A vasfejű farkas típusának a megalkotása, főleg a bemtne sze­replő táltoisökör, táltoisbika alakja miatt feltétle­nül indokoltnak látszik. Jellemző, hogy Honti Já­nos is szükségesnek érezte egy ilyenszerű típus megalkotását. így született meg Hontinál a 361 I:, névvel el nem látott típus, amelynek az ismerte­tését a típushoz tartoizíó sok mesében jelentős, sze­repet játszó farkas {miatt Hointi is így kezdi: »Ein Wolf. . .« A névadást elősegítette, hogy Berze Nagy Heves megyei gyűjtésének és Horger hétfalusi gyűjtésének egyik darabja is »A vasfejű farkas« címet viseli. A típushoz tartozó hazai és külföldi változatokban is többször szerepel vasfejű farkas, vasszőrű farkas., vasfarkas, vasember. A női változat feminin voltát akarta Berze Nagy János a Veres tehén típusnévvel kifejezni, amely az Aarne-nál szereplő '»Egyszem, kétszem« elnevezés helyére lépett. A típusnevet minden bizonnyal Arany László 7. sz. 'meséjének a címe alapján ad­ta. Űgylátsziik, megfeledkezett arról, hogy Arany­nak ez a meséje teljes egészében az általa újként megbatározott Vasfejű farkas típusihoz tartozik. A névadást azonban indokolja még, hogy a típushoz tartozó külföldi változatokban sokszor szerepel te­hén: Preindlsfoerger-Mrazovic-nál (boszniai mesék), Leskien-Brugiman-nál (litván anyag), Afianassjew­nél (orosz mesék), Krausis-nál (délszláv anyag) még­hozzá tarka tehénről van szó. B:.r szép számmal szerepel a külföldi változatokban bika, ökör is: Haltrich-nál (német anyag), Kreimnitz-nél, Schul­leras-nál '(román mesék). Végül .meg kell említeni, hogy a túlzottan szűk­szavú ismertetés alapján nem értelmezhetők és neim azonosíthatók a jelen kézirat 41, 42 és 44. szár rnú meséi. A szerző a »Magyar népmesetípusofc« közt nem dolgozta fel a 32. és 43. számút. Végül sem a jelen kéiziratban, sem a típuskatalógusban nem kísérelte meg a 47. sz. mesei adalék tipizálá­sát, Bánó István

Next

/
Thumbnails
Contents