Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Régészet - Kiss, Attila: Pannóniai rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez

PANNÓNIA LAKOSSÁGÁNAK KONTINUITÁSÁRÓL 105 merjük a terület régészeti jelenségeinek teljes számát. E probléma 'megoldását az jelentené, ha Kárpát-imedence egész területére nézve a régészeti kutatást egyenletesnek lehetne tekintend, vagyis azt lehetne mondani, hogy a régészeti kutatás ugyan időagységrő'l-ádőegységre váltakozva, de adott időpontokban topográfiai számok szempontjaiból arányaiban helyesen képviselné az egyes történeti korszakok jelenségeinek topográfiai adatait. Ennék a feltételezésnek helyességéről viszont módunk van meggyőződni Kárpát-medence népessége a 'történeti folyamat egészét tekintve, a paleolit korszáktól kezdve állandóan növekedőben volt. Ha e folyamat rövidebb szakaszait vizsgáljuk, aktkor ia területegységek nagysága, valamint felületük, domborzati viszonyainak és növényzetének állandósága mellett a lakosság számának területegységenkénti egyenletes növekedését lehet feltételezni. Ha arról alkarunk meggyőződni, hogy a rendelik ezéisire álló régészeti 'adatok képviselik-e ezt a folyamatot, akkor a következő módon kell eljárnunk : 1. Olyan korszakok emlékanyagát kell kiválasztani, atmikor egész Kárpát-medencét történeti ismereteink szerint azonos etnikumú (?) lakosság népesítette be. 2. Az adott népességekre vonatkozó régészeti topográfiai adatgyűjtés kultúránként egy adott Fécelá kultúra 574 + 5 Keltádkor 568 Avar-kor 1100 X—XI. század 1240 E számítás eredményeként az állapítható meg, hogy Dunántúl népessége a történeti időkben egész Kárpát-medence népességének korszakonként ugyan kissé váltakozva, (e változások oka nam egyértelműen megoldott; eredhet valóban történeti okokból, de származhat a topográfiai gyűjtés egyenetlenségeiből is) 23, 33, 37, 44 százalékát tette ki. Ha a rendelkezésire álló négy adat alapján szabad középarányost számítani, akkor az 34 százalékot tesz ki. Ez a becslés azt jelenti, hogy a történeti múlt jelentős időszakaiban a Kárpát-meidőben fejeződött be, vagyis a gyűrjttés reálisan tükrözi a kutatás pillanatnyi állapotát. 3. Az egyes korszakokon belül kiválasztandó egy jelentősebb, földrajzilag könnyen elhatárolható területegység. E ! területegység topográfiai adatainak számát kell egybevetni a anedenice fennmaradó területegységednek topográfiai adatszámiával. 4. Ha több régészeti korszak azonos területegységre vonatkozó topográfiai adatainak a többi területegységhez viszonyított aránya nagyságrendben azonos, akkor e munkával kettős kérdésre kapunk választ: a) A régészeti kutatás pillanatnyi helyzete — legalábbis topográfdailag — több régészeti korszakiban arányaiban helyesen képviseli az illető korszak jelenségeinek területenkénti arányát és azok mennyiségi értékelt. fo) Ha a lelőhelyek topográfiai száma és az adott korszak lakosságának abszolút száma közlött egyenes arányt tételezünk fel, e módszerrel megállapítható, hogy az adott területegységen a történeti időszakokban Kárpát-medence lakosságának hányadrésze élt. Az alábbiakban egy ilyen számítás eredményét mutatom be Dunántúl (Duna és Száva közötti terület) területére alkalmazva a péceli kultúra

192 (ie. 2100—1900); a keltádkor

193 (ie. 880 — isz. 6); az avar-kor

194 (568—896) és a X—XI. századi

195 emlékanyagra vonatkozóan. (4. táblázat) 215 ± 5 37% 253 ± 5 44% 370 ± 5 ЗЗ0/0 293 ± 5 23% dencei népességek egyharmada Dunántúlon élt. Az esetileg továbbélő provincia lakosság szempontjából oly döntő V—

VI. századra vonatkozóan

196 az alábbiakban ugyanezt az összehasonlítást végeztem el. (5. táblázat) 192 Banner (1956) 1—289. 1£

>з Hunyadi (1942) 5—12; Hunyadi (1957) 1—249. 194 Csallány (1956) 77—220. 195 Fehér—

Ery—Kralovánszky (1963) 20—85. m Párducz (1959) 310—395; Csallány (1961) 24—242; Werner J. (1962) leletkataszter. 4. Táblázat. Dunántúl lelőhelyeinek Kárpét-rnedencén belüli aránya a péceli kultúra időszakaiban, kelta- és avar-korban és a X—

XI. századon bélül Történeti korszak Kárpát-medencei régészeti Dunántúli Dunántúli lelőhelyek lelőhelyek száma régészeti aránya lelőhelyek száma