Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Régészet - Kiss, Attila: Pannóniai rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez

106 KISS ATTILA 5. Táblázat. Dunántúl Mőhellyeinek Kárpát-medencén belüli aránya az V—

VI. században Történeti korszak Kárpáit-imedence régészeti Dunántúli lelőhelyek régészeti lelőhelyeik száma Dunántúli lelőhelyek aránya Hun-korszak VI. század 195 268 23 m 12% A szásmítós alapján a két korszakra nyert 11—

Iß százalékos eredmény annyira csekély, hogy enniek okát kell keresnünk. Legelőször arra kell kíitérinem, hogy a számítás helyes alapokon jött-e létre? A hun-kori emlékanyag gyűjtése elvibein nem okoz problémát, A lango'baírd és gepida emlékanyag esetében a következő tényezőket kell figyelembe venni: a) Abból a meggondolásból, hogy a szóriványclkat adó lelőhelyek topográfiai értéke csak az egész gepida időszakra (456:—568) érvényes, valamennyi gepida lelőhelyet számításba vettem. Egy egész temető viszonylatában a szórványok egyformán érvényes adatnak számítanak az V. és VI. századra vonatkozóan. Ezért az enilékanyagot nem lehet időrendileg finomabban tagolt -részekre szébohtani. b) A gepida emlékanyag a szarmaták szálláshelyét jelentő Duna—Tisza közét üresen hagyta,

Jö/ ugyanakkor a Szombathely—-Keszthely—Pécs vonaltól délnyugatra a langobard emlékanyag nem található meg.

198 Mivel mindkét esetben többé-kevésbé azonos nagyságú lakható területegység maradt üresen, az egybevetés végső eredménye nemi változhat. Az előbbi tényezők figyelembevételével öszszefoglailva azt látjuk, hogy az V—

VI. századra 'vonatkozóan a topográfiai adatok gyűjtése, iés az. ezen alapuló számítás helyes alapokon jött létre. A számítás eredménye arra utal, hogy Dunántúl területén az V—

VI. században, Kárpátmedenoe lakosságának csak 11—12 százaléka, vagyis a várt, számított lakosság 'fele élt. Ramnonia területén az V—

VI. században a topográfiai adatok horizontális {tájegységek adatainak) egybevetése során a várt népesség felére, illetve harmadára lehetett következtefini. Ez a következtetés az V—VI. századi társadalmi, gazdasági és katonai viszonyok mellett aligha felelhet meg az egykori valóságnak. A probléma valószínűnek látszó megoldásához lkot irányból közeledek: egyik oldalról a Keszthely-kultúra kérdésköre felől, másik ol197 Csallány (1961) térképmelléklet. 198 Bóm (1961) 62. dalról az időrendi szempontok figyelembevétele felől. A kutatás előtt egyre világosabbá válik, hogy az avarkor! emlékanyagnak csak arra az egységére érvényes, a »Keszthely-kultúra« meghatározás, amely a Dunántúlon jött létre, és az egykori római-kori lakossághoz jelentékeny kapcsoilatolk kötik.

199 Ez a ítéltei a hazai kutatás előtt elfogadott, de eraifife az alapvető kérdésnek elfogadása is több megoldatlan kérdést vet fel: 1. A kultúra megismerése és meghatározása nem teljesen hiteles ásatásokból származó négy női ékszer alapján történt aneg.

200 Alapvetően kérdéses, hogy négy nőii ékszierfonma mennyiben képviseli egy népesség eredetéit- és régészeti emlékanyagát, 2. Ha az előző problémától eltekintünk és elfogadjuk a belőle levonható időrendet és a népesség eredetének ilyen értelmezését, akkor jogosnak tartom Kovrig Ilona feltételezéséit:

201 hol van e kultúra 568 előtti, az avar honfoglalást megelőző száz esztendőt kitöltő emlékanyaga? E kérdésre a Keszthely—Fenékpuszta-á telephez tartozó temetőtöredékek egyedül nem adnak kielégítő adatot. 3. Erősen 'vizsgálatra szorul az a kérdés is, hogy milyen viszony áll ifeinm a Kesztlhely-kultiúria avar-kori és azt mtegielőző elterjedése között? Ez a kérdés annyiban figyelemreméltó, meirt az Albodnnal eltávozott pannoniaiakról szóló forrás birtokában esetleg felvehető a kultúra korábbi nagyobb területen való elterjedésének lehetősége is. Erre a lehetőségre az ötvenes években fleltárt Bled-á temető anyaga

202 és az 19613-ban előkerült nagykozáiri lelet

203 (4. kép) szórványa igen széleskörű lehetőséget nyitnak. Bóna István megfigyelése szerint a 109 Kovrig (1958) 68—, Kovrig (1960) 136—166. 200 Kosárkla-allialkü függők, korongos fibulák, stílus hajtű: Alföldi (1926) 31—44; kígyófejes karperecek: Fettich (1951) 56—67. 201 Kovrig (1958) 69. 202 Kastelic (1960) 203 Ezüst kosárkás függő. Janus Pannonius Múzeum 1 tsz. 65. 1. 6. Függesztő, karikája ovális, nyi'tottvégű. Egyik vége elkeskenyedő, másik végén kettős borda fut köribe, s a vége úgy van kiképez-